A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti kör 20 fős csoportja a Villányi-hegység térségében járt. Hogy mit láttunk, arról szóljon az alábbi összeállítás.
Villány
Már a történelem előtti időkben lakott volt, amit bronzkori leletek is tanúsítanak. A szőlőművelés eredete feltételezhetően a keltákig, bizonyíthatóan a rómaiakig nyúlik vissza. A Szársomlyó hegy oldalában feltárt római kori oltárkő felirata 50 ha szőlőtelepítést dokumentál. A honfoglalás után a területen a Kán, Kalán és a Bor nemzetség telepedett le. A tatárdúlás után a magyarság elsősorban Siklós és a Szársomlyó környékén művelte a szőlőt. A mohácsi vész idején a terület Perényi Péter tulajdonában volt. A török uralom alatt Villány teljesen elpusztult. Az elpusztult magyar faluba a törökök szláv (főként rác) népességet telepítettek. Az 1687-es győztes nagyharsányi csata után a megfogyatkozott lakosságot szervezetten pótolták újabb rác és főleg német nemzetiségűekkel.
1857-ben elérte a vasút a települést, amikor átadták a Pécset Moháccsal összekötő vasútvonalat. 1950-ben hozzácsatolták a Villánytól 1,5 km-re keletre levő Virágos községet. 2000-ben nyerte el a városi címet a település.
Villány – Kiskassa kisvasút
A tervezett kisvasút előzetes közigazgatási bejárására 1948-ban. A vasút az Ivánbattyán-pusztai Szőlővessző Szaporító Gazdaság szállítási igényei miatt létesül. A tervek szerint a nyomvonal Villány MÁV állomás Mohács felőli oldalán kezdődik. A normál nyomközű vasútvonalat a meglévő aluljárón keresztezi, majd a nagyvasút mellé simulva 700 méter hosszan Villány állomás mellett húzódik. Mintegy 4 km hosszon át közbirtokossági erdők vágásán keresztül éri el Ivánbattyán község nyugati határát. Innen községi utakon és erdővágásokon át vezetve halad az Ivánbattyán-Nagybudmér közötti útig, ahol 90 fokkal nyugat felé fordulva Ivánbattyán-pusztán ér véget. A bejáráson Kiskassa község képviselői előadják, hogy településük minden közlekedési útvonaltól elzárva fekszik, köves útjuk nincs, ezért számukra létérdek, hogy a vasútvonal a község határáig meghosszabbítást nyerjen, és a vasút a közforgalom céljait is szolgálja. A Szőlővessző Szaporító Gazdaság a javaslatot támogatja, szóbeli megállapodás születik arra, hogy a földmunkákat a település végzi, a felépítményt pedig a gazdaság fekteti.
Az engedélyezési feltételek értelmében a vasút ló- és motorüzemre épül. A 760 mm nyomtávolságú vonalon a legnagyobb emelkedés 35 ezrelékes, a legkisebb ívsugár 50 méteres. Az egyetlen nagyobb műtárgy egy 8 méteres acélhíd.
Az erőgazdaság részére kitérővágány létesül (Mária kitérő). Ivánbattyán település határában pedig a község részére épül kitérő. Az Ivánbattyán-pusztai elágazásnál deltavágány létesül. A vasútvonal Kiskassa település déli szélén, kitérővel ér véget.
1950-ben a vasútvonal a Kaposvári Gazdasági Vasutak kezelésébe kerül, majd június 15-én a KPM engedélyezi a korlátolt közforgalom megindítását. Az éves hivatalos menetrendben már szerepel a kisvasút, napi két vonatpárral. A 12 km-es vonalon a menetidő 70 perc. Vontatásra két gőzmozdony szolgál. 1952-ben Ivánbattyán-puszta neve Ivánszőlősre változik, mely az éves hivatalos menetrendben is javításra kerül. A menetidő 10 perccel rövidül, iskolai napokon egy harmadik vonatpár is forgalomba áll.
1965-ben a személyszállítási teljesítmény eléri az éves 69 ezres utasszámot, ebben az évben munkanapokon 4 vonatpár közlekedik. A teherszállítás ellenben drasztikusan csökken. A hatvanas évek közepétől a szállítási teljesítmény tovább esik. Takarékossági célzattal a vasút a négy fős utazói létszámot a felére csökkenti, az üzemfőnöki feladatkört az addigi állandó személy helyett a vonatvezető látja el. Külön pályamestere sincs már a vonalnak, a feladatokat a Magyarbólyi GV pályamestere látja el. A vasút járműállagát a felére csökkentik, ekkor a vonalon 2 db mozdony, 3 személykocsi és 12 db lóré üzemel.
