KÖZÉP-MECSEK KERÜLŐ TÚRA 8. RÉSZE - KOMLÓ - SIKONDA

 

A Közép-Mecsek kerülő túrasorozat 8. részeként a Komlóhoz tartozó Sikonda értékeivel ismerkedtünk. A nagy meleg csak nehezen adja magát, de létszámunk már újra növekszik, 22-en vettünk részt a mai túrán. Sikonda környékén az alábbi nevezetességeket érintettük, melyekről összegyűjtöttem pár érdekességet, olvassátok el.

 

Gyöngy-kút: A forrás neve egy kaviccsal kirakott betontáblán olvasható, melyet 2006-ban Biki Endre Gábor készített, és helyezett el a forrásnál. A jelentősen kivastagodó negyedidőszaki takarórétegből lép ki a forrás vize, melynek felszíni vízgyűjtője a Határ-tető tágabb környezete. A víztartó képződménycsoport erősen agyagos, így a forrás hozamai általában alacsonyak. Vízhozama stabil, de csak 1-5 liter/perc érték jellemző rá. A legnagyobb szárazságban is ad vizet. A forrásnak a nevet a Lafferton Henrik komlói természetjáró adta arra utalva, hogy a forrás vize lassan gyöngyözve csordogál. 

 

Laura-forrás: (az utóbbi száraz években elapadt, a túrán nem érintettük, cserébe egy kellemes pihenőhelyet kerestünk fel, ahol ebédszünetet tartottunk.) A gyermektábor melletti völgy felső részében található a forrás. Megközelítése a PO jelzésű erdei úton lehetséges. 1944. augusztusában már foglalt forrás, és kisméretű téglából cementtel falazott felépítménye volt. A forrást a sikondai üdülőterület építésekor, 1978-ban teljesen átépítették. Nevét, Heyder Lauráról Kolossváry Andor feleségéről kapta. Kolosvsváry Andor volt a régi fürdő megálmodója Sikondán. A forrásnak kötéssel összerakott íves, támfalas foglalása van. Névtábláját Biki endre Gábor tervezte és komlói andezitből készült. A forrás vize a miocén korú homok közbetelepüléses agyagos és márgás képződménycsoport területén lép a felszínre. Vízhozama 0,3-7 liter/perces értékeket mutat. A forrást 2007-ben újította fel Baumann József és Biki Endre Gábor. 

 

Sikonda: közigazgatásilag Komlóhoz tartozik, eredetileg a Pécsi Püspökség birtoka volt. Ahogy Komlón szinte minden –, a sikondai gyógyfürdő története is a bányászathoz kapcsolódik. A kőszén utáni kutatás során fedezték fel a később gyógyvízzé nyilvánított 38 fokos forrást. Ennek köszönhetően Sikonda pár év alatt fontos turisztikai központtá vált.

1927-ben szénbányát akartak itt nyitni és meg is kezdték a mélyfúrást. Szén helyett azonban melegvíz tört elő – a bányatársaság bánatára –, a település azonban meglátta benne a lehetőséget.

A gyógyvízért élt-halt a lakosság, ekkor terjedt el a hír, hogy Sikonda forrásvize mindent meggyógyít. A feltárt hévizet először dr. Emszt Kálmán elemezte, a doktor megállapítása szerint, a víz „szabad szénsavtartalma következtében hazánkban a szénsavtartalmú melegforrások egyedüli képviselője a forrás, ami társulva a lithiummal, értékét nagymértékben növeli.” A víz első analízise után kiderült, hogy összetételében valóban gyógyhatású, különösen a kiválasztó szervek megbetegedései esetében érzékelhető javulás a gyógyvíz „használata” után. 1929-ben a Földtani Intézet a forrás vizét gyógyvízzé nyilvánította.

A gyógyvíz kihasználására először egy roppant egyszerű fürdőt létesítettek, amelyben már az első évben több mint ezer ember áztathatta magát. Pár évvel később már egy 30 méter hosszú, 14 méter széles betonmedence állt a fürdő rendelkezésére. Ekkor már az volt a cél, hogy egy olyan gyógyászati központ jöjjön itt létre, amely építve a gyógyvízre, orvosi ellátást is nyújt.

A fürdő még így kezdetleges formájában is vonzó volt, az akkori pécsi püspöki uradalmak erdőgazdaságának vezetője, Kolossváry Andor – Sikonda gyógyfürdő megálmodója.

