Dunaföldvár
Földvár nevét ismereteink szerint először 1199-ben említi oklevél Monasterium de Felduar formában, ahol 1131-ben II. (Vak) Béla király Szent Péter tiszteletére apátságot alapított. A bencéseknek monostora állt itt. A nagy javadalmakkal bíró apátság az idők folyamán lassan veszített rangjából, a 15. századra korábbi birtokait jórészt elvesztette, építményei pedig a török uralom idején teljesen elpusztultak. A török kiűzése után az elnéptelenedett vidéken betelepítés kezdődött, nagyobb számban szerbek (rácok) és német telepesek, később tótok is érkeztek. Földvár fontos dunai átkelőhely volt és mezővárosnak számított. Ezt a jogállását megerősítette I. Lipót király 1703. évi rendelete, melyben évi három országos vásár tartására jogosította fel a települést. A 18. század közepén már hat, később kilenc céh létezett, nagy forgalmat bonyolító sóhivatal és királyi postaállomás működött. A népesség gyors ütemben nőtt, Dunaföldvár – Szekszárdot a század végén egy időre utolérve – a vármegye legnépesebb települése lett.
A millennium évében, 1896 decemberében befutott Dunaföldvár újonnan épült állomására az első vonat, de a megyeszékhellyel nem teremtett közvetlen összeköttetést. A dunántúli vasúthálózat fővonalai a Duna völgyét elkerülték, ez hátrányosan érintette a régiót. A folyó menti kisvárosok, köztük Dunaföldvár fejlődése lelassult.
A századfordulóra kialakult a városközpont a közhivatalokkal, néhány pénzintézettel; több utcában emeletes házak sorakoztak. 1904-ben felépült az új, tekintélyt parancsoló városháza a régi emeletesre való átépítésével. A 20. század végére modern kisvárossá fejlődött megőrizve régi óvárosi hangulatát. Dunaföldvár és az itteni plébánia a Pécsi Egyházmegye legészakibb területe.
Szent Anna templom
Nevezik ferences plébániatemplomnak, és barátok templomának is. Története egészen régre, a törökök kiűzését követő időszakra nyúlik vissza, ekkoriban telepedtek be ferences barátok a város területére. Templomukat 1736-38 között kezdhették el építeni. Az egytornyú templom 1786-ban emelt tornya nem középen helyezkedik el az épületen, így meghatározó a képe. Érdekesség, hogy a ferencesek által épített templom egy korábbi, bencés apátság helyére épült, amelynek már csak romjai maradtak akkorra. A templom berendezése túlnyomóan 18. századi, ugyanakkor a szerzetesek munkái közül is maradt fent néhány fafaragvány, míg faliképei 20. századiak. A rendházban is pusztító, 1858. évi tűz után a szerzetesek Gyöngyösre költöztek. Legutóbb 2010-ben lett felújítva a templom.
Szent Ilona templom
Szent Ilona templom Dunaföldvár három boltszakaszos hajóval épült. Mednyánszky László apát a saját vagyonából és a hívők adakozásából építtette. A toronyban ma két harang szól. Külső megjelenésében rendkívül egyszerű, vaskos, barokk épület. Az 1720-as években építtette Mednyánszky László apát a hívők, valamint a saját bőkezű adományozásából. 1757-ben ledőlt az egyetlen tornya, melyet csak hat évre rá tudtak helyreállítani. A három boltszakaszos épülethez 1777-ben csatolták hozzá a ma is meglévő sekrestyéjét. A berendezések zöme viszont későbbről származik, mivel 1858-ban tűzvész pusztított a templomban. Sajnos a II. világháborút sem úszta meg, és a szentélyben keletkeztek károkon csak 1961-ben kezdtek munkálkodni.
A templom védőszentjének egyháztörténeti jelentősége van. Szent Ilona, az uralkodók, régészek és bányászok védőszentje volt az, aki az egyházi hagyományok szerint megtalálta Jézus keresztjét a Jeruzsálembe tett zarándokútja során. Emellett arról is ismert, hogy mindenhova templomot igyekezett építeni, ahol Jézus megfordult. Szobrokon és festményeken könnyen felismerhető alakja, mivel egy hatalmas keresztet fogva szokták ábrázolni. Augusztus 18-án van az ő emléknapja, aminek alkalmából minden évben búcsúi szentmisét és ünnepséget tartanak a templom kertjében.
Szerb ortodox templom
Az 1787-ben épült templom épület barokk stílusú, déli oldalának falában 1782-ből származó sírkövek találhatóak, görög nevekkel, az itt nyugvók valószínűleg görög kereskedők voltak. Berendezése egykor 18. századi copf stílusú volt, ikonosztáza 1801-ben készült. Tornya 1828-ból való. A hajó csehüveg boltozatos, a szentély fiókos félkupola. Az épületet és a mellette álló egykori kolostort (mely szociális otthonként működik) 1994-ben a szerb egyház visszakapta.
Török (Csonka)-torony
A 16. század elején emelték, gótikus stílusban. A Dunaföldvárról készült
leírásokban és tudományos munkákban Öregtorony, Csonkatorony, vagy Töröktorony
néven ismertetett négyszögletes alaprajzú várépület építéséről írásos
dokumentumok nem maradtak fenn.
A földvári vár első név szerinti említését az 1543-as hadjárat történetét leíró
török krónikás Szinán Csausz munkájából ismerjük. Később két utazó, a török
Evila Cselebi és egy osztrák hadmérnök Ottendorf Henrik írta le a vár és a mezőváros
állapotát. Az erős palánk és a szép torony azonban a leírást követően már
negyed századot sem ért meg épségben. 1686 őszén a Buda felmentésére későn
érkező török nagyvezér csapatai visszavonultukban minden elhagyott települést
leromboltak, minden kiürített várat felgyújtottak. 1703-ban a legendás hírű
kuruc generális, Vak Bottyán foglalta el Földvárat, mely mint a dunántúli
hadjárat hídfőállása vált híressé.
A 19. század elején a toronytesthez északnyugatról toldaléképületet emeltek,
melyet az 1974-ben Mendele Ferenc tervei alapján elkészült műemléki
helyreállítás során is meghagytak. Azóta az épületben múzeum üzemel. A kézzel
faragott várkapú Csepeli István dunaföldvári fafaragó népi iparművész munkája.
Fürdő
Kevés Duna-parti településnek van olyan hosszú és szép partszakasza, mint Dunaföldvárnak. Egy 1966-os mélyfúrás során került felszínre az ásványi sókban és szénsavakban gazdag 38°C-os víz, mely a termálfürdőt táplálja. A 2003. januárban átadott, teljesen átépített fedett gyógyfürdő és nyitott medence, melynek vizét az ásványi sókban gazdag gyógyvíz táplálja. A gyógyvíz összetétele jelentős mértékben hidrokarbonátos és magas sótartalmú, így mozgásszervi és nőgyógyászati panaszok, valamint bőrbetegségek kezelésére is alkalmas.
