Novemberben is folytattuk a Geresdi- és Szekszárdi-dombság kerülőt túrasorozatunkat. Számítottam a nagy létszámú részvételre, és valóban 44 fő jött el a túrára. Mivel a budapesti járattal tudunk csak Kakasdig eljutni, és az csak ülő utasokat visz, már előzőleg megnéztem a menetrendet, ha többen vagyunk, mint a kapacitás, akkor mi legyen. Pécsett pont annyian szálltunk fel, ahány ülőhely van, a többi utassal együtt. (Voltak, akik más irányból, pl. Szekszárd felől vagy autóval érkeztek.) Bonyhádig rendben meg is érkeztünk, de ott láttam, hogy nagy csomagokkal feltehetően Budapestre vagy az útba eső városokba szeretnének utazni 15-en. Kértem társaimat, hogy 15-en szálljunk le, és engedjük fel őket, nekünk a 8.22-es bonyhádi tovább indulás után 8.40-kor is van helyközi járat Kakasd felé. Ott bevártuk egymást, Gizi vitte a csapat másik felét. Így mindenki célba érhetett.
Visszafelé ugyanilyen szerencsésen alakult utunk. Kényelmesen elértük Sötétvölgyben a 12.07-es buszt Bonyhád felé, melyre a csoportunk többsége fel is szállt, csak néhányan maradtak a következőre, ők még szerettek volna kicsit időzni a tónál.
Bonyhádon ismét a budapesti járat jött, mellyel Pécsre utazhattunk. Itt is úgy alakult, hogy éppen annyi utas volt, mint, amennyi ülőhely. Hidason volt egy új felszálló, aki szerencsére fel tudott szállni, mert épp egy leszálló volt. Amilyen szép és csodálatos késő őszi időt kaptunk, olyan szerencsésen alakult, vagy alakítottuk az utazásunkat. Ezt azért is írtam le, hogy más túravezetők is vehetnek ebből példát, ha alaposan ismerik a menetrendet, akkor tudnak alternatívát kínálni a csoportos utazások alkalmával, ha arra szükség van.
Kakasd
Bonyhád és Szekszárd között, a 6. számú főút két oldalán fekszik. A település északi fele a Völgységben, déli része már a Szekszárdi-dombságban helyezkedik el. A régészeti leletekből megállapíthatóan település létezett itt már a kőkorszak második felében.
A honfoglalás korában Tolna vármegyét legnagyobb-részt Árpád vezér népe szállta meg, királyi birtok lett. A 12. század derekán templom állt Kakasd határában. A község mint királyi donatiós birtok, nevét is valamely ,,Kokas,, köznemesi családról kaphatta. Kakasd neve az 1713. évi összeírásokban már ismét szerepel. Lakói magyarok voltak. 1720-ban az öt magyar család mellett már kilenc német család is élt itt, 81 fővel.
A falu betelepítése- Kakasd és a szomszédos Belac- 1718-tól 1726-ig tart. Ez idő alatt Kakasdra 81. Belacra pedig 34 német család érkezett. A betelepítő földesurak kezdetben kedvező feltételeket biztosítottak a németség részére. A telepesek magukkal hozták intenzívebb gazdálkodási ismereteiket, és igyekeztek azokat meghonosítani. A földművelés mellett az állattenyésztés mind nagyobb szerepet kap az évek során. A szőlőművelés is elterjedt. A jobbágyság felszabadítási mozgalmának úttörője, Bezerédj István lehetővé tette, hogy az 1840-es országgyűlés által megengedett örökváltság jogán a községlakossága megváltsa magát földesuraitól. Ez országosan is az elsők között történt meg Kakasdon. A falu első betelepülői katolikus vallásúak voltak. 1722-ben a mai temető déli részén építették fel templomukat, majd 1745-ben a jelenlegi templom helyén emeltek újabb nádfedésű templomot. A mai 1810-ben készült, amelyet 1876-ban és az 1900-as években bővítettek. A kakasdi első iskola 1720-ban épült, a belaci iskola 1724-ben. Bezerédj Amália 1828-ban alapította a belaci óvodát, amelynek épülete ma is áll. A gazdálkodás során az erdők csökkentek, a szántóföldek növekedtek, az állattenyésztésben a bonyhádi tájfajta szarvasmarha került előtérbe.
