A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör csoportja ezúttal Simontornya értékeinek felfedezésére indult. A csapat kedvét az sem szegte, hogy a vonat 50 perc késéssel, (mely lassan már szokásosnak mondható), érkezett a Tamási Kistérség Sió-menti kisvárosába, Simontornyára. A túrát és a programot Juhász Mária túratársunk vezette, aki a város szülötte. Ezúton is köszönjük Máriának a tartalmas napot, hogy néhány órába ilyen sok szép látnivalót illesztett. Köszönjük túratársunknak, Hartai Gizellának is a segítő közreműködést. Néhány érdekességet és egy kis történelmi ismertetőt is csatolok a képek mellé, melyeket Klárinak és Katinak köszönünk.
Simontornya
Csendes kisváros a Sió-csatorna partján. Nevezetessége egy igazi reneszánsz vár, amely lakótoronyként kezdte életét, majd számos viszontagságon, átépítésen túl ma már ismét kellemes célpont.
A város és a környező terület már ősidők óta lakott. Ezt tanúsítják a csiszolt kőeszközök, a kelta és római kori leletek. A római korban a Fortiana nevet viselte a „Bósa patak” (ma Pósa-tó) vidéke, melynek „nyugotti oldal magaslatán vagyon a’ Római őr állóknak épített két nagyhalom. A honfoglalás után az Árpád család birtokolta a környéket és besenyőket telepített a vidékre. Így keletkezett a Sió jobb partján egy „Menend" elnevezésű falu. Vele szemben a Sió bal partján mocsárral körülvéve Sziget község húzódott meg, s mindkettőjüktől észak-nyugatra „Bord"
E három településből alakult ki Simontornya, miután Simon alországbíró IV. Béla engedélyével vártornyot építtetett az l270-73-as években. „Egykor erősség volt ugyanazon nevű híres várral. Hírlik, hogy volt két nagy nevű, nagy hatalmú és birtokú testvér, egyik Simon, a másik Thamás, kik közül ez a Simontornyától nem messze fekvő Tamási várat alapította; s a másik attól különválva, ezen a helyen nagyszerű tornyot épített és ezt a maga nevéről Simon tornyának nevezte el. Simon halálától a török időkig több főúri család kezén is átment a birtok. Közülük a legnevezetesebbek a Lackfiak, a Garaiak és maga Beatrix királyné. A Lackfiak szereztek vásártartási jogot (ebből következően mezővárosi rangot) I. Lajos királytól, és ezzel elindították a települést a fejlődés útján.
A török uralom alatt elmenekült katolikusok miatt könnyen otthonra leltek itt a református hitűek. Erős közösségüket a kurucok szabadságharca utáni rekatolizációs politika gyengítette meg. A vár jelentős „kurucfészeknek” számított. Bottyán János itt vonult fel Heister labanc generális ellen 1705. november 11-én. 1707-ben a kuruc katonák visszaverték Rabutin támadását is, de 1709-ben a császári túlerővel szemben megadták magukat.
Ezután közel 100 évig a német ajkú Styrum-család birtokolta a vidéket. Jozefinista politikájuk ellenére a magukkal hozott német kézművesek nagyon gyorsan elmagyarosodtak. Maga a család is belátta, hogy milyen sokat köszönhet a befogadó országnak, így létrehívták a „Styrum Fundatio”-t mely az elszegényedett nemeseknek biztosított kegyadományt, továbbá a szegény sorsú jó tanuló gyermekek iskoláztatását támogatta.
Szent Simon és Júdás Tádé apostolok templom
A volt ferences kolostortemplom 1728 és 1766 között épült, barokk stílusban. Harangtornya 1771-re készült el. K-NY hossztengelyű, egyhajós épület, a hajónál keskenyebb, egyenes záródású szentéllyel. A templom D-i oldalához a kolostor épült hozzá. A belső festés diszítéstechnikája XVI. Lajos korabeli építészeti motívumokkal szövődik, kevés rokokó ékesítéssel. A freskók élénk színűek és igen plasztikusak, készítőjük osztrák művész lehetett, aki Maulbertsch stílusát követte. Sajnos az eredeti, rokokó díszítőfestést 1944-ben átmázolták. A templomban a főoltáron kívül hét mellékoltár található.
