A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör 26 fős csoportja Görcsönybe látogatott. A templomban Tóth György diakónus fogadott bennünket. Gyuri nagyon alapos és precíz előadással mutatta be a templom történetét, amiből megtudhattuk, hogy már a 14. században búcsújáróhelyként tisztelték, illetve, hogy hogyan került ide az olaszországi Ré-beli csodálatos Madonna képének másolata. Az egyházközség mai életébe is betekintést nyerhettünk, mely plébániához a Vajszlói plébániával együtt immár 32 falu tartozik. Sajnos a papok számának csökkenésével fokozatosan növekszik az ellátandó terület. Ezúton is köszönjük Gyurinak, hogy fogadott bennünket, és ezen a szép helyen, valamint a kastélyparkban tölthettük el a délelőtt egy részét.
A település legkorábbi említése 1247-ből való. Már Szent István uralkodása idején templomot építettek a faluban, amelyet Nagyboldogasszony tiszteletére szenteltek fel. Az évek során egyre többen zarándokoltak a környékről a templomba, amelyet VI. Kelemen pápa külön búcsúkiváltságban részesített. A pápai bulla 1345. szeptember 14-én kelt, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén:
„Kelemen püspök, Isten szolgáinak szolgája. Az összes szeretett, keresztény fiainknak, akik ezen írást olvassák, üdvöt és apostoli áldást. Az örök dicsőség fényessége, amely kimondhatatlan ragyogásával megvilágítja a világot, a reménykedő hívek jámbor óhajait, az Ő Felségének legkegyesebb jóindulatából különösen akkor teljesíti, mikor azoknak kegyes alázatát a Boldogságos Szűz Mária és más szentek imádsága és érdeme segítik. (…) mindazoknak, akik a Boldogságos Szűz Máriának ezt a templomát akár az Ő mennybevitelének, akár a templom felszentelésének ünnepén áhítatos lélekkel felkeresik: minden évben egy évi és negyven napi búcsút engedélyezünk, ha őszinte bűnbánatot tartanak és megtérnek. Azoknak pedig, akik az Oltáriszentséget áhítatos lélekkel elkísérik, amikor viszik, vagy attól a templomba visszahozzák: kegyesen húsz napot elengedünk a rájuk rótt vezeklésből.”
A következő évszázadokban a településre nyugalom, béke és gyarapodás köszöntött. A középkori templom a török hódoltság idején is állt, védve a környező lakosságot. A település 1690 körül elnéptelenedett, de később a környező vidékre menekült magyar lakosság újra benépesítette. Ekkor a falu a domonkos rendhez tartozott, de a 18. század elején a jezsuiták vették meg, akik 1774-ig birtokolták a középkori templomot, mely áldozatul esett a török alóli felszabadító harcoknak és leégett.
A vármegyei alispáni tisztséget is betöltött Mihálovich József 1813 és 1832 között kezdte meg az új templom építését. Az építkezés 1805-ben kezdődött és az egyhajós klasszicizáló későbarokk stílusban épült új templomot 1812. december 8-án szentelték fel Kisboldogasszony tiszteletére. A templom főoltárán található festmény, Szűz Mária születése, a pécsi Graits Endre festő 1880-ban származó alkotása, amely köré Őri és Vas festőművészek 1939-ben festették a szentélyfalon látható freskót, megjelenítve Mária születésén örvendező angyalokat. Ekkor készült a szentélyt és a hajót elválasztó boltív díszítése, mely Gebauer Ernő pécsi festőművész munkája.
A pécsi székesegyház felújítása után, a 19. század végén kerültek a templomba Szent Péter és Szent Pál, valamint Szent János és Mária Magdolna 18. századi faragott barokk szobrai, valamint Carl Alzker osztrák akadémiai festő két olajképe: a Keresztre feszítés és a Keresztvitel. A Jézus Szíve oltár felett található grandiózus festmény, a Krisztus levétele a keresztről, szintén ekkor kerülhetett Görcsönybe. A boldog békeidők utolsó nagyszabású hadgyakorlatára emlékeztet bennünket az a trónszék, mely ma a templom szentélyében áll és egyetlen alkalomra készült I. Ferenc József számára, aki a Benyovszkyak vendégeként járt Görcsönyben. A ma szenteltvíztartóként használt török kori lábmosó szintén kiemelkedő műemlék.
A kegytemplom legnagyobb becsben tartott kincse az a Mária-kép, melyet egy jezsuita szerzetes hozott magával egy viharos éjszakán. A képet évtizedekig nagy tisztelet övezte, de eredetét sokáig senki sem kutatta.
