A tavasz utolsó napján, a sok hűvös nap után immár nyárias hőségben túráztunk a Villányi-hegység sokak által ismeretlen tájain. Mivel jelzetlen utakon (néha nem is voltak utak) haladtunk, így a terep sem volt könnyű, bár idén a bőségesebb csapadéknak köszönhetően még a jelzett utakat is sok helyen magas fű és dús növényzet lepi el. Ezzel számolni kell, Ez sok esetben igen szép is, hiszen "őserdő" hangulatát idézi.
Vokány határában máig ismert földrajzi név a Trinitás-erdő és Trinitás-puszta. A latin eredetű "Trinitász" szó történelmi korokba vezet vissza, melynek jelentése Szentháromság (atya, fiú és szentlélek). A múltban itt ugyanis egy bencés kolostor állt, ahol szerzetesek éltek. Oklevelek már 1138-ban említették. A török időkben a rendház tagjai Siklósra menekültek, majd a hely pusztulásnak indult, ma már nyomát sem találni, a történelem vihara ezt is elsodorta.
A Csicsó-hegyen egykor kis présházak és szőlők voltak. Ma már a pincék többsége beomlott, az épületeket modern korunk enyészete, nemtörődömsége falja fel. Utunk további részén szőlők közt haladtunk, majd a Csukma-hegyi feszületnél pihentünk, ahonnan csodálatos panorámában volt részünk, alattunk Siklós városát láthattuk. Az ösvény menti réteken számtalan virágzó növényt fotózhattunk. Az árvalányhajas mezőn leereszkedve a termelés alatt álló Rózsa-bánya márványos és kristályos kőzettömbjeit fedezhettük fel. A megbeszélt útvonal módosításunk végett túránkat végül Siklóson fejeztük be, de a 12 km-t így is teljesítettük.