1933-ban gyógyfürdő minősítést kapott Sikonda, 1948-ban a korábbi szállodából bányászszanatórium lett.

A fejlesztések abbamaradása, majd a bányabezárások miatt hanyatlásnak később indult. 1996-ban felújították, 2004-ben wellness-szálló és élményfürdő nyílt a szanatórium mellett. Ma már nincs a fürdőben az eredeti gyógyvíz… Néhány évvel később a közelben található kempinget és turistaszállót is felújították.

 

Bányász-forrás: Sikonda üdülőtelep déli oldalában a Z jelzésről leágazó a zöld kör jelzésen érhető el a forrás. Mivel zsákutca a forráshoz vezető ösvény, kevesen térnek be ide. Névtáblája bányászszimbólummal ábrázolva látható a falazatban. A támfalban lévő cső szolgálja a vízkivezetést. Gyenge vízhozamú forrás, melynek hozamai 0,3-3 liter/perc értékek között változik. Eredetileg Szent József tiszteletére foglalták, és díszesebb építménnyel rendelkezett. Később, ahogy a régi vallásos világot igyekeztek eltűntetni, Sikondai-forrásnak nevezték el, majd a Bányász-forrás név honosodott meg. A forrást 2004-ben a komlói Honismereti és Városszépítő Egyesület anyagi támogatásával Tasnádi János, Király László és Őri Zsuzsanna felújította. 

 

Szent Ferenc-kápolna: Sikondán valamikor állt egy kápolna is (1940-1976), amit Perlesz István épített, aki 1935 és 1940 között bérelte a fürdőt. 1936-ban engedélyt kért egy kápolna építésére, amit megkapott, és 1940-re felépült a kápolna. 1976-ban a kápolnát eltüntették, illetve turistaszállóvá építették át, mellette épült a kemping.

 

Sikondai tavak: két mesterséges tó, amely egyrészt a horgászat kedvelőit szolgálja, másrészt fedett tószínpadával és a hozzá tartozó fedett nézőtérrel kulturális rendezvények színtere. A tavak környezete Komló város pihenőparkja rendezvényházzal, sportpályákkal, fedett színpaddal, szabadtéri főzőhelyekkel, erdei tanösvénnyel.

 

Biki Endre Gábor, túravezető

 

KEGYHELYLÁTOGATÁS KATYMÁRON

 

Katymár az Alföldön a Bácskában található. Ennek a településnek a lakossága 1910-ben elérve a csúcsot 5456 fő volt, és az 1950-es évektől, ahogy sok más hazai település is, rohamosan csökken, ma 1500 körül van már csak. A szép díszes épületek árulkodnak a falu egykori gazdag múltjáról. A nemzetiségek közül a bunyevácok és németek voltak jelentős számban a településen. 

Katymár első temploma 1742-ben épült még 1526 előttről megmaradt imaház falainak felhasználásával. A Szent Jakab tiszteletére fel­szentelt, fatoronnyal rendelkező vályogépületet 1770 körül már javításra szorult. A ma is látható barokk templomot a Latinovits család 1807-ben építtette fel elődje helyére, amelyet Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték fel. Ezt a templomot 1902-ben kibővítették, 1928-ban tornyát pedig emeletesre építették, de az erkély részt később befalazták. A templomban Kárpáti Judit és Balázsics Lászlóné Teza fogadott bennünket. Érdekes történet hangzott el a templom életről:

Heves vita folyt a nemzetiségek között arról, hogy a templom hajójának melyik oldala legyen a németeké, és melyik a bunyevácoké. Melyik padsor előtt álljanak a német, és melyik előtt a bunyevác lányok? Mindkét nemzetiség a jobb oldalt akarta a maga számára biztosítani.

1902. júniusában egy sajnálatos és szinte hihetetlen esemény dúlta fel a templomban történő szentmise alatt a híveket, később pedig a falu lakosságát is.

A római katolikus templomban, mise alatt dulakodni kezdtek. Eközben Petres Gergely bunyevác anyanyelvű katymári lakos arcul ütötte a mellette lévő német nemzetiségű Rauch Jánost, aki arra biztatta társait, hogy kiabálják: segítség! Rauch János indulatától vezérelve gúnyos megjegyzésekkel illette a bunyevácokat. Azt mondta: „vágjátok le valamennyi bunyevácot!" Közben a felbőszített fiatal hívek egymást ütlegelték. Csakhamar kikerültek a templom elé, majd az utcára, ahol folytatódott az összecsapás.

