Öreglak
Lak település első említése az 1332-1337-es pápai tizedjegyzékből származik. Egyházának papja ekkor Pál, a gyülekezet 40 kisdénár egyházi adót fizetett. 1387 után a Kanizsaiak szolgálataikért újabb adományokat kaptak Zsigmond királytól, a központjuktól északra fekvő Gele, Lak és Sziget helységeket. Lak várát 1464-ben említik először, mint akkor Thúz János birtokát. Valószínűsíthető, hogy a várat Thúz Péter somogyi alispán, Újlaki Miklós familiárisa építtette még az 1440-es évek elején. 1449-ben Lak felett a Bő-nemzetségből származó Laki Thuz, Létai és Szecsényi családok egyezkednek. Lak plébániatemploma 1456-ban Szent Bertalan tiszteletére lett felszentelve.
A vár szabálytalan ovális alakú. Belső területének ÉNy-i szélén újkori pince fölé magasan felhalmozott föld húzódik 50 m hosszan, a vár belső területéhez viszonyítva 4 m magasan. A belső terület DK felé kissé lejt, de a vár eredeti szintje bizonytalan, lehetséges, hogy a pince fölé felhányt föld egy részét innen termelték ki, melyet mély árok határol. A vár teljes területe 110 x 70 m, kb. 0,54 ha, a belső terület 66 x 50 m, 0,22 ha. A vár köveit a falu 18. századi újjáépítésekor széthordták, helyére már csak a terepformák, árkok emlékeztetnek.
Laki Thúz János igazi reneszánsz főúrként elegáns rezidenciává építette ki a várat. 1466-ban Galeazzo Sforza milánói hercegtől hat építészt, illetőleg Raguzából mérnököket, kőfaragókat és asztalosokat kért. 1484-ben Mátyás király Lak várát fiának, Corvin Jánosnak adományozta Laki Thuz János hűtlensége miatt. Ezt II. Ulászló is megerősítette.
1490-ben „Castellum Lak” néven szerepel azon oklevélben, melyen Corvin János Páka Antalnak és Ferencnek átadta.
A törökök már 1540-től támadták a környéket, 1543-ban Martonfalvi deák felesége menekült a várba a törökök elől. 1546-ból ismert az őrség létszáma: 12 lovas és 16 gyalogos. A híres törökverő Magyar Bálin 1551-ig lehetett a vár kapitánya, Naszuh ben Abdullah a feljelentésében laki várkapitánynak nevezte Magyar Bálintot. 1550-ben Tahy Ferenc előbb a várat, majd 1559-ben ő és neje, Zrínyi Ilona a vár tartozékait is megvették 1200 forintért.
1555-ben mint castrum-ot Derecskey Pál birtokaként említik, de ebben az évben Dervis pécsi bég csapati elfoglalják és megerősítik. 1567-ben Husszein segesdi bég a kanizsai végváriak tőrbecsalásáért jutalmul hűbérbirtoknak kapja Lakot. Egy 1568-as zsoldjegyzék szerint 138 fő volt a török őrség.
1592-ben egy rövid időre magyar kézere került. 1599 őszén a magyar csapatok visszafoglalták, a vár élére Szentgrót örökös urát, Hagymássy Kristófot nevezték ki. 1600-ban újra török kézben van, mert a Budáról Kanizsa ellen vonuló török sereg a kiürített várat birtokba vette. 1603-ban a török őrség elmenekült Nádasdy Ferenc és Kollonitsch csapatai elől. 1664-ben Evlia Cselebi úti leírásában szerepel, miszerint „igen nagy és erős vár”. 1686-ban a törökök harc nélkül ürítik ki, a Jankovics család kezére kerül, és az övék marad az 1800-as évekig. Ezután köveit szép lassan elhordták a környék építkezéseihez.
A Szent Anna templom 1751-ben épült, barokk stílusban. A 19. század elején klasszicista stílusban átépítették. A településnek ma 1400 lakosa van.
Marcali
A Balatonhoz közeli, a tó mocsárvilágából kiemelkedő Marcali-hátság megtelepedésre alkalmas helyet nyújtott a különböző történeti korok emberének. Már az újkőkorban éltek ezen a tájon. A régészeti elemzések alapján az úgynevezett dunántúli régebbi vonaldíszes kerámia kultúrájából hátrahagyott edények töredékei kerültek elő.
A birtokhatárok felsorolásakor említik - többek közt - a "morzoli" népeket és a Marcel szőlője nevű földrajzi nevet. A Marcel - a latin Marcus egyik változata - tehát a település névadója lehet, eszerint a Marcali elnevezés azt jelenti, hogy Marcel tulajdona, birtoka. A XIV. század elején már családnévként is szerepel a Marcali elnevezés. A Pécz nembeli Gergely kaphatott itt birtokot 1275 körül, hadi érdemei elismeréséül. A pápai tizedjegyzék szerint, 1333-ban 9 garast és 20 kisdénárt fizetett Marcali papja, István. Ebből feltételezhető, hogy jelentősebb település lehetett az 1338-ban még villának (falunak) titulált helység. A XIV. században a még köznemesi rangú Marczaliak Zsigmond király uralkodása idején kezdtek látványosan felemelkedni. A Marczali család gyarapodása jótékonyan befolyásolta a névadó település jövőjét. Marcalit 1448-ban már oppidum (mezőváros) elnevezéssel illette az egyik oklevél. Mezővárosi rangjáról szólnak az 1455-ben és az 1474-ben keltezett oklevelek is.
