Akik részt vettek a Grábóci túrán, azok az alábbi értékeket csodálhatták meg. A szerb kolostor és templomegyüttesnél feledhetetlen idegenvezetésben volt részünk. Lelki tartalma mindannyiunknak életre szóló lehet. Néhányan csak Grábóc településre jöttek, a többiekkel az út további részében abban egyeztünk meg, hogy inkább Szálka lesz úticélunk végpontja, így kissé rövidebb a túra, de elérhetjük a 12.44-es buszt. Grábócra is kb. 13.30 körül visszaértünk volna, és aránytalanul sokat kellett volna a 15.17-es buszra várni, és ott még egy kocsma sincs. Így jó átszállásunk volt Szekszárdon Pécs felé.
Grábóc
Németül Grawitz, egy kis település a Szekszárdi-dombság nyugati részén, Bonyhádtól 9 km-re keletre. Lakóinak száma ma mindössze 160 fő körül van. A településen már az 1300-as években létezett bencés zárda és templom. Romjait a szerb temetőtől északnyugatra lévő bozótos rejti. Grábócot nevezetessé a török elől menekülő szerb szerzetesek tették, akik a dalmáciai Dragovity kolostorából 1580-ban menekültek ide. Először csak fatemplomot építettek, majd a budai basa engedélyével 1587-ben kőtemplomot. A törökök 1667-ben feldúlták a kolostort, mely 1703-ban elnéptelenedett. Az elnéptelenedett településre a Rákóczi-szabadságharc után tértek vissza a szerb lakosok és az ortodox szerzetesek.
A 18. században a szerb lakosság mellé svábok települtek. A katolikus németek 1765-ben építették fel első kápolnájukat, amit 1795-ben templommá bővítettek. Az 1789-es népszámlálás szerint a németek már többséget alkottak a szerbekkel szemben. A 19-20. században az arányok még inkább eltolódtak, a szerb kolostor és a fogyatkozó szerb lakosság egyre inkább csak különlegességnek számított. A második világháború után a kitelepített svábok helyére székelyek települtek.
A szocializmus éveiben ide száműzték a bolgár ortodox egyház vezetőjét, a szófiai pátriárkát. Az ortodox kolostor 1974-ig, az utolsó szerzetes haláláig működött, utána szociális otthonná alakították. 1994 óta a templommal együtt ismét a szerb ortodox egyház tulajdona. Ma újra élnek itt szerzetesek és apácák.
Nagyboldogasszony templom
A katolikus németek 1765-ben építették fel első kápolnájukat, amit 1795-ben templommá bővítettek. A templom mögött szépen gondozott kálvária található. A kitelepített németek újíttatták fel a 2000-es években. A templom melletti emlékművön olvashatjuk a II. világháború áldozatainak névsorát. Érdekes, hogy Grábócon a lakosság száma kb. 600 fő körül mozgott, a csúcsot 1941-ben érte el 704 fővel, ennek ellenére 1964-ig önálló plébániával rendelkezett. Az utolsó plébános Perr Viktor volt. A plébánia épület később is lakott maradt, majd az utóbbi évekre üressé vált. Részleges felújítása megkezdődött, és jelenleg is az egyház tulajdonában van. A szép természeti környezet, a turizmus talán hozhatna valamilyen funkciót, esetleg lelki tartalmat a háznak.
Görögkeleti műemlék a Szekszárdi-dombság mélyén
A Szekszárdi-dombság egyik pici zsákfaluja, Grábóc nem mindennapi kincset tartogat az ide látogató turistának, hazánk egyetlen aktív szerb ortodox kolostorát és a mellette álló, pompás ikonosztázáról is ismert, szépen felújított templomot. Az utóbbit belülről is megcsodálhatjuk, a kútházzal fedett hűs forrásvízzel felfrissülve nézhetjük meg még a nevezetes szerb ortodox templomok makettgyűjteményét.
