A Közép-Mecsek kerülő túrasorozat 8. részeként a Komlóhoz tartozó Sikonda értékeivel ismerkedtünk. A nagy meleg csak nehezen adja magát, de létszámunk már újra növekszik, 22-en vettünk részt a mai túrán. Sikonda környékén az alábbi nevezetességeket érintettük, melyekről összegyűjtöttem pár érdekességet, olvassátok el.
Gyöngy-kút: A forrás neve egy kaviccsal kirakott betontáblán olvasható, melyet 2006-ban Biki Endre Gábor készített, és helyezett el a forrásnál. A jelentősen kivastagodó negyedidőszaki takarórétegből lép ki a forrás vize, melynek felszíni vízgyűjtője a Határ-tető tágabb környezete. A víztartó képződménycsoport erősen agyagos, így a forrás hozamai általában alacsonyak. Vízhozama stabil, de csak 1-5 liter/perc érték jellemző rá. A legnagyobb szárazságban is ad vizet. A forrásnak a nevet a Lafferton Henrik komlói természetjáró adta arra utalva, hogy a forrás vize lassan gyöngyözve csordogál.
Laura-forrás: (az utóbbi száraz években elapadt, a túrán nem érintettük, cserébe egy kellemes pihenőhelyet kerestünk fel, ahol ebédszünetet tartottunk.) A gyermektábor melletti völgy felső részében található a forrás. Megközelítése a PO jelzésű erdei úton lehetséges. 1944. augusztusában már foglalt forrás, és kisméretű téglából cementtel falazott felépítménye volt. A forrást a sikondai üdülőterület építésekor, 1978-ban teljesen átépítették. Nevét, Heyder Lauráról Kolossváry Andor feleségéről kapta. Kolosvsváry Andor volt a régi fürdő megálmodója Sikondán. A forrásnak kötéssel összerakott íves, támfalas foglalása van. Névtábláját Biki endre Gábor tervezte és komlói andezitből készült. A forrás vize a miocén korú homok közbetelepüléses agyagos és márgás képződménycsoport területén lép a felszínre. Vízhozama 0,3-7 liter/perces értékeket mutat. A forrást 2007-ben újította fel Baumann József és Biki Endre Gábor.
Sikonda: közigazgatásilag Komlóhoz tartozik, eredetileg a Pécsi Püspökség birtoka volt. Ahogy Komlón szinte minden –, a sikondai gyógyfürdő története is a bányászathoz kapcsolódik. A kőszén utáni kutatás során fedezték fel a később gyógyvízzé nyilvánított 38 fokos forrást. Ennek köszönhetően Sikonda pár év alatt fontos turisztikai központtá vált.
1927-ben szénbányát akartak itt nyitni és meg is kezdték a mélyfúrást. Szén helyett azonban melegvíz tört elő – a bányatársaság bánatára –, a település azonban meglátta benne a lehetőséget.
A gyógyvízért élt-halt a lakosság, ekkor terjedt el a hír, hogy Sikonda forrásvize mindent meggyógyít. A feltárt hévizet először dr. Emszt Kálmán elemezte, a doktor megállapítása szerint, a víz „szabad szénsavtartalma következtében hazánkban a szénsavtartalmú melegforrások egyedüli képviselője a forrás, ami társulva a lithiummal, értékét nagymértékben növeli.” A víz első analízise után kiderült, hogy összetételében valóban gyógyhatású, különösen a kiválasztó szervek megbetegedései esetében érzékelhető javulás a gyógyvíz „használata” után. 1929-ben a Földtani Intézet a forrás vizét gyógyvízzé nyilvánította.
A gyógyvíz kihasználására először egy roppant egyszerű fürdőt létesítettek, amelyben már az első évben több mint ezer ember áztathatta magát. Pár évvel később már egy 30 méter hosszú, 14 méter széles betonmedence állt a fürdő rendelkezésére. Ekkor már az volt a cél, hogy egy olyan gyógyászati központ jöjjön itt létre, amely építve a gyógyvízre, orvosi ellátást is nyújt.
A fürdő még így kezdetleges formájában is vonzó volt, az akkori pécsi püspöki uradalmak erdőgazdaságának vezetője, Kolossváry Andor – Sikonda gyógyfürdő megálmodója.
1933-ban gyógyfürdő minősítést kapott Sikonda, 1948-ban a korábbi szállodából bányászszanatórium lett.
A fejlesztések abbamaradása, majd a bányabezárások miatt hanyatlásnak később indult. 1996-ban felújították, 2004-ben wellness-szálló és élményfürdő nyílt a szanatórium mellett. Ma már nincs a fürdőben az eredeti gyógyvíz… Néhány évvel később a közelben található kempinget és turistaszállót is felújították.
Bányász-forrás: Sikonda üdülőtelep déli oldalában a Z jelzésről leágazó a zöld kör jelzésen érhető el a forrás. Mivel zsákutca a forráshoz vezető ösvény, kevesen térnek be ide. Névtáblája bányászszimbólummal ábrázolva látható a falazatban. A támfalban lévő cső szolgálja a vízkivezetést. Gyenge vízhozamú forrás, melynek hozamai 0,3-3 liter/perc értékek között változik. Eredetileg Szent József tiszteletére foglalták, és díszesebb építménnyel rendelkezett. Később, ahogy a régi vallásos világot igyekeztek eltűntetni, Sikondai-forrásnak nevezték el, majd a Bányász-forrás név honosodott meg. A forrást 2004-ben a komlói Honismereti és Városszépítő Egyesület anyagi támogatásával Tasnádi János, Király László és Őri Zsuzsanna felújította.
Szent Ferenc-kápolna: Sikondán valamikor állt egy kápolna is (1940-1976), amit Perlesz István épített, aki 1935 és 1940 között bérelte a fürdőt. 1936-ban engedélyt kért egy kápolna építésére, amit megkapott, és 1940-re felépült a kápolna. 1976-ban a kápolnát eltüntették, illetve turistaszállóvá építették át, mellette épült a kemping.
Sikondai tavak: két mesterséges tó, amely egyrészt a horgászat kedvelőit szolgálja, másrészt fedett tószínpadával és a hozzá tartozó fedett nézőtérrel kulturális rendezvények színtere. A tavak környezete Komló város pihenőparkja rendezvényházzal, sportpályákkal, fedett színpaddal, szabadtéri főzőhelyekkel, erdei tanösvénnyel.
Biki Endre Gábor, túravezető