A XV. századi Marcalinak temploma, várkastélya, iskolája volt. Mátyás király uralkodása idején a kegyvesztetté vált Marczali család férfiágon kihalt, birtokaikat a Báthoryak örökölték, akik több mint száz évig a mezőváros földesurainak számítottak. A mohácsi csatavesztést követően Báthory András a barcsi, babócsai, zákányi és a marcali uradalmak birtokosa lett. Marcaliban ekkor 79 portát írtak össze, amellyel a megye leggazdagabb településének számított. 1532 és 1566 között háromszor esett el a vár és a város. Először Ferdinánd király fizetetlen zsoldosai dúlták fel, majd 1544 körül a török foglalta el a várkastélyt. A nemrég még virágzó mezővárosnak csak hat portája maradt a pusztítás nyomán. 1566-ban Szigetvár eleste pecsételte meg Marcali sorsát. Ezpetey Balázs marcali várkapitány Szigetvár védelmében esett el, a várkastély hátramaradt védői felgyújtották a marcali erősséget és elmenekültek.
A török kiűzését követően Marcaliban 150 fő élt, s a környékbeli falvak teljesen elnéptelenedtek. Várkastélya romokban állt, papja elmenekült, iskolája megszűnt. Az uradalmi összeírás szerint az egykori mezőváros birtokközpont volt csupán. Földesurai 1677-től a Széchenyi családból kerültek ki, akiknek köszönhető az uradalmi birtokközpont kiépítése. Széchényi Zsigmond az iskola, a plébánia és a templom rendbetételével újjáélesztette a falut. 1735-től itt tartották a megyegyűléseket, peres eljárásokat folytattak le, így gyakorlatilag a megyeszékhely funkcióját látta el a település 1749-ig. 1754-től 1820-ig, a Széchényi Ferenc nevével fémjelzett időszak Marcali történetének egyik legvirágzóbb szakasza. 1772-ben Mária Teréziától ismét mezővárosi rangot nyert a település; falai között német iparosok telepedtek le, új iskola és parókia épült. A Buda-Adria postaút egyik postakocsi állomása lett Marcali, és a régi majorházat kastéllyá bővítették a Széchényiek. A XIX. század elején Széchényi Pál örökölte a várost, aki iparpártolásával, a vásártartási jog bővítésével, valamint a németajkú családok gyermekei számára nyitott iskola alapításával segítette a gyorsuló ütemű polgárosodást. A szabadságharc leverését követően Marcali lakóit a Déli-Vasút építésének terve hozta lázba. Széchenyi István 1861-ben Marcalin keresztül tervezte elvezetni a Buda-Kanizsa-Adria vasút vonalát. Az elképzelés nem így valósult meg; Marcalin csak egy mellékvonal halad keresztül és ez napjainkig behatárolta a település fejlődését.
A századfordulón különféle polgári egyesületek alakultak, heti- és havi lapok jelentek meg. A XX. század elején nyílt meg a fiatalok előtt a polgári iskola kapuja. 1906-ban vették a birtokukba a marcali izraelita hívek a gyönyörű, új zsinagógát. 1970-től nagyközség, 1977-től város lett. A városnak ma 10.000 lakosa van.
Fürdő
A Városi Gyógyfürdő és Szabadidőközpont a város északi részén, egy lenyűgöző 80.000 m2-es épített parkban található. A szabadtéren 8 pályás, 50 m-es versenysportmedence, csúszda, gyermekpancsoló, termál – és gyógymedencék, míg a fedett részben egy 25 m-es 4 pályás úszómedence, tanmedence és termálvizes medence várja az ide látogatókat. A marcali gyógyvízzel eredményesen kezelhetők a reumatikus, az idegrendszeri és a nőgyógyászati panaszok. Vendégeinket emellett szaunával, gőzkabinnal, hidegvizes merülőmedencével és jacuzzi medencével is várjuk. A sportot és szabadidő aktív eltöltését teniszpályák, strandkézilabda és strandröplabda-pályák, valamint egy kosárlabda pálya támogatja. A gyermekjátszótér a nagyméretű homokozókon kívül 18 féle épített játékelemmel van felszerelve. Az 50.000 m2-es park a kocogáson, jógán, meditáláson túl számtalan egyéb regenerálódási lehetőséget biztosít.
A fürdő 2003 augusztusában nyitotta meg kapuit, s az azóta eltelt időben számos fejlesztés valósult meg. 2009-ben került átadásra a fedett tanuszoda, mely megteremtette az egész éves nyitva tartás feltételeit. 2010-ben, mintegy 123 millió forint Európai Uniós és hazai támogatás, valamint 123 millió forintot meghaladó összegű önkormányzati saját forrás felhasználásával egy új, 200 m2-es, élményelemekkel gazdagon felszerelt gyógyvizes medencével és családi élménycsúszdával bővült a fürdő szolgáltatása.
