VÁROSLÁTOGATÓ KIRÁNDULÁS BÓLYRA 2.

 

Idén már másodszor látogathattak el az érdeklődők Bólyra a Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti kör szervezésében. Első állomásunk a csodálatosan kialakított és nemrég átadott tájház volt, melynél Győriné Meiszter Katalin fogadott bennünket.

2020-ban egy, a város központjában található több mint százéves sváb ház renoválásával hozták létre a Bóly múltját, hagyományait bemutató tájházat. Akkor a beruházás költségeinek ötven százalékára nyert támogatást a Népi Építészeti Programra benyújtott sikeres pályázatával a város, az odaítélt 18 millió forintot mintegy 20 millió forinttal egészítette ki saját forrásaiból az önkormányzat.

A tájház kialakítása során kiemelt figyelmet szenteltek annak, hogy mindent korhű anyagok felhasználásával, korabeli építészeti technikákkal varázsoljanak újjá – megerősítették a mintegy 200 négyzetméteres ház alapját, a padozatot lecserélték, a nyílászárókat restaurálták és a homlokzat is visszakapta régi fényét. A fejlesztés célja volt, hogy a városba látogatók a múzeumban megismerkedhessenek a település múltjával, hagyományaival, ezenkívül az óvodások és iskolások nemzetiségi oktatásában is kiemelkedő a létesítmény szerepe. A tájház működtetését a Bólyi Német Önkormányzatra bízta a város, így sikeres pályázataiknak köszönhetően további fejlesztések is történtek az elmúlt két évben.

Második állomásunk az 1771-ben épült Szent Vendel-kápolna volt, ahol Käszdorf József fogadott bennünket. A kápolnát nagyon szép és jó állapotban találtuk. Története a következő: a falu pásztortársadalom körében jelentőssé vált Szt. Vendel tisztelete. A kápolnát Batthány Károly építtette. Az egytornyos későbarokk kápolna felszentelésekor némi bonyodalom támadt. Klimó György püspök nem találta a szentet a vértanúk jegyzékében, ezért Szt. Bálint nevére benediktálták. Ennek ellenére évszázadokon át október 20-án, Vendel napkor tartották a kápolna búcsúját, melynek főoltárképén ma is Szt. Bálint látható, de nem a trieri Szt. Bálint püspöké, hanem mártír elődjéé. A kápolna jobb oldali falán látható a Szt. Vendel festmény, melyet 1879-ben a liptódi születésű Hochrein József festett. A Vendel napi búcsúknak a közelmúltig igen nagy hagyománya volt, és egykor nagy vásárokat is rendeztek ez időtájt.

Harmadik helyszínünk Trischlerpuszta volt, ahol 1945-ig a Trischler nővéreknek voltak birtokaik, akik Bólyon megannyi missziós és oktatási tevékenységet láttak el, de rengeteget foglalkoztak a szegényekkel is. A zárdát feloszlatták, a nővéreket elzavarták, aztán más világ jött az ’50-es évekkel. Trischlerpuszta az 1990-es évektől az itteni diszkóról lett híres.

Az egykori club T-BOY diszkó elhagyatott épülete már csak faliban őrzi a fergeteges bulik, DJ-k és sztárvendégek hangulatát. Szép emlékek kötnek ide, működése idején péntek esténként több százan fordultak meg itt. (Én magam is összesen 51-szer). Ennyiszer tettem meg gyalog a kb. 1 km hosszú utat a buszmegállótól a sötétben a diszkóig este, aztán hajnalban vissza. Hosszú évekig ez volt a péntek esti program, vagy, ha nem itt, akkor Pécs vagy a megye egyéb szórakozóhelyei. Hát ilyen is volt, ez is én voltam. A diszkó 1995-ben nyitott meg Bóly központjában. A hangos zene miatt aztán úgy döntöttek, külterületre viszik. Trischlerpusztán épült meg az új bulihely. Magyarország azon kevés diszkója volt, mely kifejezetten ilyen célokból épült, s nem az épületet alakították hozzá. Három teremben 3 különböző zenei stílus (dance, haus és olds) közül lehetett válogatni. A club a 2010-es évekre hanyatlani kezdett, ugyan időnként próbálkoztak szombati bulikkal T-BOY 2 néven, aztán ritkultak a partik, végül teljesen leállt. 2020 környékén voltak még fellángolások, az akkor 25. születésnapját ünneplő club életében, de a covid korlátozásai végképp ellehetetlenítette a működését. Ma már kitört ablakokkal, gazzal felverve gyakorlatilag teljesen az enyészeté...

Utunk következő részén a Tukár menti pincesorokkal ismerkedtünk, majd a csapat nagyobb része más útirányt választva a buszhoz, illetve a város központjába tért. Aki még a túravezetővel folytatta útját, képoszlopokkal, szép tavakkal és a Galéria pizzériával ismerkedhetett. És ebéd után volt fürdés is, melyen a csoport fele vett részt.

