Egy szép nyárias tavaszi reggelen útnak indultam, hogy felfedezzem a Dombóvár határában elterülő Nyergesi-parkerdőt. A 7.40-es busszal mentem Kaposszekcsőig.
Nyerges egy középkori falu volt, mely a Dombóvári-szőlőhegy lábánál a völgyben helyezkedett el egykor. Az Észak-Zselic erdői egykor egészen Dombóvárig húzódtak. Egy 67 hektáros állomány máig fennmaradt itt a homokos agyagos talajon. A szép szurdokvölgyekben főként őstölgyek, és gyertyánok honosak. Medvehagyma is van az erdőben. 1976-ban kezdték meg a Nyergesi-parkerdő kialakítását, és 1981-re készült el, akkor adták át a 3 új tavat. A Dombóváriaknak ez lett a kirándulóerdejük. A közeli szőlős dombokon ezek után a hétvégi házak is tovább szaporodtak. Divat lett víkendházat birtokolni. Még egy csárda is épült, mely azóta már bezárt. Az évtizedeken át legendás hely híres személyeket is fogadott egykor. Turistabuszok tömkelege jött ide, csoportokat, táborozókat hozva. Erdei tornapálya, esőbeálló, asztalok, padok is létesültek. Sajnos ma már ebből alig található meg néhány, jóformán csak a nagy esőbeálló maradt.
A parkerdőknek az 1990-es évekig volt gondnoka és parkőre, de a jelen rendszerben halódnak ezek a létesítmények is. Szerencsére a fő alkotóeleme, a fák vagyis az erdő máig jó állapotban fennmaradt, a turistautak és ösvények pedig jól járhatók. Két forrás is van a területen az egyik a Mária, a másik a Szent Anna-forrás. Sajnos előbbiből nem lehet vizet vételezni, mert elszökik a cső alatt.
A parkerdőt elhagyva a szőlőhegy lábánál található a Szent Anna-kegyhely a névadó kápolnával és forrással. Szépen gondozott kis hely, s még egyenlőre a forrás is működik.
A szőlőhegyen több modern képoszlop is áll, én négyet találtam, ebből egy szoborfülkés, de ott már hiányzik a Szt. Anna szobor. Az alkotások kissé hivalkodó formában láthatók, nem a hazai hagyományoknak megfelelően készültek. (Egyébként jellemző bizonyos gazdagabb családokra a "vallásuk kifelé való mutogatása" , csak kérdés, hogy Istenhitüket mennyire élik meg mindennapjaikban. Remélhetőleg, hogy az is úgy megy, mint a képoszlopállítás.)
A lakott részen egy vendéglátóhely is van a buszforduló közelében. Napi néhány helyijárat és kevés helyközi járat kijön a szőlőhegyre, így némi utazási alkalom adódik innen Dombóvár felé. Nekem szerencsém volt, nem kellett kigyalogolni a főútig, a buszfordulóhoz érve éppen jött egy járat 13.19-kor, ami bevitt Dombóvárra. Innen a Bp-ről jövő 13.50-es IC-vel Pécsig robogtam. (Most csak 5 percet késett.) 12 km-t tettem meg a mai nap gyalogosan.
A Dombóvári szőlőhegynek nagyon jó honlapja van. Egy oda kötődő személy hozta létre, és valóságos kis múzeum az oldal. Régi históriák, történetek, egykori fényképek láthatók a weblapon. Egy letűnt világ képe elevenedik fel az olvasó előtt. Akinek van kedve, kattintson ide:
https://dombovar-szolohegy.info/
