Nagymányok
A település a Mecsek hegység keleti kiágazásának északi oldalán már a Völgység területén, Tolna vármegye déli peremén fekszik. Természeti adottsága – déli része erdős, dombos – jó lehetőséget biztosít erdei kirándulásra, vadászatra. A hegyeken-dombokon szőlői, legelői vannak. A város lakóinak száma 1970-re érte el a csúcsot, akkor 3116 fő lakott itt. Ma 2200 fő él a városban. Nagymányok története az 1000-1100-as évekig nyúlik vissza. Az első írásos emlék 1015-ből maradt fenn, amikor Damaslaus herceg "Manek"-et a pécsváradi kolostornak adományozza. A török pusztítás következtében elnéptelenedett településbe katolikus vallású németek kerültek betelepítésre, a ma itt élő lakosság 50%-a német nemzetiségű. 1890-ben Troll Ferenc zárdát alapít, mely szintén lényeges momentum a település életében. A város hármas településtagoltsága szintén a szénbányászathoz kötődik. A falusi rész az ősi halmazos településmag, ehhez szervesen csatlakozott Csalapuszta 1299-től, mely két utcából állt. A Bányatelep 1891-től kerül be a település vérkeringésébe, melyet a bánya hozott létre és tett komfortossá. Az Újtelep szintén bányászlakásokból álló településrész, 1958-tól kezdődően épült.
Székelyház
Nagymányokon a bukovinai székely hagyományokhoz kapcsolódóan került létrehozásra a tájház, mely őrzi a múlt emlékeit. A településen megtekinthető a gerendákból összeállított székely ház modellje, valamint a tájházban kézműves bemutatók és kulturális események idézik a bukovinai székelyek életét.
Bányász emlékszoba
A szénbányászat kezdeti lépései 1803-tól tapasztalhatók. A bányászat jelentősebb szerepet 1890-től kap, amikor megépítik az első üzemi épületeket és munkáslakásokat. 1873-ban kerül sor a vasút kiépítésére. Megépült az Antal, a Karolina, és a Szarvas táró. A nagymányoki szénbánya lett a Kelet-Mecsek bányász központja. A bányára épülő brikettgyár egykor évi százezer tonna fűtőanyagot állított elő. A település bányász jellege 1965-ben megszűnt, ma már csupán hagyományként létezik a község életében. Az emlékszoba a hajdani bányász emlékeket mutatja be.
Német Nemzetiségi Tájház
Nagymányok a Mecsek északi oldalán, a Völgységi kistérségben helyezkedik el. A török pusztítás után elnéptelenedett településre 1722-ben Németország középső területeiről (Hessen, Fulda) érkeztek katolikus vallású földművesek és mesteremberek. Ez a nemzetiségi múlt máig is jelentős mértékben határozza meg Nagymányok képét, kultúráját. Ma a lakosság 50 %-a rendelkezik sváb ősökkel. A német nemzetiség néprajzi anyagait 1976-ban kezdték el gyűjteni a helyi hagyományőrzők, a Glück Auf Egyesület tagjai. A gyűjtemény 2008-ban került a mai, végleges helyére.
A tájház céljára felújított lakóházat Stenger József építette az 1880-as évek végén, a hagyományos sváb stílusjegyeket követve. A nagymányoki németek tárgyi emlékeit, lakáskörülményeit, használati eszközeit bemutató kiállítás négy helyiségből áll (tisztaszoba, konyha, lakószoba, kamra). A bemutatott tárgyak többsége a 20. század első felében paraszti sorban élt lakosság életkörülményeit reprezentálja.
Az épülethez tartozó présházban és fészerben a látogatók kiszolgálásához szükséges közösségi terek és foglalkoztató kaptak helyet. A Magyarországi Tájházak Szövetsége 2012-ben az "Év Tájháza" díjjal tüntette ki a Nagymányoki Tájházat.
Szent Mihály templom
Nagymányok 1333-ban már rendelkezett templommal és plébániával. A török hódoltság alatt ez a templom csaknem teljesen megsemmisült, bár téglafalai még részben álltak. A katolikus német telepesek 1781-ben kezdtek hozzá az új templom építéséhez, mely 1783-ban (Szent Mihály ünnepén) került felszentelésre. A templom tiszta barokk stílusban épült, és valamennyi berendezési tárgyára is jellemző a kor stílusa. Az oltárképet egy bécsi festőművész festette (1787), a toronyban két kisebb harang került elhelyezésre (1785), melyeket ismeretlen okból 1811-ig három nagyobb haranggal pótoltak. Ekkor a templomnak már toronyórája is volt. 1822-ben (egy pécsi orgonakészítőnek köszönhetően) egy 10 váltós orgona is működött a kóruson. A templom fennállásának 100. évfordulójára nagyarányú felújítást végeztek: felújították a tetőszerkezetet, festőművészt fogadtak, aki a négy kupolára freskókat festett, aranyozót fogadtak, aki felújította a bútorzatot. Az első világháború a harangok és orgonasípok, beszolgáltatását eredményezte. Nagylelkű adományozásokat követően 1926-ra sikerült a hiányt pótolni. A 150 éves évfordulóra újabb felújítás következett. A teljes belső és külső tatarozást kizárólag a barokkhoz hű stílusban végezték, és értékes, színesen festett ólomüveg ablakokra cserélték a meglévőket. A költséges beruházás mögött a bánya vezetői, a bányamunkások és a helybeli iparosok álltak.