A templom és kolostor rövid története
Az eldugott kis faluba 1580-ban érkeztek ortodox szerb szerzetesek a dalmáciai szerb Dragović kolostorból. A faluban akkoriban már éltek a törökök elől korábban ide menekült szerb családok. Először egy fatemplomot építettek, majd 1587-ben, a budai pasa engedélyével már kőtemplom is épülhetett, a kolostorral együtt. 1593-tól közel 200 éven át írták krónikájukat a szerzetesek, a török hódoltság viharos évtizedeiben többször is elnéptelenedett a kolostor, de mindig érkeztek újabb csoportok Szerbiából. 1667-ben az akkor már több mint hatvan itt élő szerzetest megölték egy rajtaütéskor a törökök, de még ezek után is újra indult az élet, a Rákóczi szabadságharc idején ismét szünetelő hitélet aztán 1711-ben folytatódott.
A lerombolt templom helyén felépítették a ma is látható templomot (1736-1741), amelyhez tornyot is építettek (1761), s rövidesen elkészült az ikonosztáz is (1768). Érdekes módon a bizáncias formájú, kupolás épület nem az akkor divatos barokk stílust, hanem a középkori szerb hagyományokat követi. A ma is meglévő barokk kolostorépület 1787-ben épült föl. Mellette az 1786-ból való kútház áll, melynek emeleti helyisége egykoron a kapus szobája volt. Ekkorra már Grábóc a magyarországi szerb ortodox papképzés központjának, a magyarországi szerb kultúra „Athénjének” számított. A kolostorépületet a XIX. század végén átépítették, a kolostor gazdálkodását 182 holdas birtok, fakitermelés, haszonállatok, pálinkafőzés és boreladás is segítette.
A II. világháború után az utolsó még itt élő szerb családok is elhagyták a falut, a kolostor utolsó igumenje (apátja) Aleksej, haláláig 1974-ig élt itt, utána szociális otthonná alakították át az épületet, az 1980-as években teljes körű renováláson túlesett komplexumot végül 1994-ben kapta vissza a szerb ortodox egyház. Ekkor azonban már nem férfi szerzetesek, hanem apácák költöztek falai közé. A kolostort sokáig irányító Panteleimon atya 2016-ban hunyt el, míg a rendkívül közkedvelt, magyarul is jól beszélő Krisztina nővér 2017-ben halt meg, sírjaikat a kútház melletti részen láthatjuk. Jelenleg Mitrofan atya, Szófia és Barbara nővérek élnek a kolostorban, viszonylag ritkán láthatjuk őket, sokat utaznak.
A templom látogatása
A kis parkolóból, a patak felett átívelő kőhídon érünk a kolostoregyüttes területére, jobbra az emeletes kútház áll, alsó részében a bővizű, hideg forrásvíz buzog. Emeletén a kapus hajdani szobája található. Balra áll a kolostor, jobbra pedig a Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt templom magasodik. A meglepően világos belterű templom fő látnivalója, a szentélyt a hajótól elválasztó, szentképekkel díszített, csodálatos ikonosztáz 1768-ban készült, egy újvidéki mester alkotása, fakerete pedig egy eszéki asztalosmester műve. A barokk falat zöld márvány díszíti, faragásai aranyozottak. A templomban őrzik Szent Borbála vértanú homlokcsontjának egy darabját, az ereklye miatt a templom búcsújáró hely is egyben. Említésre méltóak még a kupola freskói, a kántorok díszes padja, a pompázatos püspöki trón és a körmeneti zászlók.
A templom mögötti kertben lévő nyitott pavilonban számos szerb ortodox templom makettjét nézhetjük meg, a gyűjteménynek idővel állandó helyet próbálnak találni valahol a komplexumban. A kolostor legnagyobb ünnepe, az ún. Szábor, mely július elején, Péter-Pál nap utáni hétvégén kerül sorra, azonban ez az ortodox naptár szerinti névnap, mely kb. egy héttel később van a miénknél. Ekkor több százan érkeznek az egész országból a búcsúra a szerb ortodoxok, hatalmas ünnepség, az istentisztelet után körmenet következik, majd a hívők és a látogatók között megszentelt, borral átitatott kalácsot osztanak szét, a napot pedig táncos mulatság zárja.
