2025. június 20., péntek

KORA ESTI FALUJÁRÁS MÁROKON

 

A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör egy kora esti falujárást szervezett Márok településre, mely a Villányi-hegység előterében helyezkedik el. Közvetlen vonattal érkeztünk, majd az esti órákban szintén vonattal tértünk vissza Pécsre.

A helyiek közül egy hölgy már a vasúti megállóban várt bennünket, majd minden helyszínen és templomban újabb delegáció fogadott bennünket, hatalmas szeretettel. Közben különféle süteményekkel és hűs limonádékkal kedveskedtek nekünk az első templomban, majd pedig a tájháznál is. Ezúton is köszönjük kedvességüket, és vendégszeretetüket. Bár nem a mároki lakodalmas fesztiválra érkeztünk, mégis úgy éreztük, hogy lakodalomba csöppentünk a vendéglátás terén. Isten áldja meg a helyiek jóságát, felebaráti szeretetét. Most pedig a képek megtekintése mellett ismerjük meg a település történetét.

 

A Krisztus előtti 3. századtól a 4. századig kelták, majd rómaiak éltek itt. A település neve először 1328-ban bukkant fel a korabeli iratokban: Morouth. A helység mai neve a Márk személynévből eredeztethető. Az 1561-ből származó okiratban már Maarok néven van feltüntetve, s akkor a település Heniey Miklós birtoka volt.

A török hódoltság idején a korábbi magyar lakosság elhagyta a községet, helyükre néhány szerb család érkezett. A németek betelepülése 1719-ben kezdődött. A faluban a 19. század közepéig kizárólag németek éltek, a század második felétől azonban már néhány szerb és magyar lakosa is volt. Neve ennek megfelelően a 18. századtól Németmárok. A II. világháborút követően a kitelepített német lakosság helyére 1946-ban az ország más-más részeiről, 1948-ban a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében Felvidékről érkeztek családok. A település hivatalos neve a Német jelző elhagyásával 1950-től Márok, ugyanebben az évben Hercegszentmártont is hozzácsatolták.

 

A Szent Márton templom 1901-ben épült Szent Márton toursi püspök tiszteletére. Graits Endre által festett oltárképe a püspök megdicsőülését ábrázolja.

A Szent Simon és Júdás templomot Esterházy László gróf pécsi püspök ideje alatt épült 1793-ban, barokk stílusban. A templom műemlékvédelem alatt áll. A szentély a templom végében, márványból van kialakítva. Az egész templom oldala és mennyezete díszes festményekkel, aranymintázattal van kifestve, amit sajnos átmeszeltek. A templom tornyában 5 harang volt. A legnagyobb, aminek súlya 500 kg, még ma is megvan, 1867-ben vették Hubert Mihály plébános hagyatékkából. A másik 4 harang az első világháború áldozata lett - a Habsburgok elvitették ágyúöntéshez. A templom 1793. október 23-án lett felszentelve. Ehhez a pécsi püspök Rómából megkapta Szent Simon és Júdás relikviáit, barokk ezüst foglalatban, melyek a templomban vannak.

 

A tájház 2014-ben, egy csak nem 100 éves házból lett kialakítva. Az idelátogató vendég egy helytörténeti kiállítást tekinthet meg, megismerkedhet a régi idők emlékeivel és hagyományaival.

 

A ház eredetileg a Wéber család tulajdona volt. Máig is a faluban élő Wéber Rajmund született és élt ezen a helyen testvéreivel, szüleivel és nagyszüleivel. Ők jómódú sváb parasztcsaládként éltek és gazdálkodtak itt egészen kitelepítésükig.

 

A ház új tulajdonosai Juhász Gyula és felesége Gazda Gizella volt, akiket a Felvidékről, Ipoly Pásztóról 1948. szeptember 22-én telepítettek a községbe.

Örököseik, Juhász László és Juhász Mária szintén Felvidéki lakosok, 2013-ban Márok községnek ajándékozták az ingatlant, berendezései és használati tárgyaival együtt. Kiegészítésként Baumstark Miklósné és családja szintén nagyon sok berendezési tárgyat ajánlott fel, melyek ugyancsak a Tájházban tekinthetők meg.

 

Juhász Gyula és neje abban az időben méhészkedett, földjeiken kukoricát termelt, kisebb gyümölcsös kertet tartott fenn és háztáji állatokkal foglalatoskodott. Az épület a nyeregtetős parasztházak formáját mutatja. A tornácról két ajtó nyílik a házba. Az elsőn a konyhába juthatunk, míg a második a kamrába illetve füstölőbe vezet. A konyhából két oldalra nyílnak a szobák. Az utca felőli az úgynevezett tisztaszoba, amely homlokzati ablakai révén a világosabb. Ez ritkán volt használatban, általában csak a vendégszoba funkciót látta el. Népes, többgenerációs családoknál fordult elő, hogy az öregek hálószobája volt.

 

A falakat a kornak megfelelően szentképek és régi családi fotók díszítik. Jellegzetes, a kornak megfelelően vetett parasztágyak vannak a szobákban. A viszonylag rövid ágyakban, vastag tollpárnákkal a fejük alatt, szinte félig ülő helyzetben aludtak a régi korok emberei.

 

A konyhából jobbra nyílik az egykori hátsó szoba. Egyetlen ablaka az udvarra néz. Valamikor itt lakott és hált a ház népe. A ház mellett látható a góré, melyben terményt tároltak, illetve paprikát szárítottak. Az udvar hátsó részén található az istálló. Itt láthatóak többek között a különböző mezőgazdasági eszközök és egyéb régi tárgyak tucatjai is megfigyelhetők.

 

Az Együtt Márokért Egyesület és Márok Község Önkormányzata a felújítás alatt mindvégig arra törekedett, hogy mindent az eredeti állapotába állíttasson vissza, hogy látogatóink - ha csak egy rövid ideig is - a múltba érezhessék magukat. Az összegyűjtött helyi berendezések, bútorok, kiállított tárgyak, eszközök, állandó és időszakos kiállításai révén méltóképpen őrzik az elődök életformáját, és mutatja azt meg a hálás utókornak.






















































KORA ESTI FALUJÁRÁS MÁROKON

  A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör egy kora esti falujárást szervezett Márok településre, mely a Villányi-hegység előterében helye...