A baráti kör csoportja karácsony után egy jókora sétára indult. Lett belőle közel 15 km, mert a Tölgyes útnak a Sötét-völgyi szakaszát is bejártuk, ami már a térképeken se létezik. (Sok évvel ezelőtt egy tarvágás utáni elbozótosodás végett nehezen járhatóvá vált, ezért megszüntették.) A Dömörkaputól is mentünk még tovább az Állatkertig, mert érkezésünk időpontjában nem volt busz, ott 2 perc várakozás után pont jött a helyijárat. Az alábbiakban ismertetem a túrán érintett helyszíneket.
Rigó-kút
Vitéz Rábay Gyula erdőmester tervei alapján foglalták, aki Pécs polgármesteréhez, dr. Nendtvich Andorhoz kérelmet intézett, hogy a Rigó-kút forrás elhanyagolt állapota miatt, a foglalását engedélyezze. Indoklásként felhozta: „A kitűnő hideg vizet szolgáltató forrás megfelelően foglaltassék, és csurgóra kiképeztessék, mivel az erdészeti fogatok, a fa anyag szállítás közben a lovakat ennél a forrásnál itatják, a vizét vedrekkel való kimerítése által, amely eljárással a forrás vize beszennyeződik”. 1962-ben teljesen átépítették, szép faragott kövei eltűntek, csak a felső zárókő maradt meg a korábbi foglalásból.
Bokor-forrás
Bokor Dénes főerdészről kapta a nevét, aki a káptalani erdőségekben turistaút-kijelöléseket is végzett. Az 1950-es években foglalták. 2006-ban épült ki szakszerűen, jelenlegi formájában.
Zsolnay-kút
1890-ben épített, támfalas foglalással rendelkező forrás, vize a Köször-patakba folyik. A homlokfalon található a Zsolnay család címere és alatta a forrás névtáblája. Közelében volt egykor a Zsolnay-gyár agyag- és márga bányája. Régi neve Zsivány-forrás volt, valószínűleg utalva a gyakran ingadozó vízhozamra.
Tripammer-fa
Tripammer Károly a Mecsek egyik igazi „védőangyala” volt. 1872-ben született Nagykanizsán, Selmecbányán végezte az erdészeti tanulmányait. Fiatalon, 1894-ben lett erdőhivatali segédtiszt, 1912-ben pedig Pécs szabad királyi város erdőhivatalának vezetője egészen haláláig. Ezen időszak alatt csak a szerb megszállás idején távolították el pozíciójából.
Útjára indította az erdőgazdálkodást: áttért a házi termelésre és értékesítésre, a fakitermelést szerződött munkásokkal végeztette. Erdészeti fagazdaságot állított fel tíz pár lóval és tíz igáskocsival. Az irtások helyén létrehozta az első előnevelő csemetekerteket. Mecseknádasdon községi malmot tervezett. Mindemellett tagja volt az Országos Erdészeti Egyesületnek is.
Nagyon sokat tett a túrázókért is. Segített a turista útvonalak kijelölésében, 1923-ban pedig erdei kövesutak építéséhez kezdett, ami a Mecsek kaputól a Manduláson keresztül a Lapisig, a Keresztkunyhó és a Kozári erdészház érintésével a mánfai országútig tartott. Miután véget ért a munka, 1926-ban új szakaszokon kezdtek el dolgozni. Váratlanul, 55 évesen hunyt el.
A tölgyfa legendája: a neves erdőmester a kozári vadászházban lakott. Egyik nap, mikor Melegmányból hazafelé tartott, egy sebzett vadkant vett észre felé közeledni. Az egyre közelebb ért, megtámadta Tripammert. Ő menekülni kezdett, más lehetőséget pedig nem látván, felmászott az egyik fiatal kocsányos tölgyfára. Egy fél éjszakán keresztül várakozott fent a fán amíg a vadkan el nem tűnt, majd mikor biztonságban érezte magát, lemászott. Másnap visszament a tölgyfához, ami tulajdonképpen megmentette az életét, hálája jeléül összekötötte két ágát, hogy hirdesse életmentő szerepét. Később aztán egy léckerítést is eszkábált köré és egy fémtáblával jelölte meg, amire a „Tripammer-fa” feliratot írta. A fa legendáját az ott élők mesélték tovább egymás között. Az 1970-es években egy viharban kidőlt a fa, így egy közeli másik kocsánytalan tölgyet ruháztak fel a táblával. Azóta őt nevezik Tripammer-fának.
Andor-forrás
A Kozári vadászház közelében, az attól délre található völgy kezdetében, a vadászház vízellátását biztosító foglalt forrás. Vitéz Rábay Gyula erdőmester foglaltatta 1927-ben. A sárkányfejes kifolyó feltehetően Mestrits Jenő műhelyében készülhetett, mivel a Kozári vadászház és a Lapisi erdőőri ház villámhárítóját is ő készítette el 1929-ben. 1969-ben az eredeti forrásnál megszűntették a vízkifolyást, mert szivattyúrendszert építettek ki, s egy kisebb kőfalból folyik ki azóta a forrás vize. Nendtvich Andor polgármesterről nevezték el a forrást. Régi nevei: Bandi-forrás, Bojna voda (Zavaros víz) a neve. Azért nevezték így, mert állatokat itattak itt, amelyek összejárták a forrás környékét, ezért a forrás vize zavarossá vált.
Tölgyes út
A Kis-réttől a Tripammer-fáig, nagyjából egy szintben vezető, Z+ jelzésű turistaút (melynek a Kis-rét és Kantavár közötti szakasza – az erdőművelés miatt – 2002-től megszűnt, és itt a Z+ jelzés új nyomvonalon, a piros sáv jelzéssel együtt vezet). Nevét az útvonala mentén fekvő tölgyerdőkről kapta. Tervezője Molnár István erdőmérnök volt, aki kedves álmokat dédelgetett, hogy a csekély rövidségű mecseki kisvasút ezen a szintezett úton vezessen tovább a Dömörkaputól a Kis-réten át a Tripammer-fáig, sőt Árpádtetőig. Gondoljunk bele, ma ennek mekkora turisztikai jelentősége lenne, s kihasználtsága, értelmes is jóval nagyobb lenne. Sajnos terveit pénzügyi okokra hivatkozva senki sem karolta fel, így azok örökre az asztalfiók mélyén maradtak.
Feketekő-forrás
Az építmény a volt Kanta-vári kőbányában található bitumenes mészkőből (fekete márvány) készült 1996-ban. Időszakos vízkibocsátású forrás.
Rábay-fa
A Keresztkunyhó és a Kantavár között álló öreg tölgyfa, Rábay Gyula emlékét őrzi. Rábay (Raab) Gyula: (1892-1968) erdőmérnök, a Városi Erdőhivatal vezetője volt. Nagy erőkkel szorgalmazta és segítette a turistautak kialakítását, turistalétesítmények készítését és a Mecsek-háti műút kivitelezését.
Kis-rét
A Misina észak-keleti oldalában található gyepes földkatlan, amelyet szelídgesztenyefák és idős tölgyek vesznek körül. Kedvelt kirándulóhely esőbeállóval, tűzrakóhellyel, asztalokkal és padokkal. Közelében találjuk a Hideg-kút forrást.
