Két éve, 2022 tavaszán kezdtük meg a Dráva-menti túrasorozatunkat, melynek lassan befejezéséhez érkezünk. Április 13-án, 13. alkalommal indultunk útnak, és ezúttal is a 8.19-es vonattal, hogy Gyékényessel ismerkedjünk. A vonaton némi izgalom támadt: egyik túratársunk a pénztárcáját, másik a telefonját vesztette el. A hír közben megérkezett a buksza leadásáról, reméljük mindketten épségben visszakapják elveszett tárgyaikat. (A buksza épségben vissza is került tulajdonosához.)
A vasútállomás nem a faluban, sőt nem is a falu határában, hanem a szomszédos településen, Zákányban található. Így fordulhat elő, hogy míg a valóságban Gyékényesen nem áll meg a vonat, a szomszédos Zákányban két helyen is, mégpedig Gyékényes, vá. és Zákány, vá. néven. Emiatt elég hosszan kell begyalogolni a településre. A falu 4 km hosszú, ebből 2 km-t az üdülőtelep és a tavak tesznek ki, a többi a régi falurész a két templommal. A tavak az 1920-as években keletkeztek, és a mai napig formálódnak a kavicskitermelésnek köszönhetően. A kristálytiszta kék víz elbűvölő. A tóban lehet horgászni, búvárkodni és nyaranta fürdeni is. Sőt már most (áprilisban) is volt egy fürdőző!
Az 1835-ben épült, és később bővített Szent József katolikus templomban Horváth József fogadott minket. Itt megismerhettük a templom történetét. A másik különlegesség az 1887-ben emelt neogót evangélikus templom, mely az egyházmegye legnagyobb temploma. Belsejét az elmúlt évben gyönyörűen felújították, még a külső van vissza, bár az most is viszonylag jó állapotú, néhány kisebb málló folt van csak. A környék legnagyobb evangélikus gyülekezete volt itt még 70 éve, ám ebbe a gyönyörű templomba azonban már csak kb. 10 hívő lélek jár istentiszteletre. Gyékényes lakossága 1930-ban érte el a csúcsot 2584 fővel, s 2024-ben a mélypontot 980 fővel.
Visszautunkon a csapat eléggé szétszakadozott, és kitikkadt a rekkenő hőségben. Volt, aki "helyi taxit" fogott, vagy éppen stoppolt, mások busszal szöktek meg Csurgó felé. Aki nem tudott "menekülni", kénytelen volt velem jönni vissza a vasútállomásra. Kárpótlásul ők fagyizhattak, és megmutattam a gyékényesi belső üdülőtelepet. A tavat is egészen más oldaláról láthattuk. A 15.25-ös vonattal utaztunk vissza Pécsre.
