A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör november 11-én, Márton nap tiszteletére Szombathelyre vezette zarándokútját. A programot jelentős számú érdeklődés kísérte, összesen 34 fővel utaztunk Pécsről közvetlen vonattal a hajdani Savaria-ba, Tours-i Szent Márton szülőföldjére. Az időjárás is kegyeibe vett minket, mert a hét esős napjai közt ezen a napon Szombathelyen egyáltalán nem esett eső, csak borús idő volt, mely nem zavarta a programot, hiszen november már nem nyári hónap. A Szent Márton templomban és a látogatóközpontban a névadó szentről sok mindent megtudhattunk. A kiállításon a baranyai templomok közt a máriakéméndi Szent Márton templom is szerepel fotóval. A Savaria Múzeumban is nagy ismeretanyagot kaphattunk idegenvezetőnktől. A székesegyházba már nem jelentkeztünk be, mert nem tudhattuk, időnkbe belefér-e. Már csak kevés időnk maradt, de egy rövid látogatásra sikerült még oda is eljutni. Nyitva találtuk, de bent majdnem korom sötét volt, pedig voltak bent hívek/látogatók. A szentély előtt megállva énekkel köszöntöttük Boldogságos Szűzanyánkat, mire felgyulladtak a fények, s a főoltár teljes pompájában ragyogott előttünk. Nagyon megható volt, hogy a templom őrzője észlelve érkezésünket és énekünket felkapcsolta a világítást. Sok kedves emlékkel a szívünkben tértünk vissza a vasútállomásra, ahol csak néhány percet kellett várakozni vonatunkra, mely a leereszkedő ködben elindult Pannónia tájai felé.
Szombathely
Szombathely megyei jogú város a Nyugat-Dunántúl régióban. Magyarország legrégibb városa, amely colonia – azaz városi rangját, még alapítójától, Claudius római császártól kapta, elsőként Pannoniában. I. u. 43-ban alapították Savaria néven Pannónia Superior fővárosaként, így az ország legrégibb folyamatosan lakott, írásos emlékekben szereplő városa. Szent Márton szülőhelye.
Szent Márton élete
Apja magas állású katonatiszt, tribunus volt. Márton gyermekéveit Savariában töltötte, s mivel már ekkor nagy hajlamot mutatott a keresztény hit felvételére, apja a felső-olaszországi Paviába küldte. 16 éves korában a hadsereg szolgálatába lépett, hamarosan a gárda lovassági tisztje lett. A katonaságot elhagyva, hittanulónak Hilarius poitiersi püspökhöz ment. Püspökével az ariánusok zaklatásai miatt Galliát. A hagyomány szerint „Savariába jött, hogy szüleit a keresztény hitre térítse, de csak anyját sikerült megkeresztelnie, atyja megmaradt a pogányságba”. Helyi legendája szerint áriánus papok üldöztetést kellett elszenvednie a városból is kikergették. Ezután remeteként élt a Albenga melletti Gallinaria szigeten, majd visszetért Galliába, ahol Poitiers közelében egy remetecellát épített magának, mely hamarosan Ligugé kolostorává vált. 371-ben Tours püspökévé választották. Itt temették el. A nép - halála után hitvalló szentként tisztelte. Sírja fölé emelt katedrálist a huganották pusztították el. Sírját a 19-20. század fordulóján tárták fel. Ereklyéinek egy részét 1913-ban Mikes János szombathelyi püspök kapta meg a székesegyház számára, melyet a Szent Márton-oltár hermájában helyeztek el.
Szülővárosa már a középkor óta őrzi kultuszát, ápolja a hozzá fűződő hagyományokat. Napjainkra újra felértékelődött a Szent Mártoni örökség, amelyre Szombathely városa méltán lehet büszke az egész világ előtt.
Már a lovagkor is teljesen magáénak érezte a szent működését, hiszen katona volt. Szent István zászlóira a hadverő Márton képét festette. Szűz Mária mellett Márton lett az ország társpatrónusa, a Szombathelyi Egyházmegye első püspöke őt választotta egyházmegyéje védőszentjévé. Egyértelmű, hogy az a város, ahol az Európa-szerte ismert szent született, mindig is kitüntető figyelmet szentelt e történetnek.
A város Fő terén, az egykori piactéren állt a középkori várostorony, amelynek toronysisakját előbb Szent Márton festett képe, majd a torony 1837-es lebontásáig bádogból készült alakja díszítette.
