A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör tagjai Petőfiszállásra látogattak, ahol Pál Dániel Csaba OSPPE szerzetes atya fogadott és kísért minket. Nagyszerű idegenvezetésben volt részünk, hálásan köszönjük, hogy itt lehettünk. A kegyhely történetét az alábbiakban ismertetem.
A mai Petőfiszállás község Bács-Kiskun vármegyében és a Kalocsai
egyházmegyében fekszik, közel Kiskunfélegyházához. Történelme során a
következő neveken ismerték: Ferencszállás, Pálos-szentkút,
Petőfiszállás. A
legenda szerint 1791-et írtak, amikor egy pásztor, nyáját az éjjeli
órán is legeltetvén egy ismeretlen forrásra bukkant, melynek vizében a
nagy fénnyel tündöklő Szűz Mária alakját pillantotta meg. A hír gyorsan
terjedt a környéken és sokan jöttek a forráskúthoz a csodát látni,
vizéből pedig betegeiknek vittek haza. A hagyomány az eseményt azzal
magyarázta, hogy annak idején a falu papja a betörő török csapatok elől a
templom előtti forráskútba rejtette az Oltáriszentséget, nehogy a
törökök megszentségtelenítsék.
Az 1700-as évek végén – mondja egy
másik csodás történet – egy béna koldus jött a Szentkúthoz. Ivott a
vízből, megmosakodott, s meggyógyult: lába visszanyerte erejét. Mankóit a
forrás mellett földbe szúrta, ezek kihajtottak és nagy fává
terebélyesedtek. A fákat később a búcsúsok szilánkonként széthordták. A
meginduló népes búcsújárások hatására a kiskunfélegyházi Városi Tanács a
helyszínen egy kőkeresztet emeltetett, ám a váci püspöki hatóság
1793-ban betiltotta a zarándoklatokat. Ennek hatására a város elrendelte
a forrás betömését. Egy tanyai ember, akinek földjén a friss vetést a
búcsúsok sokszor letiporták, trágyával tömte el a víz útját. Ám az a
piszkot kiszórta, s még nagyobb erővel tört fel. Ezt égi intésnek
tekintették, s utána senki sem mert a forráshoz nyúlni. Körülkerítették
és védőtetőt húztak föléje. S egyre jöttek a zarándokok, különösen
pünkösdkor és Kisasszony-napkor a “Szentkúti Szűzanyához”.
A
búcsújárás csak a múlt század második felében lendült fel.
1873-ban kápolnaépítő bizottság alakult, hogy a régi ferencszállási
templom romjain újat építsenek. Az építkezéshez a régi templom köveit is
felhasználták. Az alapok ásásakor talált rengeteg csontot a templom
előtti kőkereszt tövében hantolták el. Egy évtized múlva elkészült a
templom, s körülötte a keresztút tizennégy stációja. A kiskunfélegyházi
plébános ismét engedélyezte, hogy hívei búcsús kereszttel, lobogókkal
vonuljanak ki a Szentkúthoz, amelynek környékét a város 1888-ban
megvásárolta, s a területet fásította. A millennium emlékére megépült a
Skapulárés Szűzanya kápolnája. 1940-ben a Magyarországra visszaköltözött
Pálos Rend telepedett le Szentkúton, amely ekkor kapta a Pálosszentkút
nevet. Egy évtizednyi munkálkodás után azonban őket is feloszlatták.
A
Kiskunság és a Duna-Tisza közének népe azonban nem hagyta el a pusztai
búcsújáró helyet: adományaiból tovább építette és szépítette. 1958-ban
készült el az esőbeállóval egybeépített keresztút, amelynek egy-egy
állomását más-más település zarándokai emelték. Új védőtetőt kapott a
Szentkút, megépült a lourdes-i barlang, a szabadtéri oltár, a Szent
Kereszt-kápolna, s a Prágai Kis Jézus szobra, amely előtt a búcsús ünnep
végén a pap megáldja a jelen lévő kisgyermekeket. Tíz éve nyílt meg a
máig gyarapodó Mária-múzeum. A szűkebb környéken kívül rendszeresen
elzarándokol ide a Duna-Tisza közének és a közelebbi Tiszántúlnak a
katolikus népe. A nagykőrösiek pl. a templomi lobogóik mellett mindig
hozzák a magyar zászlót is, kifejezve ezzel azt, hogy hazánkért,
népünkért is imádkoznak.
