Kárász
történetéből
Kárász és környéke már az őskorban lakott hely volt, később a rómaiak is megtelepedtek a környéken. Erre utalnak az itt talált csont- és kőszerszámok, római kori leletek. A település nevét az oklevelek 1325-ben említették először Karaz alakban írva. 1542-ben a pécsi püspökség birtokaként szerepelt. A török időkben a falu is a török dúlások áldozatává vált a szomszédos Máré várával és a környező településekkel együtt, azonban rövidesen újranépesült. 1703-ban Kárászt I. Lipót császár a pécsi püspöknek adományozta. 1720-ban az addig Tolna vármegyéhez tartozó falu Baranya vármegyéhez került. 1723-ban a település székesegyházi és szemináriumi birtok lett. 1800-as évek közepétől a szászvári körjegyzőséghez tartozott egészen az 1930-as évekig.
Szent Erzsébet templom
A 14. századi középkori templom alapjain épült fel 1773-ban barokk stílusban. A templomot Gebauer Ernő freskói díszítik.
Kútásó Múzeum
Az egyházaskozári Pónya Péternek különös gondolata támadt: érdemes lenne kiállítani, ami a kutak mélyén rejlik. A belepottyant vödröktől kezdve a patkókon át, gyermekjátékok, üvegek stb. láthatók itt. Magyarországon egyedülálló. A kiállítás a Faluház – Rónai István Közösségi Ház – pajtájában található.
Rónai István közösségi ház
A Faluház 200 évig (1783-1975) iskolaként működött. Utolsó tanítója: Rónai István volt. Az iskola bezárása után művelődési házként működik. 2009-ben egy vidékfejlesztési pályázati beruháznak köszönhetően megújulhatott a teljes épületegyüttes. 2011-ben került sor a hivatalosan is az IKSZT átadására. 2012-ben ide költöztették a Tourinform irodát, jelenleg is itt található. A faluház otthont ad rendezvényeknek, Adventi vásárnak, magán illetve falurendezvényeknek és fesztiváloknak. Az udvarban található a pajta. 2006-ban épült. Szerves része a pince. Eredeti funkciója mellett, helyt ad a Erdészeti emlékhelynek, tetőterében pedig a Kútásó múzeumnak. Érdekessége még, hogy számos feliratos tégla díszíti a falait. Itt található a Tourinform iroda is.
Mezei Ottó fazekasműhely
A
fazekasműhely 1985 óta működik, Mezei Ottó keramikus azóta készíti itt
hagyományos, óbányai és sváb stílusú használati- és dísztárgyakat. Követve a
vevők, a keresleti igényeit, azóta is ragaszkodva a hagyományos, eredeti
technológiához, alapanyagokhoz, mázakhoz, festékekhez, és színekhez. Időtálló
és értékálló a stílus és a technológia.
Talán a villanykemence az egyetlen, amiben engedett a modernizációnak. Maga a
műhely is teljesen hagyományos elrendezésű. Csatlakozik a lakóépülethez, mint
az óbányai fazekasműhelyek is, amelyek régen nyári konyhaként is funkcionáltak. Portékai világhírűek.
Ezúton köszönjük meg Márton Tiborné Verának és Mezei Ottónak, hogy bennünket fogadtak és bemutatták a településük hagyományőrző értékeit.
