A 7.25-ös busszal indultam, ami már 8 óra előtt pár perccel megérkezett Bodára. Még éppen csak kezdett feljönni a nap. -10 fokban kezdtem az utat. Bár az öltözékem rendben volt, az orrom és a szám fázni kezdett. Igyekeztem becsomagolni magam, így már elfogadhatóbbá vált a hőmérséklet. Bodán a belső utcák jéggé fagyva, csak nagyon óvatosan lehetett lépegetni. Az első 500 m-t a szántó melletti földúton nehezen tettem meg, mert senki sem járt erre, és 25 cm hóvastagságot kellett taposni. Viszont itt a kelő nap sugarában sikerült érdekes és szerintem jó tájfotókat készíteni.
A Só-hegyen a szőlők és pincék közt már némi keréknyom volt, erre egy terepjáró haladt, így ebben próbáltam én is menni. Viszont ezek a nyomok keskenyek voltak. Kényelmetlen volt ebben a szűk mélyedésben menni, viszont még mindig könnyebb, mintha minden lépésemet a hóba süllyedve tettem volna meg. 45 perc elteltével a hideg mérséklődött, már nem volt kellemetlen az idő. Egy idő után elfogytak a nyomok, ismét nehezebbé vált a haladás. Szép fiatalos erdő található a bodai Vár-hegyen. Egyszer nyári időben felkerestem a vár sáncait. Jó képzelőerővel talán felfedezhető az egykori földvár nyoma.
Végül már nem fáztam, sőt ki is melegedtem. Egy idő után elértem a piros négyzet jelzést. Ez a széles út már jól járható volt, itt már le volt taposva a hó, erre rendszeresen járnak terepjárókkal a vadászok. Bár leülni sehová sem lehetett, de állva egy kis uzsonnaszünetet tartottam, hozzá termoszomból meleg teát kortyolgattam. Hamar felértem a Hetvehely felé vezető műútra. Innen jobbra fordulva 2 km-t mentem a Bakonyai-erdészházig. Ez a szakasz most nagyon hosszúnak tűnt. Itt 30 perc várakozás után 11 óra tájban meg is érkezett a menetrend szerinti járat, mellyel visszautaztam a városba. 7 km-t tettem meg két és fél óra alatt.