Az eseményeket megelőzően úgy a német, mint a bunyevác nemzetiségű fiatalok nem értettek egyet azon, hogy melyikük legyen az oltár előtt. Választást rendeztek Bátori pap vezetésével, melyből a bunyevácok kerültek ki győztesen. Németek nem nyugodtak bele választási vereségükbe, így Bátori papot hibáztatták, sőt fellebbeztek Panasszal éltek az érsekhez, melyben Bátori papot vádolják, egyben kérik a rajtuk esett szégyenletes vereség rendezését. Az érsek a kivizsgálást elrendelte. Megbízta Májzon Mihály és Tormási Gábor papokat, hogy kivizsgálásuk befejezésével tegyenek jelentést az érseknek. A vizsgálatok eredményével a bunyevácok nem értettek egyet, sőt elutasították azt. A papok által hozott határozat elítélte Bátori papot és ezért elmarasztalta. A bunyevácok követelték, hogy hagyják tiszteletben hagyományaik ápolását. Ám a jövőben a nemzetiségek közötti súrlódások helyzete tovább romlott.

A főérsek megbékélésre szólította fel mindkét nemzetiségi felet. A templom krónika szerint eddig a bunyevácok a templomban bizonyos előjogokat élveztek a németekkel szemben, bár létszámuk kevesebb. Ez az előjog abban állt, hogy az oltárhoz a bunyevácok közelebb álltak, míg a németeknek be kellett érniük a bunyevácok mögötti hellyel. Ez bénítólag hatott a német hívekre. Ez indította el a nemzetiségiek közötti nézeteltéréseket. Egy szabadkai bunyevác nyelvű leírás szerint a szentmise alatt egy német nemzetiségű férfi átnyúlt a korláton és egy bunyevác férfi kabátja gombját letépte.

Vaskútról eredő leírás, illetve megállapítás szerint az ellenkező történéseket mondja el. Vagyis a kezdeményező a templomban bunyevác férfi volt. A bunyevácok előjogainak alapja abból fakadt, hogy ők voltak az őslakók. A németek szerették volna, hogy az „ülésrendben" változást vezessenek be. Ez eredménytelen maradt. Hozzájárult még az a körülmény is, hogy az idők folyamán egy szociológiai rétegeződés is végbement a lakosság körében. Ez az ellentétet még jobban kiélezte. A németek évről-évre gyarapodó körülményei a bunyevácok nem tetszését csak fokozta. A németek továbbra is keresték igazukat, gondolták követelésük alapja az is lehet, hogy a templom bővítésére adományozott 80000 korona 73 százalékét ők adták, ám így sem jutottak el követelésük megoldásáig.

A vita egyre élesedett, míg végül 1905-ben tettlegességgé fajult a dolog. Egy szép vasárnap, szentmise alatt a két nemzetiségű hívek összekeveredtek.« Hogy ez többé ne fordulhasson elő, Latinovits nagyapám, az akkor kegyúr, rácsot állíttatott fel a templomban, a kaputól egészen a szentély lépcsőjéig. A bejárattól jobbra ültek, illetve álltak a bunyevácok, a baloldalon pedig a svábok. Ez utóbbiakat azzal nyugtatták meg, hogy amikor a pap mise alatt az oltárnál kifordul a hívek felé, és széttárt karokkal »Dominum vobiscum«-ot mond, akkor a svábok vannak a jobb oldalán. A szétválasztó rács ettől fogva megmaradt a templomban egészen 1941-ig, amikor is a nagybátyám, mint idejétmúlt szerkezetet eltávolíttatta." 

Második állomásunk a régi bunyevác iskola volt, ahol éppen a helyieknek volt táncpróbájuk. Csoportunk tagjai is kipróbálhatták a táncot. Itt a helyiek nagyon kedvesen fogadtak, kávéval, üdítővel és süteménnyel kínáltak bennünket.

