Útvonal: Pécs, Csillagvirág utca – Szkókó – Nagyszkókói út – Erdei tornapálya – Mandulás – Állatkert – Szaniszló-pihenő – Balázs-pihenő és kilátó – Tettye. Táv: 7 km.
Szkókó
Szkalka (skalka = szikla) nevű szláv származású emberről kapta nevét, akinek itt birtoka volt. A pécsi polgárok lajstromában 1695-ben előfordul Mattheus Skoko nevű polgár. Madas József kutatásai alapján azt is meg lehet állapítani, hol lakott a Szkókó nevű család Pécsett a 18. század elején (a mai József utca 9-11.). A belvárosnak ezen a részén feltűnően sok horvát nyelvű (bosnyák) család élt. 1721-ben itt Makár János báró és ezredes iskolát alapított a horvátok részére. A pécsi Szkókó helynév a fenti adatok alapján tehát horvát nyelvű személy családnevét őrzi. Mivel itt szűk völgy van, lehetséges még, hogy a név az "usko" keskeny, szűk szóval is kapcsolatban van.
Szent János-forrás
Pécs
belterületén az MTA székház feletti Nagyszkókói úton, találjuk a vascsőből
kivezetett vízfolyást, mely egy kőfalból folyik ki. Jó vízminősége és bősége
okán környéke a Szókó hamar benépesült. Eredetileg természetes jelentkezésű
szabadon elfolyó forrás volt, melyet sok éve foglaltak, és azóta többször
átépítettek. A kifolyó víz az alsó triász időszaki pelites rétegsorozat és
annak fedőjének előfordulása jellemzi a környezet földtani felépítését. Tartósan
20-30 liter/perces hozamokat biztosít, de régen előfordult a 200 liter/percet
is maghaladó vízkifolyás is. Ilyen esetekben a támfal köveinek illesztésénél is
megjelent a forrás vize. Összetétele hasonlít a tettyei karsztvízhez, de nem
azonos azzal.
A névadó, karján feszületet tartó Szent János szobra egy boltíves fülkében állt
egykor a kifolyó felett. A szobrot megrongálták, feje pedig elveszett, ezért
1964-ben lebontották és egy ideig a szomszédos ház padlásán őrizték. Sajnos
Pécsett ma már nem tisztelik a régi hagyományokat, a sok-sok városi forrás
közül ami még meg is van, és működik is, azoknál sem lelhetők fel az egykori
szentek szobrai, sőt az építmények is legtöbb helyen teljesen elhanyagoltak
vagy romosak. Pedig elég sok szent elnevezésű, szoboralakos forrás volt egykor
a vallási hagyományoknak megfelelően.
Mócs Szaniszló Gyula
(Született: Kula, 1862. – elhunyt: Berlin, 1904.) Ciszterci rendi szerzetes, tanár, bölcsészdoktor. Édesapja tanító volt. Tanulmányait a bajai ciszterci gimnáziumban végezte. 1880. szeptember 4-én lépett be a szerzetesi rendbe. 1885. augusztus 9-én szentelték pappá. 1884–86 között főgimnáziumi tanár volt Székesfehérváron, majd 1886–87-ben Pécsett. 1887–88-ban egyetemi tanulmányokat folytatott Budapesten, ahol 1889-ben tanári oklevelet szerzett magyar és latin nyelvből. 1888–tól 1890-ig gimnáziumi tanár volt Egerben, 1890-tól Pécsett, a ciszterci gimnáziumban. 1892-ben bölcseletdoktori oklevelet szerzett. Lelkes természetjáró. A Szaniszló-pihenőt a Tettyével összekötő jelzetlen erdei utat róla nevezték el.
Balázs-pihenő és kilátó
A Tettyéről 122
lépcsőfokot leküzdve juthatunk fel a sziklák feletti pihenőhöz. A szép kilátás
megéri a fáradtságot. A névadóról álljon itt a Mecseki Erdészeti Zrt. honlapján
található ismertető:
„A névadó, BALÁZS JÓZSEF erdész volt, aki 1928. október 27-én született
bányászcsaládból, Mecsekszabolcson. Erdészképesítést Sopronban szerzett. Az
Árpád-tetői Erdőgondnokságban kezdte pályáját. 1950-től a Mecseknyugati Állami
Erdőgazdaságnál lépett állami szolgálatba, majd a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó
Gazdaságnál dolgozott 21 éven át. Volt kerületvezető erdész, gépesítési vezető
és erdészetvezető. 1971-től a Pécs Városi Tanács Mezőgazdasági és Élelmezési
Osztályán erdészeti előadó. Munkaköre a város tulajdonában lévő mecseki és
malomvölgyi parkerdők kezelése volt. Lelkesedése, erdő- és emberszeretete
meghozta gyümölcsét. Keze munkáját dicsérik a parkok, erdei sportpályák,
kilátók, pihenők, cserkészutak, a közt szolgáló erdei létesítmények sokasága.
Külön kiemelendő emberi kapcsolatteremtő képessége, amely áthidalt pénztelenséget
s meg nem értést. 2003. március 5-én hunyt el. A fából készült pihenőt Szatyor
Győző tervezte. A helyszín tengerszint feletti magassága: 289 m.