A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör ebben a szép nyárias őszben 59 fővel Palkonyára látogatott. Még Bajáról és Kaposvárról is csatlakoztak, de a bólyi biciklis csapat tagjai is eljöttek programunkra. Még jó, hogy errefelé vonat jár, különben egy buszra fel sem fértünk volna. A településen megtekintettük a Szt. Erzsébet tiszteletére szentelt kerek templomot, majd végig sétáltunk a településen, ahol sok szép vendégházat láthattunk, igaz vendéget nem nagyon. A Palkonyai-erdő sem maradt ki, ugyanis a település határában létezik még az egykori uradalmi erdő, melynek fáit jellemzően a tölgyek és gyertyánok alkotják, de találni más elegyes fajokat is. A programunk során végigjártuk a szép pincéket, melyek hírességük ellenére mind zárva voltak. (Persze bejelentkezés alapján van, amely kinyit, de mi most nem így terveztük a programot, mert korábban volt, hogy senki sem igényelte a borkóstolást.) A pincejárás után még maradt egy kis időnk, így a tavak környékére is ellátogattunk. Az alábbiakban egy kis összefoglalót teszek közzé Palkonyáról.
Palkonya
A Villányi-hegység északkeleti oldalán, Villánytól mintegy 6 km-re északnyugatra fekvő település. Lakóinak száma: 230 fő (2025). Megközelíthető közúton, illetve vasúton a Pécs–Villány vonalon. A község neve az írott forrásokban először 1296-ban bukkant fel Polkona alakban. A szó valószínűleg a tavak jelenlétére utal, melyeket falu alatt csörgedező patak látott el vizével. A magyar középkorban és a török hódoltság alatt birtokosa volt Óvári Konrád, majd annak unokái, később a Gyulai és a Pálfi családoké, majd több nemes osztozkodott rajta. A török hódoltság alatt horvátok telepedtek ide, de az 1687-es nagyharsányi csata után elnéptelenedett. A török kiűzése után a falu a Batthyány család birtoka lett.
A 17. század végén szerbek érkeztek a faluba, akik a Rákóczi-szabadságharc idején elmenekültek. 1740 táján a falu egész népessége kicserélődött németek idetelepítésével, akik szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A német telepesek megjelenése után egészen 1950-ig Németpalkonya volt a település neve. A német betelepítések befejeződésével, a letelepedés után alakult ki a község mai arculata a 19. században kiépült pincefaluval. Fésűs és soros elrendezésű utcaképe, házainak hagyományos szerkezete, méreteiknek hasonlósága, oszlopos tornácaik, szerény, többnyire fehérre meszelt vakolatdíszeik egységes faluképet biztosítanak. Palkonya ma is hűen őrzi a 18. században betelepített német szőlőművesek építészeti kultúráját. A község legnevezetesebb műemlékegyüttese a faluvégi domboldalt beborító, 53 présházból álló védett pincesor. A szőlészet-borászat aranykorában, a 19. század elejétől fokozatosan épülő présházegyüttes apró, fehérre meszelt házacskái ma is megkapó látványt nyújtanak.
A könyék halastavainak gazdag madárvilága és nyugalma felüdülést nyújt a horgászni, kirándulni érkezőknek. Palkonya leglátogatottabb ünnepe a „Pünkösdi Nyitott Pincék” rendezvény, melyet a lakosság és a helyi önkormányzat minden évben, pünkösd vasárnapján rendez meg. Palkonya 2007-ben Európa Kulturális Faluja volt. Az épített és tárgyi értékek megőrzését a község vezetősége megkülönböztetett figyelemmel támogatja, ezt bizonyítja például, hogy több mint ötven lakóépület helyi védelem alá került. A helyi védettséget az adott épületen kis kerámia házacska jelképezi. A vasúti megállótól indul a K+ jelzésű turistaút, ami a Szt. Bertalan-kápolna érintésével vezet a K sáv jelzésre (Dél-baranyai Kéktúra). A településen áthalad az EuroVelo 13. nemzetközi kerékpártúra-útvonal egyik alternatív szakasza.
Szent Erzsébet templom (Palkonyai kerektemplom)
A Palkonyai Szent Erzsébet templom a meglehetősen ritka újkori körtemplomok egyike, különálló harangtoronnyal. A klasszicista torony a 1816-ban került a templom mellé, majd a templomot Szent Erzsébet tiszteletére szentelték. A barokk főoltár eredetileg a pécsi székesegyházé volt, onnan került át Palkonyára.
A mai templom elődje egy 1771-ben befejezett kis kápolna volt, amit a falu lakosai kegyúri segítség nélkül, önerőből építettek. A kápolna építését Guldán József siklósi kőművesmester vezette, a falu részéről Jobst Ferdinánd irányította a munkálatokat. A kápolnát Pritzelmajer Károly plébános szentelte fel. 1782-ben a kápolna részére Pécsett egy kis harangot öntettek, amely mellé 1793-ban Bécsből egy nagyobbat hozattak. Az első harangok sajnos már nincsenek meg.
A lakosság növekedésével a kápolna hamarosan kicsinek bizonyult, ezért a 19. század elején Batthyány János földbirtokos egyedülálló, klasszicista stílusú körtemplomot építtetett. Ezt Juranics Antal pécsi kanonok szentelte fel 1816-ban, Szent Erzsébet tiszteletére.
A bádoggal fedett kerek kupola messziről látható. A kerek templombelső átmérője 13,3 m, magassága 18 m. Régebben a főoltáron kívül két mellékoltára is volt.
A főoltár fölött hatalmas festmény függ, amely az alamizsnát osztó Szent Erzsébetet ábrázolja. Fent a kupolában egy betlehemi jelenetet ábrázoló freskó díszíti. Az oltár felett a kupolában egy freskó a Szentháromságot ábrázolja. Körben a kupola alján az öt szimbólum mindegyike egy-egy evangélistát jelképez.
Az oltártól balra álló szobor a Madonnát ábrázolja. Ezt a Blum család állította hálából, amiért tanár fiuk a Dunán felrobbant hajóról tanítványaival együtt élve megmenekült. Az oltártól jobbra álló szobor a gyermek Jézust ábrázolja. A torony a templom mögött áll és keletre néz, mely 38 m magas, süvege pirosra festett bádog. Itt helyezték el a kápolna két harangját, amelyekhez 1844-ben Pécsett egy harmadikat öntettek; ez a 448 kg-os harang még ma is a toronyban van, viszont a két régi harangot az első világháború alatt beolvasztották és háborús célokra feldolgozták. 1926-ban a község Pécsett ismét vásárolt egy kis, 64,5 kg-os harangot.
1961-ben a templomot renoválták és festették. Az oltárképet és a két freskót Gebauer Ernő pécsi festőművész restaurálta. A szimbólumokat Őry József festette. A mellékoltárokat a renoválás során lebontották. Ezzel egyidőben az oltár alatt szent sírt építettek ki. A templomot az 1980-as években országos műemlékké nyilvánították.
