A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör évzáró túrája Donátustól a Tettyéig vezetett, ahol a Semiramis Vendéglőben kötetlen beszélgetéssel búcsúztattuk az óévet, s elmélkedtünk a jövő év programjairól, lehetőségeiről. Ezúton köszönjük Somfai Jánosnak a pezsgőt.
Az idei évben 1800-an túráztak a baráti kör csoportjával, ami ismét jelentős emelkedés az előző évhez (1400 fő) képest. Ezúton is megköszönöm minden túratársamnak, aki akár csak egyszer is részt vett az év során programjainkon. Köszönöm a technikai feladatokban és a kegytemplom körüli folyamatos segítségét mindazoknak, akik ebben is részt vettek. Ezúton kívánok mindenkinek jó egészséget, és 2026-ban sok együttlétet a túrákon, országjáró zarándoklatokon vagy a máriakéméndi kegyhelyen szervezett programokon, egyházi eseményeken.
Donátus
Pécs egyik városrésze a Mecsekoldalban, melynek határai a Csoronika, Bálicsvölgy, Deindol, Makár, Istenkút és Ürög. Területén széles, lapos hegyhátak találhatók, tengerszint feletti magassága 200−300 méter. Központi része az Arany-hegy.
Szent Donát-kápolna (ma már templom)
Az itt álló Donátus-kápolnáról kapta a nevét. Szent Donát (népnyelven: Donát, Donátus) a szőlősgazdák, szőlőskertek védőszentje. Különösen villámcsapás, jégeső elhárításáért szoktak hozzá könyörögni. Donát vértanú ókeresztény püspök volt. A Szent Donátus-kápolna 1736-ban a környező szőlős gazdák jóvoltából épült fel. 1790 után a kápolna a Szigeti-Külvárosi Szent Ferenc Plébániához tartozott, és így 1950-es feloszlatásukig a ferences szerzetesek gondozták. A jégverés és a zivatarelleni védőszentnek a Ferences Templomból induló körmenettel egybe kötött ünnepét minden év augusztus 7-ét követő vasárnap tartották meg. A kápolnában rendes szentmise régen sohasem volt, csak akkor, ha ezt valaki a plébánostól külön kérvényezte.
A 20. századra a 18. századi kápolna befogadó képessége szűknek bizonyult, hiszen 2000 főre nőtt a környék lakóinak száma, ekképpen a szőlőhegyi lakosok lelki gondozására alkalmatlanná vált. Így a hívek 1923-ban elhatározták a kápolna rendbe hozatalát és átalakítását, de csak terv szinten maradt. Az újjáépítés gondolatát a Szigeti-Külvárosi Szent Ferenc Egyházközség vezetősége – egyre égetőbb szükségességét látva – csak az 1930-as évek közepére tudta érdemben felkarolni. 1937. május 23-án, Szentháromság vasárnapján egyhangú döntés született, hogy a kápolnát, 1938-ban, a kettős szent év jegyében fogják felépíteni és felszentelni.
1937. június 29-én celebrálta P. Jagicza Juvenál plébános az öreg kápolna utolsó szent miséjét, gyönyörű szentbeszédet tartva. Az utolsó szentmisét követően megkezdték a kápolna lebontását. A bejárat feletti, 1773-ból származó német nyelvű emlékkövet megőrizték, majd beépítették az új kápolnaépület falába. Az új Szent Donátus-kápolna újjáépítése 1937. július 19-én vette kezdetét, amikor P. Jagicza Juvenál ferences házfőnök, a Szent Ferenc Plébániatemplom plébános rövid fohász után, Isten dicsőségére és a hívek lelki üdvére megtette az első kapavágást. 1937. augusztus 8-án, vasárnap, a donátusi búcsú keretében P. Jagicza Juvenál felolvasta az új kápolna alapítólevelét, amelyet az alapkőbe helyeztek el. Az új Szent Donátus-kápolnát 1938. május 16-án szentelték fel, mely tulajdonképpen már templom méretű lett, s immár minden vasárnap van benne szentmise, s gyakran teljesen megtelik hívekkel.
Kis-Deindol
Az elmúlt századokban leginkább jó minőségű borairól volt ismert Pécsen az a terület, mely mára inkább impozáns villákban gazdag. A hegyes-völgyes városrész Pécs északnyugati területén fekszik, mely leginkább meredek, szűk utcáiról ismerős. Az 1900-as években csak szőlők, esetleg egy-egy borospince volt a telkeken, napjainkban azonban családi házas övezetté vált. Deindolhoz tartozik Nagydeindol, Nagydeindol-hegyhát, Középdeindol, Középdeindol-hegyhát, Kisdeindol és Kisdeindol-hegyhát.
Több legenda, történet is ismert Deindol nevének eredetéről. Elképzelhető, hogy a szláv daljin – távoli – és dol – völgy – kifejezésből ered, vagy a német Weintal – szőlőtermelő völgy – szóból ered. A név egyesek szerint a szerbhorvát Dolina „völgy” és a német Tal „völgy” összetételéből alakult, de vannak források, ahol a török-szláv dahijin dol – vagyis martalócok völgye – kifejezést említik. A martalóc szó jelentése fosztogató török útonálló (katona).
Egy másik monda szerint a terület felosztását egy német ember úgy végezte, hogy három fiának külön-külön megmutatta a neki szánt völgyet, mondván: „das ist dein Tal”, kiejtés szerint „dájn tol”; vagyis: „ez a te völgyed”. Innen a Deindol név.
Mandulás
A Misina déli lejtőpihenőjén, a Mecsek-háti műút leágazásánál levő tisztás. Elnevezése a déli lejtőkön jellemző, mediterrán jellegű mandulafaerdőtől ered. A régi neve: Cingolány-rét. A mecseki tornapálya kiindulópontja, erdei játszótér is található itt, valamint itt volt egykor a mecseki „Mandulás Kemping”, ami 1967-től 2005-ig működött.
Ilonka-pihenő
A Mecseki Parkerdőben, a Tettye-fennsík fölött, a Miléva út (Z■ jelzésű turistaút) mentén 1934-ben felépített, a Mecsek legnagyobb, művészien megtervezett, oszlopos pihenője. Dr. Kenessey Aladár sebész, a Pécsi Szemklinika alapítója terveztette feleségének, Szántó Ilonkának az emlékére, és adta a pénzt az építésére. A pihenőt Hoffmann László mérnök tervezte. 2001-ben felújították.
Balázs-pihenő
A Mecseki Parkerdőben, a Tettye fölötti sziklafal tetején 289 m magasságban épült, fából készített fedett pihenő (pavilon). 2003-ban épült Szatyor Győző tervei alapján. Nevét Balázs József erdészről kapta. csodálatos kilátás nyílik innen délre a Tettyére, Pécs városára és a távolabbi vidékre.
Tettye
Pécs középső része felett elterülő kis fennsík. Központi része egy régi kőbánya udvara, az innen kitermelt kőanyagból a római kortól kezdve építkeztek a város lakói. Kedvelt sétahely, gondozott park, játszótér. Szathmáry György pécsi püspök 1505–1521 között reneszánsz stílusban épült nyaralójának romjai láthatók itt. A török időkben derviskolostorként (tekke) használták, valószínűleg innen ered a hely elnevezése. A tér nyugati felén, a védett Pintér-kertben található a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság épülete, mellette a Tettye-forrás, bővízű karsztforrás, mely nagy szerepet játszott Pécs város életében: a 15. századtól Pécs ipari városrésze a patakja mellé települt, 23 malom működött, vizét tímárok, vargák, pokrócosok használták. 1892 óta a város ivóvízhálózatába van kötve.
