Malomvölgyi túránkat 18-an teljesítettük szép útvonalon, de hideg, borús időben, néhol kissé havas, jeges utakon. A látottakról néhány gondolat az alábbiakban olvasható.
Malom-völgy
A völgyzárógátas víztározókat 1981-ben adták át a nagyközönségnek, mely vizét több forrás által is táplált kis patakokból nyeri. A tórendszer a patakok vizének felduzzasztásából alakult ki. A tavak létrehozásának a célja a Malomvölgyi parkerdőben egy Pellérd feletti vízbázis biztosítása volt. A tavak melletti réten szabadidőpark, focipálya, tűzrakóhely, és több ivókút is található. Pécs város közelsége miatt gyakran futókkal, kerékpározókkal sétálókkal lehet találkozni, kedvelt pihenőhelye a pécsieknek. Egykor 6 malom volt az itteni patakon.
Keszü
Neve a Kesző, Keszi törzsnévből keletkezett, amely török eredetű, darab, vág jelentésű. Az oklevelekben a falu Kesiu alakban írva, 1192-ben jelent meg először. A keszüi templom helyén Árpád-kori kápolna állt. Mint jelentős község csak a középkor végén szerepel a pápai tizedlajstromban. 1400-ban és később is a pécsi püspöké volt. A török időkben is lakott falu volt, a törökök kiűzése után Boszniából délszlávok (baranyai bosnyákok) költöztek ide, akiknek elmagyarosodása már a 18. század végén befejeződött. Templomát a Pécsi Papnevelő Intézet uradalma építtette Szent Anna tiszteletére 1781-ben. Ugyanezen évtől van anyakönyve.
Az 1950-es években elkezdődött a faluban a leépülés, a fiatalok Pécsre jártak dolgozni, tanulni. A helyi kisiparosok is egyre inkább a nagyvárosban próbáltak szerencsét. Elköltözésükkel elöregedett és kezdett kihalni a falu. A mezőgazdasági munka becsülete ez idő tájt már közel sem jelentős. A szájhagyomány szerint a városiak paradicsomosoknak titulálták a helyieket, mivel rengeteg zöldséget szekereztek be a pécsi piacra.
A rendszerváltozás után azonban gyökeres változás következett be. A lakosság lélekszáma az 1980-as évek vége óta növekszik. Ennek oka, hogy az unokák költöznek vissza a községbe, emellett sok városi ember adja el a panellakását és vásárol házat a városkörnyéki községekben. Így a népesség korfája egyre inkább a fiatalok felé tolódik el. Századokon át 1990-ig 400-500 fő között volt a lélekszám, aztán gyors emelkedésnek indult, jelenleg 1450 körüli a lakosságszám.
Gyód
Az írásos emlékekben 1511-ben jelent meg, Gyod névalakban. Sokáig káptalani birtok volt, majd a Czindery családhoz kerül. A török megszállás végére elnéptelenedett településre csak 1760 körül telepítettek be németeket. Népessége 1941-ben 591 fő, 1990-ben már csak 390 fő, napjainkban pedig a városi kiköltözés hatására 760 fő.
Keresztespuszta
Egykor Keresztes néven falu létezett ezen a helyen, melyet okirat 1289-ben említett először. Uradalmi birtok volt, kúriája kereszt alakban épült. Népes puszta volt egykor 2-300 fővel. Ma is lakott, több család él itt. A puszta keleti felén még állnak a régi cselédlakások, míg a nyugati felén újabb építésű házak is találhatók. Ma egy idősek otthona működik a pusztán. Egykor itt haladt keresztül a Pécs – Harkány vasútvonal, Keménygadány-Keresztespuszta néven megállóhely is volt itt. A felvételi épület családi házzá alakítva ma is megvan. A vasúti közlekedés 1971-ben szűnt meg, a síneket rövid időn belül felszedték, de az egykori nyomvonalon akad még Pellérd környékén is olyan szakasz, ahol a sínek maradványai láthatók. Azóta Pécs – Harkány között autóbuszokkal bonyolódik a forgalom jellemzően Szalánta felé, de néhány buszjárat továbbra is Görcsöny felé közlekedik, pótolva az egykor minden falut érintő vasútvonalat.
