A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör farsangi túrája a Baranyai-dombság egyik legszebb fekvésű településének környékén, Magyarsarlóson vezetett. A farsangi álarcok, és finom sütemények elfogyasztása mellett megismerhettük a települést, és annak hangulatos pincesorait is. Köszönet mindenkinek, aki készült a mai napra.
Magyarsarlós
A vármegye területén már az őskorban is éltek emberek. Az állandó jellegű benépesedés a térségbe Krisztus előtt 4000 körül, azújkőkorban kezdődött. A Mecsek vidékén élt lengyeli kultúra emlékei Magyarsarlóson is megtalálhatóak. Kőbalták, marokkövek tanúskodnak a völgy gazdag múltjáról, amely fekvésénél fogva az őskori ember biztonságos lakhelyéül szolgált. A Krisztus előtti évezredekben várszerű telep létesült a falu fölött magasodó dombon, majd nomád vadásztörzsek költöztek a vidékre. Halottaikat elhamvasztották és maradványaikat urnákba helyezték. Kunyhóik a mai falu keleti felén, a temető alatti domboldalon voltak.
Amikor a Dunántúlt elérte a római hódítás először a kereskedők jöttek, majd az ő kedvező jelentéseik nyomán megérkezek a római hadsereg légiói. A rómaiak korában Baranya megyén átment a korszak egyik legjelentősebb hadi útvonala, mely Triernél érte el a birodalom határát és Szávaszentdemeterig húzódott. A rómaiak a hadiút mentén erődítményeket hoztak létre, melyben helyőrségeket állomásoztattak, Sarlóson is volt római erődítmény. A római korból számos lelet került elő Magyarsarlóson.
István király a kereszténység befogadásával megnyitotta hazánkat a nyugati műveltség előtt. A várispánságokkal lerakta a feudálisállam szervezetének, a későbbi vármegyéknek az alapjait. Baranya vármegye akkori területén két központ volt: Baranyavár és Kos vára. Ez utóbbi Magyarsarlós Kozármisleny, Nagykozár határában álló erődítmények együttese volt. Magyarsarlóson, a mai temető mögött a „Vár Kos” dűlőben állhatott az akkori Baranya vármegye egyik legjelentősebb vára. A sarlósi vár stratégiailag könnyen védhető, három oldalról víz, ill. mocsár vette körül. Megközelíthetősége csak É-Ny-i irányból volt lehetséges.
A falunak kiemelkedő gazdasági jelentősége is volt az Árpád-kor elején. 26 féle mesterség képviselője élt a faluban, közöttük a sarlókészítők játszottak kiemelkedő szerepet. Innen származik az eredeti „sorlos” elnevezés, mely 1332-es okiratokban szerepel.
A település súlyát mutatja, hogy kereskedők is letelepedtek itt. Ők voltak a középkori nevükön: „kálózok” a várral „szemközti”, D-i dombon építették fel házaikat. Innen látták el ipari és mezőgazdasági termékékkel a déli országrészt. Bányát és malmot is létrehoznak a településen. Kétségtelen, hogy a falu ekkor éri el legnagyobb gazdasági súlyát. Jelentősége – egyes történészek szerint – ekkor nagyobb, mint a nála kisebb és fejletlenebb Pécsé.
A falu 1543-tól török megszállás alá került, így körülményei jelentősen leromlottak. A török alatt, – bár népességének jelentős részét elvesztette – mindvégig lakott maradt. A török kiűzése után a településre a magyarok mellé horvátok és németek települnek be. Feltehetően 1750 után kezdődött meg a római katolikus templom építése amely 1793-ra fejeződött be. Mária Terézia alatt, 1777-ben indul meg az iskolarendszerű oktatás Magyarsarlóson.
Az 1800-as évek második felében jelentős fejlődésnek indul a falu, ezekben az években már három malom is üzemel a településen.
A 19. század végén felépül a gőzmalom, mely a kor igen magas technikai színvonalát képviselte, s fő funkciója több település ellátása volt. Megépítését a növekvő gabona termelés tette indokolttá, a vízi malmok fokozatosan háttérbe szorulnak. A gőzmalom közelében a 20. század elején felépül egy csárda is, mely a malomba érkezőknek, az úton lévőknek, de még a sarlósiaknak is fontos állomása lett.
Farsang
Vízkereszttől hamvazószerdáig terjedő időszak elnevezése. (Hamvazószerda a nagyböjt kezdő napja, a húsvét vasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznap. A törekvés, hogy a hívek Jézus 40 napos böjtjét kövessék.) A farsang a mulatságok, lakodalmak ideje. A karácsonyi ünnepkör után szokásokban a leggazdagabb időszakok közé tartozik. Utal pl. a szerencsés évkezdésre, a termékenységet, a boldogságot biztosító szerencsekívánatokra is, akárcsak a regölés, mely egy ősi magyar, téli, termékenységvarázsló népszokás, ahol legények csoportosan járnak házról házra karácsony másnapjától vízkeresztig (január 6-ig), regösénekeket énekelve, hogy jóslással, varázslással biztosítsák a bőséget, termékenységet és szerencsét az új évre.
A vízkeresztet követő vasárnapokat első, másod, harmad, negyed, ötöd, hatod menyegzős vasárnapnak is nevezik, vagyis amikor az egyház nem tiltja a menyegzőt, amit természetesen nem ezeken az Úrnak szentelt vasárnapokon tartottak, de a templomban ilyenkor hirdette ki a pap a házasulandókat. Az utolsó a farsangvasárnap, a húshagyóvasárnap, mely a magyar népszokásban a farsangi időszak végének egyik fontos napja, a farsang farkának kezdete, ami a nagyböjt előtti utolsó nagy vigadalom időszakát jelöli.