Az érkező búcsús csoportok megkerülik a
templomot, s csak ezután sorakoznak fel az oltár előtt Mária
köszöntésére. Ennek végeztével körüljárják az oltárt, s ráhelyezik
adományaikat, filléreiket. Éjjel fáklyás körmenetben kerülik meg a
kegyhelyet: megkapó látvány a millió apró gyertyával kilométeres sorban
vonuló processzió. Ez a nagy körmenet megismétlődik az ünnepi nagymise
után is. Éjjel is nyitva van a templom, ott énekelnek; imádkoznak,
virrasztanak, mások a pásztorelődökhöz hasonlóan a szabadban
éjszakáznak, ájtatoskodnak. A pusztai búcsújáró hely nem építészeti
emlékeivel, művészeti értékeivel tűnik ki, hanem éppen sajátos
természeti környezetével. A lakott településtől, Petőfiszállás falutól
távoli kegyhelyet messze kint a kiskun pusztában alig egy-két tanya
övezi. Homokos talaján szőlőültetvények, szántók és legelők váltják
egymást. Nagyobb facsoport csak a templom környékén látható. Nagyon
alkalmas hely tehát a világ zajától való elvonulásra, a magányos vagy
kisebb csoportos lelki programokra, elmélyedésre.
Az évszázadok
óta ismert Mária-kegyhelyen a millennium emlékére, 1896-ban megépült a
Skapulárés Szűzanya kápolnája. 1940-ben a Magyarországra visszaköltözött
pálos rend telepedett le Szentkúton, amely ekkor kapta a Pálosszentkút
nevet. Egy évtizednyi munkálkodás után a kommunista hatalom feloszlatta a
pálos rendet is. Az újraindulás óta -a szűkebb környéken kívül-
rendszeresen elzarándokol ide a Duna-Tisza közének és a közelebbi
Tiszántúlnak katolikus népe. A nagykőrösiek pl. a templomi lobogóik
mellett, mindig hozzák a magyar zászlót is, kifejezve ezzel azt, hogy
hazánkért, népünkért is imádkoznak. A pusztai búcsújáró hely nem
építészeti emlékeivel, művészeti értékeivel tűnik ki, hanem éppen
sajátos természeti környezetével. A lakott településtől, Petőfiszállás
falutól távoli kegyhelyet messze kint a kiskun pusztában alig egy-két
tanya övezi. Homokos talaján szőlőültetvények, szántók és legelők
váltják egymást. Nagyobb facsoport csak a templom környékén látható. A
kegyhely alkalmas hely tehát a világ zajától való elvonulásra, a
magányos vagy kisebb csoportos lelki programokra, az elmélyedésre. Az
régi kolostorépület Mária-múzeumában nemcsak a kegyhellyel, hanem
általában a Mária-tisztelettel kapcsolatos tárgyi emlékek láthatók a
világ minden tájáról: szobrok, rózsafüzérek, képek és könyvek.
A
kolostor melletti zarándokházban szállást kaphatnak mindazok, akik nem
csak egy napot szeretnének eltölteni a kegyhelyen. A többágyas szobák
csoportok elszállásolására is alkalmasak. A pálos atyák szívesen látják a
táborozókat, a hittan-és zarándokcsoportokat és az egyéni látogatókat
is, mindazokat, akik szeretnének elcsendesedni, néhány napra kiszakadni a
világ forgatagából. Az étkezést egyénileg oldhatják meg, vagy előzetes
megbeszélés szerint részesülhetnek abból, amit a szerzetesek is
fogyasztanak.