FÜRDŐTÚRA DÁVODRA

 

A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör tagjai ezúttal a Dávodra szervezett kiránduláson vehettek részt. Sajnos sokan az utolsó pillanatban mondták le az utat, mert, hogy meleg van vagy pedig egyéb elfoglaltságuk adódott. Eddig is lehetett tudni, hogy meleg van, már nem most kezdődött a forró nyár... Ez sajnos nagyban megnehezíti a szervezést, talán erre sokan nem is gondolnak, hogy a lemondásokat utolsó pillanatban mennyire nehéz kezelni egy több oldalról szervezett programnál. 

Azért 9 bátor vállalkozó túratárs mégiscsak úgy gondolta, hogy útra kel, s bátran kijelenthetjük, nem akadt gondunk a hőséggel. A hajnali indulás kellemes volt, a buszok klímásak voltak és Dávodon a szél is szépen lengedezett. Első állomásunk a keresztút volt, ami még a 19. században épült, feltehetően a helyiek adakozásából, és nemrég felújították őket. 

A második helyszín a  műemléki védelem alatt álló, Magyarok Nagyasszonya római katolikus templom volt, ahol Kamen Ferenc plébános fogadott bennünket és ismertette a templom történetét, melyet késő barokk stílusban építettek 1746-64 között (más források szerint 1779-ben). Az első harangját egy év múlva, a következő kettőt pedig 1801-ben húzták fel a toronyba. A templom búcsúja előbb Mindenszentekkor volt, de 1825-ben (más források szerint 1910-ben) a templomot átépítették és újraszentelték, azóta Magyarok Nagyasszonya napján tartják a búcsút. A dávodi templom berendezésének nagy része - a két mellékoltár, a szószék, a padok - barokk stílusú, a klasszicista főoltár a XIX. század első felében készült.

A templomlátogatás után végigsétáltunk a falun, ahol szép kőkereszteket és szentek szobrait láthattuk. A Ferenc-tápcsatorna hídján átkelve értünk Püspökpusztára. 1876-ban a Sziget a pécsi püspökség igazgatása alá került. Az 1880-as években Dulánszki Nándor, pécsi püspök megkezdte a gazdasági modernizációt. Erdőirtást végeztek, szántóföldeket vetettek be, magtár és közigazgatási épületek épültek, valamint elkészült a kendergyár is. Ekkoriban nevezték el a szigeti részt Püspökpusztának, melynek 1911-12-ben templomot (Jézus Szent Szíve templom) is építenek. Püspökpuszta egészen 1951-ig Mohácshoz tartozott (mint püspöki birtok), csak ezután csatolták Dávodhoz, mely azóta már a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyéhez tartozik. Plébános Úr a püspökpusztai templomot is alaposan bemutatta. Köszönjük, hogy fogadott bennünket és idejét ránk szánta. Isten áldja további szolgálatát.

Innen már csak karnyújtásnyira volt a fürdő, ahol kellemesen tölthettük az időt, a vízben nem volt melegünk, de tényleg nem. 

A dávodi gyógyvíz története:

Az első kutat 1914-ben fúrták ivóvíz biztosítása céljából, melyből hévíz tört a felszínre. Elsőként Dr. Bruszt Pál bajai fogorvos figyelt fel arra, hogy Püspökpusztán szinte nincs rossz fogú ember. Ezt a hatást a jó ivóvíznek tulajdonította. Az 1930-as években tudományos cikkeket írt a víz jótékonyhatásáról és javaslatot tett arra, hogy építsenek gyógyfürdőt a területen. A mai fürdő ősét az ötvenes években kezdték el kialakítani. A víz vizsgálatát 1957-ben végezték el, és az összetétel igazolta, hogy tényleges gyógyhatással rendelkezik.

A dávodi gyógyvíz 38 °C-osan tör fel, mely hidrogén-karbonátos, fluoridos hévíz, amely összetételénél fogva fürdőkúraként nőgyógyászati és mozgásszervi megbetegedések (reumás fájdalmak, gerincbántalmak) gyógyítására, sérülések utókezelésére alkalmas.Ivókúraként fogszuvasodás meggátolására és emésztőrendszeri betegségek kezelésére ajánlott.

A gyógyfürdő 2009-ben nagy átalakításon ment át. A medencéket teljes mértékben felújították és ekkor került kialakításra az élményfürdő, mely a strandfürdő legkedveltebb helyszíne lett. Az élményfürdő részleg a több csúszdával rendelkezik.

A hazautazásunk is kellemesen telt a megfelelően hűtött buszokban. Köszönöm mindenkinek, aki eljött.

Túravezető