A szombathelyi székesegyház északi szárnyában látható Maulbertsch „Csodatévő Szent Márton” című alkotása, és ugyancsak itt található Tóth István szobrászművész által készített herma, amelyben az 1913-ban Tours-ból kapott ereklyék kerültek elhelyezésre.
Szent Márton templom
A legnagyobb figyelem természetesen Márton születésének helyszínére, a Szent Márton-templomra összpontosul. A templom, a hozzá kapcsolódó egykori domonkos kolostor és a mögöttük található ókori eredetű temető már a római kor óta használt temetkezési és kultuszhely voltak. A legenda szerint az egykori ház fölé, amelyben Márton született templomot emeltek, amely azóta több átépítési perióduson esett át. A szomszédos domonkos kolostorban került kialakításra a püspök életét és korát bemutató Szent Márton Látogatóközpont, amely a zarándokok és turisták egyik kedvelt célpontja. A templom előtt látható Rumi Rajki István „Szent Márton kútja” című alkotás, amely azt a jelenetet ábrázolja, amikor a hazatért Szent Márton az ott található kút vízével megkeresztelte édesanyját.
Szombathely keleti városrészében, a hajdan önálló faluként létezett Szentmártonban áll a Szent Márton tiszteletére felszentelt plébániatemplom. A római korban itt, az Arrabonába (a mai Győr) vezető út mentén terült el az antik Savaria keleti temetője. Területén a 4. században alakult ki az az ókeresztény temető. Több jel mutat arra, hogy Pannonia feladása után a helyben maradt keresztény közösség tovább használta temetőjét.
A 9. században került sor az egykori keresztény temető területén álló sírkápolna templommá való átépítésére. Ez a minden bizonnyal Szent Márton titulusú templom 860-ban már biztosan állt. Ez volt a település plébániatemploma, és az maradt a következő évszázadokban is. Ez volt az első liturgikus épület Pannóniában, amelynek védőszentje a Savariában született Szent Márton tours-i püspök volt.
A magyar állam- és egyházszervezés idején a római Borostyánkő-út nyomvonala fontos stratégiai szerepet játszott. Az út mellett fekvő Savariában még Szent István uralkodása idején, a korábbi templom helyén egy faszerkezetű, egyenes szentélyzáródású templomot emeltek, amelynek falait sűrűn egymás mellé vert cölöpök alkották. Ezt néhány évtized múlva - talán még Szent László király uralkodása alatt - egy hasonló alapterületű, félköríves szentélyű téglatemplommal váltottak fel. Erről II. Paszkál pápa 1102-ben kelt bullájában olvashatunk először, amely első helyen említi ezt a templomot a Pannonhalmi Bencés A 13. század végére a templomot késő-román stílusban megnagyobbították: a félköríves kis apszis helyére egy nagyméretű, négyzet alaprajzú, keresztboltozatos szentélyt emeltek, amelyet utóbb falfestményekkel díszítettek.
A 15. században a Szent Márton-templomot gótikus stílusban átépítették. Az épület 1605-ben a Bocskai-féle hadjárat kapcsán súlyos sérüléseket szenvedett. A következő évtizedek azután a javítások és építkezések jegyében teltek el. Még el sem készült a munka, amikor 1638-ban Draskovich II. György győri püspök a város tiltakozása ellenére az ősi plébániatemplomot minden vagyonával együtt a Magyarországon ez idő tájt újból megtelepedő domonkos rendnek adta.
A domonkosok, miután a temetővel
körbevett templom mellett kolostorukat felépítették, nekiláttak a templom
teljes átépítésének. Munkájukat segítette, hogy bőkezű mecénásuk akadt: gróf
Batthyány Erzsébet (1619-1674), gróf Erdődy III. György (1614-1663) özvegye,
amint ezt a főbejárat feletti építési felirat máig hirdeti. A jelenlegi, 1668
és 1674 között felépült templom építőmestere a Batthyányiak szolgálatában álló
olasz építész, Carlo della Torre volt. Az új, barokk stílusú épület átmeneti
formát képvisel a kápolnasoros és a háromhajós belső terek között. A templom
jelenlegi berendezése nagyrészt a 18. század közepéről való, ekkor ugyanis a
templomhajó alatti kripta kialakítását követően teljesen átalakították a
templom belsejét. 1930 körül a templomot egybeépítették a kolostorral és egy
második kereszthajó is épült. A szerzetesi élet 1950-ben szűnt meg a kolostor
falai között. A plébániát azóta a Szombathelyi Egyházmegye papjai vezetik.