1966-ban napi három pár vonat közlekedik, Kiskassáról napi átlagban 30 fő, Ivánbattyánról és Kisjakabfalváról 45 fő – nagy részük diák – veszi igénybe a vasutat. 1967-ben buszjáratok indulnak Villányból Kisjakabfalvára. A Villányi Állami Gazdaság az áruforgalmát és munkásai szállítását a meglévő közúti járműveivel oldja meg, így a vasúton jelentéktelen áruforgalom zajlik, veszteséggel üzemel, ezért szóba kerül a felszámolása, melynek feltétele, hogy Kiskassára is megépüljön a bekötőút. 1969-ben Újpetre felől megkezdődik a kiskassai bekötőút építése, az átadási határidőt december 31-ére tűzik ki. A 12-es számú AKÖV vállalja, hogy a forgalmat a következő év január elsejétől megindítja. 1969. december 31-én a Villányi Gazdasági Vasúton a forgalom megszűnik. A járműveket a Gazdasági Vasutak még meglévő vonalaira szállítják, illetve értékesítik. A vasútvonal bontására a következő két évben kerül sor.
Villánykövesd
A kis Árpád-kori település, nevét az oklevelek 1290-ben említették először Kuestd alakban írva. Kövesd Lőrinc nádor fia Kemény birtoka volt. Egy 1290-ből való oklevél említi a kövesdieket, akik Gyulán hatalmaskodtak, s ezért Óvári Konráddal szemben elmarasztalták őket. 1352-ben az itt eredő, és innen Villányra folyó víz nevét is Kövesdnek nevezték. Nagyboldogasszony temploma 1780-ban épült.
Villányi borvidék
A magyar borászat megújulásának egyik legfontosabb központja a Villányi borvidék, amely hazánk legdélebben fekvő szőlőtermő területe. A szőlőművelés gyökerei egészen a római korig vezethetők vissza, de a mai borvidék karakterének kialakulása a török időket követő időszakhoz kötődik. A délről menekülő rácok hozták magukkal a Kadarka szőlőfajtát, valamint a héjon erjesztés technikáját, amellyel meghonosították a vörösborkészítés hagyományát a térségben. A később érkező sváb telepesek a Portugieser fajtát terjesztették el, és ők alakították ki a borvidékre jellemző pincesorokat, amelyek a mai napig meghatározó elemei a villányi falvaknak. A filoxéravész Villányt sem kímélte, de a rekonstrukció során megjelentek a francia szőlőfajták, amelyek új lendületet adtak a borvidék fejlődésének. Ennek köszönhetően Villány a magyar vörösborok fővárosává vált, míg Siklós térsége a fehérborairól vált ismertté.
A szubmediterrán éghajlat, a hosszú, száraz nyarak és az enyhe telek ideális feltételeket biztosítanak a szőlőnek. A Villányi-hegység védelmet nyújt a hidegebb szelek ellen, a domboldalakon elhelyezkedő ültetvények pedig kiváló beérést garantálnak. A löszös alapkőzet barna erdőtalajjal és vörös agyaggal keveredik, így biztosítva a szőlő számára gazdag ásványi környezetet.
A borvidék legismertebb szőlőfajtája a Cabernet Franc, amelynek kiemelkedő minőségű tételei a Villányi Franc néven eredetvédelmet is kaptak. Emellett meghatározó fajták a Merlot, Cabernet Sauvignon, Syrah, Kadarka, Pinot Noir, valamint a Portugieser, amely továbbra is a borvidék egyik legkedveltebb, könnyedebb bora. A fehérszőlők közül az Olaszrizling, Hárslevelű, Tramini és a Muscat Ottonel is szép tételeket ad a Siklós környéki területeken.
A rendszerváltás után a helyi kistermelők összefogással, szakértelemmel és szenvedéllyel építették újra Villány hírnevét. Ma már nemcsak a borok, hanem a térség pezsgő kulturális élete és gasztronómiája is vonzza az érdeklődőket. A Villányi borvidék a minőség, hagyomány és innováció találkozási pontja. A gyönyörű, két szintben meghúzódó villánykövesdi pincesor kedves pincegazdákkal és finom borokkal várja a betérőket, melyet magunk is kipróbáltunk.