A vár napjainkban
A simontornyai vár érdekessége, hogy a 16. század elejéről ez az egyetlen, épen fennmaradt épületegyüttes hazánkban. A helyreállított várban hosszasan bolyonghatunk - a kaputorony, az öregtorony és a palotaszárny egyaránt látogathatók. Aki végigjárja a termeket, igazi időutazáson vehet részt: állandó kiállítások, többek között a vár ásatása során talált régészeti leletekkel, kőtár és régi fegyverek, ágyúk várják a látogatókat.
Az első torony építésének idején még egészen más táj tárult volna a szemünk elé, mint manapság: a Sió ingoványos, mocsaras mellékén egy nagyobb szigeten, a síkság és a dombvidék találkozásánál épült az első erődítmény. A Döröcske nemzetiségbeli Salamon fia, Simon alországbíró 1277-ben építtette a tornyot, innen ered a város mai neve is. Simon tornyát falak vették körbe - ezek ma már nem láthatók, csak a pincében lehet megtalálni egykori alapjukat.
A következő évszázadokat számos rá- és hozzáépítés jellemezte, így a mai vár se nem gótikus, se nem reneszánsz, se nem Anjou-kori lovagvár – viszont minden korszak egy-egy jellegzetességét magán hordozza. A 14. században a Lackfiak emeltek egy palotaszárnyat (ezzel jelentős birtokközpontot sikerült létrehozniuk), a 15. században egyes épületrészeket lebontottak, másokat hozzáépítettek az éppen aktuális tulajdonosok; ekkor alakult ki a gótikus homlokzat. A kor egyik legjelentősebb reneszánsz várkastélyává Mátyás király egyik diplomatája, Gergellaki Buzlay Mózes parancsára építtették át az 1500-es évek elején: teljesen átalakították az északi és a keleti épületszárnyakat, a déli oldal építményei helyén pedig egy teljesen új épületszárnyat emeltek. A keleti szárny elé kétemeletes loggiát építettek, amely az oldalszárnyakon boltozott, kőkonzolos függőfolyosókban folytatódott, lovagtermet alakítottak ki, várkápolnát építettek. A várkastély ekkor erős itáliai hatást mutathatott, ami nem csoda, mert a tulajdonos diplomataként számos fejedelmi udvarban megfordult.
Manapság ebből sajnos nem sok minden látható már; a történelem viharai nem kímélték Simon tornyának utódját. Előbb a török foglalta el, és rendezkedett be itt csaknem másfél évszázadra (ez volt a simontornyai szandzsákság székhelye, egyszersmint a bég palotája), majd a Rákóczi-szabadságharc kezdetén megerősítették a várat. Számos átalakítás célozta a minél hatékonyabb hadászati felhasználást: az ablakokat lőrésekké szűkítették, a lakótoronyból ágyútorony lett, a loggiát elbontották. Sokat nem ért vele a császári hatalom, mert már 1704-ben kuruc kézre került az erősség. Későbbi tulajdonosa, a Styrum-Limburg család lakta a 18. század közepéig, majd magtárrá, gazdasági épületté alakították, állapota egyre romlott, mígnem 1964 és 1974 között helyreállították.
Helytörténet Háza
A XVIII. századi épületben kapott állandó helyet a Helytörténet Háza és Hagyatéki Galéria 2006. július 2-án. A földszinten láthatók: a Bőrgyár emlékei, a bőrgyártást megteremtő Fried család története, az 1848/49-es szabadságharc simontornyai honvédei, az I-II. világháború simontornyai vonatkozásai, az 1956-os forradalom és szabadságharc emléke, a holokauszt simontornyai áldozatai, dr. Kiss István és a Pillich család története, valamint az iskolatörténeti kiállítás. Az emeleten láthatók: Grantner Jenő és Kelemen Kristóf szobrászművészek alkotásai, a Reisz Tamás emlékszoba és alkotó terem, valamint a régi miseruhákat bemutató kiállítás.