Savaria Múzeum
A Savaria Múzeum Szombathely egyik legjelentősebb kulturális intézménye, amely az 1908-ban megnyitott, patinás Kultúrpalota falai között várja a látogatókat. A múzeum gazdag gyűjteményein keresztül évszázadokon átívelő utazásra hív: az őskortól az ókori Savarián és a középkoron át egészen a modern korig vezet az itt őrzött emlékek sora.
Az intézmény régészeti, néprajzi, történeti és természettudományi gyűjteményeiben mintegy félmillió műtárgy kapott helyet. A régészeti anyag nemzetközi szinten is kiemelkedő: különleges leletek mutatják be a Sé melletti őskori település, a velemi kelta fellegvár, valamint az ókori Savaria mindennapjait. Az emeleti kiállítóterekben az ókori város története, föld- és őstörténeti emlékek, valamint régészeti kincsek várják az érdeklődőket.
A Savaria Múzeum otthont ad Közép-Európa legnagyobb pannon kori ősnövénygyűjteményének, emellett hazai viszonylatban is kiemelkedő növény- és rovargyűjteménnyel büszkélkedhet. A Történettudományi Osztály gyűjteményei a dualizmus kori Szombathely hangulatát idézik meg, míg a néprajzi anyag Vas megye népművészetének legszebb darabjait vonultatja fel.
Az épület alagsorában található római kőtár (lapidarium) különleges élményt kínál: itt eredeti kőemlékeken keresztül ismerhetjük meg Savaria római kori múltját. A múzeum emellett rendszeresen szervez időszaki kiállításokat és kulturális rendezvényeket, így minden látogatás új felfedezést tartogat.
Sarlós Boldogasszony székesegyház
„A Sarlós Boldogasszony székesegyház (katedrális) a Szombathelyi Egyházmegye fő temploma. A Mindszenty József téren magasodó székesegyház a város kiemelkedő műemléke, melyet a helyi lakosok ma is nagytemplomnak neveznek. Szily János püspök (*1735, 1777–1799) célratörő programjának és Melchior Hefele (1716–1794) tökéletes tervezésének köszönhetően a 18. század végén Szombathelyen olyan egyedülálló, zárt térkompozíció jött létre, amely közrefogja a püspöki palotát, a székesegyházat, valamint az egykori papi szemináriumot. A középkori vártemplomot kicsinek bizonyult, így 1791. augusztus 29-én Szily püspök tette le a katedrális alapkövét. Az építkezés gyors ütemben haladt. Elsőként a szentély készült el, amit 1793 őszén már tető borított. A tornyok és a hajó építése 1794 tavaszán kezdődött, ám abban az évben váratlan esemény zavarta meg az építkezést, ugyanis elhunyt az építész, Hefele. A mestert Szombathelyen, a ferencesek kriptájában temették el. Az építkezés Anreith építész irányításával folytatódott, aki Hefele főpallérjaként már addig is részt vett a munkálatokban…
1799-ben tragédia rázta meg az egyházmegyét. Elhunyt Szily János püspök, így a templomépítés üteme is lelassult. Az addig megszokott mozgalmas éveket egy csendesebb időszak váltotta fel Herzan Ferenc püspök (1800–1804) egyházkormányzása idején. A harmadik főpásztor idején vett új lendületet az építkezés. S ha lassan is, de 1813-ra elkészült a katedrális, ahogy azt Szily püspök egykor megálmodta.
1945. március 4-én a várost és a székesegyházat is súlyos bombázás döntötte romokba. Hazánk püspöki székesegyházai közül a szombathelyit érte a legnagyobb csapás. Az amerikai légierő pusztítása leírhatatlan volt. A templom homlokzatának felső része előredőlt, szobordíszei lezuhantak. A tető és a hajó boltozata beomlott. A belső díszítésből csak kevés maradt meg a szentélyben, és a tetőboltozat helyén is hatalmas lyuk tátongott. A művészi fal és a mennyezetfreskók a robbanások okozta rendkívül erős légnyomás következtében mind megsemmisültek, mint ahogy az oszlopokat díszítő márványburkolat is leomlott… A város, a megye és az állami szervek pénzbeli segélyének köszönhetően rövid idő alatt újjáépítette a templomot, de azóta művészi értéke már nem éri el az egykorit.