„Lourdi” kegyhely
A körmenetek részét képezi a templomudvarban épített kis kegyhely. Terméskőből épített boltív, amiben szűz Mária szobra található, valamint egy előtte térdelő lány szoborral. Az emlékhely a szűz Mária tisztelet egyik leghíresebb zarándokhelye a Francia országi Lourdes-ban Bernadettnek megjelent szűz Mária emlékét ábrázolja. A kegyhely eredetileg a zárdaiskola udvarán volt, de a zárda iskola átszervezésekor, államosításakor a katolikus hívek „átmenekítették” a templom udvarára. A boltívet borostyánnal futtatták be, és szépen díszített, zárható kovácsoltvas kerítés védi. Ünnepi színe a sárga.
Szent József-kápolna
1928-ban épült úrnapi kápolna céljára. A kápolna a szomszédos ház falához került hozzáépítésre. A homlokzata a bejáratnál kiemeléssel épült a kápolna homlokzati íve mentén, melybe 1935-ben üvegajtót helyeztek. A közelben lakók adakozásából Szent József szobrot szereztek be. Ünnepi színe a fehér.
Szentháromság Kápolna
Ezt a kápolnát Draskovics Lipót építette 1783-ban, és családja vállalta fenntartását is. A kápolnában szent Mária szobrot helyeztek el. Ajtaja dupla ajtó, egy üvegajtóval és egy külső fa ajtóval védik a portól, és a külső körülmények káros hatásaitól. A körmenetek alkalmával különböző színű díszítést, virágokat kaptak a helyet a kápolnában. Ünnepi színe a piros.
Szent Flórián-kápolna
A kápolnában három védőszentre emlékeznek az ott elhelyezett képekkel: Szent Rókusra a pestisből gyógyultak védőszentjére, Szent Flóriánra a tűzoltók védőszentjére és Szent Sebestyénre. A hívek járványok idején fordultak hozzá leginkább. A kápolnát a szájhagyomány szerint egy tűzeset után építették, ami az egész utcán végigvonult, az akkor még nádfedeles házakban mind nagy károkat okozva. A régi, több helyen áttört kép helyére 1935-ben vitéz Gáthy Ferencné gyűjtéséből új szent Fórián szobrot szerzett be. Özvegy Hucker Péterné 2 képet adományozott, amik Szent Sebestyént és Szent Rókust ábrázolják. A kápolna ünnepi színe a rózsaszín.
Remete-kápolna (ezt nem érintettük külterületen van)
A város északi iparterülete felett a határban, belterületen kívül helyezkedik el. 1828-ban már Mária tiszteletére mutató szokásként említik a határban épült kis kápolnát, amit látogatnak, így arra következtethetünk, hogy akkor már jó ideje állt az építmény. Régi elbeszélések szerint az akkor még kis falucska szélén lakó család, akiken zsiványok ütöttek rajta, ezen a helyen bújtak el. A támadáskor az ablakon kimenekülő gyermekek és nagymama, a határban lévő rózsabokorban húzták meg magukat a betörők elől, így menekültek meg a gyilkos támadók elől.
Ennek emlékét őrzi a kápolna. Az elbeszélések szerint csodatévő hely is volt, a falához támasztva többször mankók voltak, kerítésén rózsafüzérek lógtak, amik az odalátogatók gyógyulását, vagy a gyógyulás keresését igazolták.
Régi alakjában csak egy meglehetősen szűk bemélyedéssel bíró fal volt, melyben egy fából faragott, kb. 1 méter magas koronával ékesített Mária szobor volt jobbjában a királyi jogarral, balkarján a gyermek Jézussal. A szobrot vasrácsajtó, és egy kétszárnyú kis deszkaajtó védte. A vasrácsajtón persely volt elhelyezve. A négy sarkán hatalmas jegenyefák álltak, már messzire jelezve a kápolna helyét a szántóföldek mellett.
A kápolnát régen vasárnapokon és ünnepnapokon nemcsak a helybéliek, hanem a szomszédos települések hívei is felkeresték. A kápolna közelében a régi időkben az izményi földesút mentén csárda is volt, melyet az 1860-as években lebontottak. A régi kápolna falazata 1929-ig annyira romlott, hogy fenntartása már nem volt lehetséges. A hívek adományaikból, vagy fizikai segítségnyújtásából megépült a jelenlegi kápolna. A kápolna kis oltárt is kapott melynek belsejébe elhelyezték a régi Mária szobrot, az oltárra pedig új Mária szobor került. 1930-ban áldották meg az újonnan elkészült kápolnát.
A kápolna körüli tér egyre fogyott az idő múlásával, jelenleg már csak egy „zsebkendőnyi” területen fekszik, körülölelve a művelt földterületekkel. A nagymányoki Rózsafüzér Társulat rendszeresen látogatja évente több alkalommal, közös imádságokat tartva a kápolna előtt. A hívek adományából 2021-ben új cseréptető és bádogozás készült.
