A 2026-os évnyitó túrával megkezdtük a Geresdi- és Szekszárdi-dombság kerülő túrasorozat első részét, a Mecseknádasdtól délre eső terület felfedezésével. A 12 részes túrasorozat minden hónapban egy alkalommal kerül majd megrendezésre, így év végéig még 11 túra lesz ezen a tájegységen. A túrákon a résztvevők megismerhetik a Geresdi- és Szekszárdi-dombság környékének természetföldrajzi és kulturális értékeit, valamint a tájegység egy-egy nevezetes pontját. Ezen dombság területének döntő többségét erdő borítja, melyet néhol váltanak fel kisebb rétek és kaszálók, vagy a települések közelében művelés alatt álló területek.
A mai túránkon egy igazán télies tájat járhattunk be a frissen lehullott hóban. A 8 km-es túrán 21 fő vett részt, melynek útvonala Mecseknádasd – Vár-hegy, templomrom – Nádasdi-kilátó – Török-kút – Tölgyfalevél alakú tó és horgásztó – (Ófalui elágazás) – Juhosok – Vörös-hegy – Vöröshegyi-kereszt – Kő-szakadás – Mecseknádasd.
A mecseknádasdi Vár-hegy története
Nádasd legkorábbi említése II. András király 1235-ben, Mázáról szóló birtokadományozási okiratából ismert, mely a somogyvári konvent 1404-ben készült, vitatott hitelességű másolatában maradt fenn.
A középkori romok kutatása, melyet G. Sándor Mária és Gerő Győző régészek végeztek, 1974-ben kezdődött, és 1980-ban fejeződött be. Az ásatás során először egy háromhajós XIV. századi templomot, az előtte álló négyzetes alaprajzú tornyot és az együttest befoglaló körítőfal maradványait tárták fel. Megállapították, hogy a XIV. századi templom padlószintje alatt és a déli mellékhajó keleti végén kívül egy nagyobb méretű, XI–XII. századi épület állt (talán vár?). Alaprajzát a későbbi középkori és török időkben történt átépítések miatt pontosan nem lehetett megállapítani. A nyolcszög három oldalával záródó szentélyű templom falait támpillérek erősítették, bejárata pedig a nyugati homlokzat tengelyében volt, a sekrestye az északi oldalon csatlakozott a szentélyhez. A templom szentélyének feltárása során előkerült az oltár alapozása, valamint nagy összefüggő felületekben a padozat terrazzo burkolata és a falakon kisebb foltokban a későbbi eredetű meszelt vakolat. A szentélyt a hajótól elválasztó diadalív élszedéssel díszített homokkő kváderekből épült. A templomot kerítőfal övezte, amelyen belül a nyugati homlokzat előtt egy négyzet alaprajzú, két sarok-támpillérrel erősített szabadon álló torony volt.
A gótikus templom szentélyének falmaradványaiból például a törökök dzsámit alakítottak ki, és a templomhajó területén is több hódoltság kori épület maradványa került elő. A templom déli hajójában török kori dongaboltozatos helyiségek kerültek elő.
Pécs 1543. évi elestével Nádasd is török kézre került, és egészen 1686-ig állt a hódítók fennhatósága alatt. Többségében görögkeleti szerb népessége miatt ekkor Rácnádasdnak, illetve Nadasgyénak nevezték.
A török összeírások 1554-ben mint a szászi (szászvári) nahijéhoz tartozó oppidumként (mezőváros) említik, melynek lakói három településrészben, Felső-, Alsó- és Kis-Nádas laktak. A török időkben nem a lakosság száma alapján minősítettek egy helységet városnak, hanem elsősorban a településen található katonai erősség miatt. A híres török utazó Evlia Cselebi is említést tesz róla: „Egy földhalmon mandula alakú, kettős kerítésű palánka erős fallal... A várban a templomból átalakított Szulejmán dzsámi és negyven deszkatetejű ház van ...”
Zrínyi Miklós 1664-es téli hadjáratában felgyújtotta és elpusztította a török nevezetesebb katonai erősségeit, Mohácsot, Szászvárt, Babarcot, Dunaszekcsőt és Nádasdot.