A II. Világháború után a német ajkú lakosság jelentős részét a nemzetiség és az anyanyelv használata alapján kitelepítésre ítélték. A kitelepítés 1947. augusztus és 1948. február hónapban zajlott le Németország szovjet zónájába. 1945. áprilisában jelentek meg a bukovinai székelyek első menekültjei. Az 1764-es mádéfalvi véres éjszaka óta Moldván, Bukovinán, Bácskán keresztül bujdokoló menekülő székely családoknak itt ígértek új otthont. Kakasdra többségében Andrásfalváról származó székelyeket helyeztek el. A székely telepesek közé 1947 őszén és 1948 tavaszán a csehszlovák-magyar csere-egyezmény alapján felvidéki, csallóközi magyarokat is költöztettek. Az idő múlásával az emlékek halványodtak, a sebek begyógyultak. Az együttélés, a közös munka a szövetkezetben, a vegyes házasságok sokasága mindezt bizonyította. A község szépen fejlődött az elmúlt 50 év alatt. Új családi házak épültek, a régieket felújították, korszerűsítették. Az ivóvízhálózat az 1980-as évek elején épült meg. Az iskola új épületszárnnyal bővült, az óvodát felújították, illetve bővítették az 1980-as évek közepén.
A faluházat 1986-ban Makovecz Imre tervezte. A régi kultúrház lebontása után az építési munkák 1987. nyarán kezdődtek meg. A faluház közösségi összefogással valósult meg, helyi lakosok településfejlesztési hozzájárulásukkal és társadalmi munkával építették fel. Az 1994-ben átadott Faluház impozáns épülettömbje a községen átutazókat első látásra megragadja. A két torony a községben élő két nép (sváb, székely) együttélésének, összefonódásának a jelképe.
Belaci kegyhely
Belac településrésztől dél-nyugatra egy domb magaslatán szakrális kisemlékek sorakoznak a 19. századból. Itt áll Szent Vendel szobra, aki az állatok védőszentje, szomszédságában pedig egy feszület és egy képoszlop is található. A faluból a legelő felé vezető út mellé a jószág és a dögvész elleni védelem reményében állították a szobrot. Régen a szobor és környéke hagyományos körmeneti hely volt a településen, különösen az állatjárványok idején keresték fel könyörgésre. Kelemen András helybéli lakos nemrég padot is készített a zarándokhelyre.
Sötét-völgyi-parkerdő
A szekszárdiak kedvelt parkerdőjében festői horgásztó bújik meg a Sötét-völgy bejáratánál. A helyszín a turistáknak, a kerékpárosoknak és a horgászoknak egyaránt tartalmas pihenést kínál.
A Szekszárd-Geresdi-dombság löszpúpjai között megbújó hangulatos völgyeket, látványos szurdokokat számtalan turistaút hálózza be. A Sötét-völgy 502 hektárnyi, 1975 óta helyi védettség alatt álló természetvédelmi területén Tolna megye legöregebb erdejében, a 180 éves cseres-tölgyesben barangolhatunk. A koros fák között számos ritka növény és védett állat talált otthonra.
A völgy bejáratát a Kakasd és Szekszárd között vezető 6-os főútról érjük el. A turistákat az idilli környezetű tó, a belsejébe mélyen benyúló félsziget és a hidacskákon át elérhető romantikus, apró sziget vonzza leginkább, a pecásokat pedig a tóból kifogható pontyok, amurok, harcsák, csukák, süllők, kárászok és egyéb keszegfélék csábítják maradásra.
A Sötétvölgyi Szabadidőközpont és fejlesztései
A partján álló, Gemenc Zrt. által felújított szabadidőközpontot 2019-ben adták át. A tó melletti régi, elavult faház helyére többfunkciós fogadóépület került. A falak között jelenleg büfével és nyilvános vizes blokkal várják a látogatókat. Az épületben alakították ki az erdészet irodáját, a halőr bázisát és a bérbe vehető rendezvénytermet is. A projekt keretében a tavat szegélyező sétautat rendbe tették, valamint a bájos szigetecskére vezető fahidakat is megújították.
A tó délkeleti részén nyújtózkodó rét és a ligeterdő határán piknikezésre alkalmas területet hoztak létre. A kőből készített tűzrakó helyek ideálisak akár nyársalós sütögetéshez. A fából készült asztalok és padok fölé emelt tető nyáron a nap melegétől óvja a látogatókat.