Ezután kisétáltunk a település külterületén álló Vodica kápolnához. Itt Teza és párja fogadtak minket, és ismertették a kegyhely történetét, pusztulását, újkori felvirágzását, s jelenét. Története, mint megannyi kegyhelyé, hasonlít a máriakéméndi kegyhelyre. Hol süllyed, hol felemelkedik, s ebben az egyháznak is olykor-olykor nagy szerepe van. De mindig vannak hívek, akik akkor is megmentik, s éltetik, ha azt nem mindenki támogatja.

A Katymárról Kövesmajor felé vezető földút mentén található a Vodica kegyhely, az itteni szentkúthoz már a 1840-es évektől járnak a gyógyulásra vágyó zarándokok.A szájhagyomány úgy tartja, hogy egykor Szűz Mária megjelent az itt élő hívő embereknek, és a mezőn eredő forrás vizének innentől csodatévő erőt tulajdonítottak. A katymáriak később kutat készítetek a forráshoz, és a pusztákon élők emberek egyik legfontosabb búcsújáró helye lett a vodica. Többen ittak vizéből, vagy beteg testrészeiket megmosták vele, és vittek belőle haza is a gyógyulás reményében.

A csodatévő forrás egyre népszerűbb lett a zarándokok körében, így 1883-ban a Szent-kút közelében egy kápolnát épített a község. A kápolna 1886-ra készült el, és a Boldogságos Szűz Mennybemenetelének tiszteletére szentelték fel. A mocsaras területen fekvő épület azonban többször felázott, folyamatosan állagmegőrző munkálatokra volt szükség, amelyet a hívek finanszíroztak. A világháborúk után, a határviszonyok változása miatt a zarándokok fogyni kezdtek és a búcsújáróhely jellegét elvesztette. Az elhagyatott kápolna állaga gyorsan romlott, az 1970-es években pedig feltörték, és a kegytárgyakat ellopták. A felújítási munkálatok csak 2003-ban kezdődtek meg, s végül 2006-ban szenteltek újra fel a kápolnát.

A kegyhely fénykorában Nagyboldogasszony, és Kisboldogasszony napján, illetve Mária nevenapján körmenet indult a vodicához, amelyen a helyi magyarok, bunyevácok, és a német nemzetiségű lakosok is részt vettek. Ilyenkor a három nemzetiség lányai felváltva vitték a Szűz Mária-szobrot a Szent-kúthoz.

 Az trianoni új országhatár, vagy ahogy a helybeliek nevezték a „gyászhatár”, a Katymártól délre fekvő községek és szállások híveinek ide irányuló zarándoklatát nehezítette. Vodica lassan elérhetetlenné vált a határon túliak számára. Az 1948 utáni politikai viszonyok ellehetetlenítették a processziós kivonulásokat, a szigorúan őrzött határsáv a kegyhely használati lehetőségét csökkentette, így a misékre a hívek egyénileg jöttek. A karbantartások és szükséges javítások elmaradása miatt a kápolna és a szentkút állapota fokozatosan romlott, a misék az 1960-as években szűntek meg. Az 1970-es években feltört kápolnából eltűntek a kegytárgyak, a berendezés pusztult s a helyet lassan az enyészet vette birtokába. Állapotának romlásával párhuzamosan megkezdődött anyagának elhordása, benőtte a gyom, s az 1990-es évekre már csak a romos torony és a falak egy része őrizte a múlt örökségét.

 A helyi Horvát Kisebbségi Önkormányzat és katymári lokálpatrióták részéről az 1990-es évek végén fogalmazódott meg Vodica-kegyhely megmentésének szándéka. Hamarosan konkrét lépések következtek: elkészült a felújítás műszaki és pénzügyi feltételeit elemző dokumentáció, megkezdődött a pénzügyi források feltárása. Egyházi jóváhagyással, állami támogatással, a helyi hívek és a Katymárról elszármazottak adományainak köszönhetően 2003 nyarán indulhattak meg a munkák. Első lépésként a tápláló forrás helyreállítása és a szentkút kitisztítása történt meg, eredményeképpen újra folyik a víz. Ezután a kápolna is újjáépült.

Köszönjük a helyiek kedvességét és vendégszeretetét, mellyel bennünket fogadtak. Kívánjuk, hogy még sokáig őrizni tudják múltjuk örökségét.

A Turista Magazin is írt a kegyhelyről 2022-ben, mely cikk itt olvasható:

https://www.turistamagazin.hu/hir/csendsziget-a-bacskaban-vodica-kapolna-es-szent-kutja