Olaszországban, a Vigezzo-völgyben fekvő Re kis templomának falára, a 11. században festett Madonna-képet 1494. április 29-én egy részeg férfi, Giovanni Zuccone kővel megdobta, s a Szűzanya arcán ejtett seb vérezni kezdett, mely majdnem egy hónapig, május 18-ig több alkalommal megismétlődött a jegyzőkönyvek szerint. Ezután egyre többen keresték fel a csodás képet, melynek másolatát ma kegyképként tisztelik a helybeliek.
A kép idekerülésének története és újbóli felfedezése különleges. 1956-ban érkezett a faluba dr. Rogács Ferenc pécsi püspök, aki a templom bejárata mellett észrevette a gyertyák lángjától teljesen befeketedett festményt és ekkor kezdődött Molnár József, későbbi apát-plébános és Kele Pál, akkor káplán lázas kutatómunkája a fekete Madonnát ábrázoló kép eredete után. A hívek adományaiból a budapesti Szépművészeti Múzeumban restauráltatták a képet és így láthatóvá vált az alkotás eredeti szépsége. A kép latin nyelvű felirata: „IN GREMIO MATRIS SEDET SAPIENTIA PATRIS” vagyis „AZ ANYA ÖLÉBEN ÜL AZ ATYA BÖLCSESSÉGE”, egy kicsit lejjebb pedig olasz nyelvű felirat olvasható: „RITRATTO DELLA IMAGINE MIRACOLOSA MADONNA DEL RE IN VALLE DI VEGEZZO”, melynek jelentése „A vigezzói völgyben lévő Re csodálatos Madonnájának másolata”.
A görcsönyi hívek 1959. szeptember 8-án, a templom búcsúnapján emelték oltárra szeretett Madonnájuk képét és Re-ből 1970. május 20-án érkezett a templomba az a Szűzanya lecsorgó vérével áztatott kendődarab, melyhez a kegykép búcsúnapjain járulnak a hívek leróva tiszteletüket Magyarok Nagyasszonya, a görcsönyi vért hullató Szűzanya előtt. A kegykép főbúcsúját minden év október második hétvégéjén tartják, de megemlékeznek arról a napról is, melyen a re-i fekete Madonna a 15. század végén vért hullajtott és így az ottani főbúcsúhoz csatlakozva, április 30-án is ünneplik a vérző Szűzanyát.
A kegykép imája
Vért hullató Szűzanya, Görcsöny ékessége!
Hozzád jöttünk bánatunkban, örömünkben,
hogy mindenért hálát adjunk, kérjünk és fohászkodjunk.
Jóságos Anyánk, tekints gyermekeidre!
Járj közben értünk Szent Fiadnál,
hogy életünket megjobbítsuk, lélekben megújuljunk
és az örök boldogságot elnyerjük Szent Fiad által.
Ámen.
Benyovszky-kastély
A régi falu közepén áll, melyet a Batthyány család építtetett a 18. században. Jelenleg időskorúak otthona működik benne. 1966-ban mesterséges halastavat alakítottak ki a kastély gyönyörű parkjában. Kb. 1761-ben Orehovicai Mihalovits József nemes úr lett Görcsöny és a környező birtok ura, aki a jezsuita rendházból kastélyt alakított ki. Mihalovich József fiai javára lemondott birtokairól és ragjairól. A gyermekek kicsapongó életmódja, kártyaszenvedélye eladósodáshoz vezetett. A család tönkrement, az utódok a birtokot eladni kényszerültek, ekkor kerültek Görcsönybe az urbanói és benyói Benyovszkyak.
A birtokot Benyovszky Móric egyik oldalági leszármazottja Benyovszky Lajos vásárolta meg 1860-ban. Benyovszkyné Ocskay Erzsébet, aki világlátott asszony hírében állott, állítólag személyes tapasztalatai alapján a bécsi Burg császári rezidenciájának mintájára rendezte be, illetve alakíttatta át a kastélyt, amely a Monarcia szokásos őszi, 1901. szeptemberi hadgyakorlat idején I. Ferenc József és fia, a trónörökös, Ferenc Ferdinánd görcsönyi szálláshelyéül szolgált. A fogadótermet kék színűre festették, a nagyterem bútorzatát egyenesen Bécsből küldették ide, mely állítólag Mária Terézia egykori berendezéseinek részeit képezték. A megérkezett garnitúrákat újrakárpitozták, átaranyozták. A falakra a család ősi fészkéből, Pozsonyból és Nagylégből hozatott olajfestmények kerültek. A világítást százgyertyás csillárral oldották meg.
A szerb megszállók a kastély számtalan értékét elhurcolták, vagy elpusztították. A Baranyai-Bajai Szerb-Magyar Köztársaság bukása után Rudolf testvére Benyovszky Móricz átvette a görcsönyi uradalom kezelését, felügyelőt és számvevőt állítva élére, megszilárdítva gazdaságát. A kastélyt a 20. század közepén államosították. Gyönyörű parkjában 1966-ban mesterséges halastavat alakítottak ki.
