Mai utunk a Villányi-hegység ritkán látogatott útjain vezetett. Vonattal indultunk és busszal utaztunk haza. Végig jelzetlen utakon haladtunk, erdőn, mezőn, szőlőkön, településeken és kerékpárutakon keresztül. Mivel korábban végeztünk, így egészen Siklósig gyalogoltunk, és 15 km-t tettünk meg. Aki kiszállt, azok Nagytótfalu, szőlőhegyig 6, illetve Nagytótfaluig 7 km-t mentek (ott is volt lehetőség a kiszállásra.) Utunkat végig erős köd kísérte, így a párafelhőkbe burkolózva néha még egymást is alig láttuk. A Bikini együttes dalszövege idézheti legjobban mai utunkat.
Közeli helyeken
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Kibelezett kőbányák üregében.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Most is visszhangzik a léptem.
Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kísér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindig jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Kibelezett kőbányák üregében.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Most is visszhangzik a léptem.
Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kísér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindig jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.
Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kísér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindig jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.
Az alábbiakban pedig elolvashatjuk a látottak történelmi vonatkozásait.
Gombás-hegy: Vokánytól délre található 235 m magasan. Egykor tisztán erdő borította, de az elmúlt századokban területének egy részét, főként a fennsíkot szőlővel telepítették be. Ma a szőlőterület ismét visszahúzódóban van, és az erdők-mezők vagy a parlagon hagyott szőlők dominálnak. Fenyő és vöröstölgy is jelen van az erdőállományban. Déli oldalán új telepítésű szőlők is vannak.
Szőlőművelés: a Villányi-hegység körzetében igen hosszú múltra tekint vissza. A szőlőt már a római időkben meghonosították. A kistérség falvai a megélhetést a borászatra alapozták.
Nagytótfalu: a település a Villányi hegyvonulat déli lábánál, Siklóstól mintegy 6 km-re északkelet-keleti irányban található. Őslakossága református magyar volt. Néprajzilag a drávaszögi néprajzi csoport külső-drávaszögi részéhez, másképp a siklósvidéki kistájhoz tartozik. A község nevét írásos források 1294-ben említik először. A Tótfalu helynév Györffy György szerint a honfoglalás előtt itt élt, az akkori nyelvben tótnak nevezett, s a magyarba olvadt pannonszláv néptöredék egykori jelenlétére utal. A Nagy előtag a településtől északra, a hegy túlsó oldalán fekvő Kistótfalutól különbözteti meg. A Bajcsi-dűlőben épült egykori pálos monostorát a törökök rombolták le. Papjai a faluba menekültek, ezért nevezték egykori írások Remetetótfalunak. A Villányi borút tagja. A borfeldolgozás céljára épült présházakból a község területén kívül, a szőlőhegyen a tájhoz igazodó pincesor alakult ki. A kulturális élet központja az 1988-ban megnyílt országos hírű tájház, értékes népművészeti gyűjteménnyel. Az épület, amelyben az iskolamúzeum és a tájház otthonra lelt, 1846-ban épült, Nagytótfalu református gyülekezetének iskolája és tanítólakása volt, egészen 1976-ig. A település műemlék temploma az 1782-1786 között épült.
Göntér-tető: Siklóstól keletre lévő szőlőterület neve. Valamikor itt település létezett Göntér néven (később Göntérpuszta). A Göntér szó a hadsereg szóra vezethető vissza. A domb környékén egy rézkori település és erődítés nyomait fedezték fel. Göntér egy kis mészkő nélküli kör alakú agyagdomb. E hegyecskének lapos tetője évenként, augusztus 13-14. közötti éjjelen, egy jellegzetes ünnepély színhelye szokott lenni. Baranya szerbjei szoktak ide érkezni a göntéri búcsúra. Régen már éjszaka gyülekeztek a fiatalok a göntéri búcsúra, mely a görög-keleti naptár szerint augusztus 2-án, István vértanú napjára virradóra Sztiljanovics István emlékét ünnepli, ki a török elől menekült Magyarországra II. Ulászló idejében, s a királytól állítólag Siklós várát kapta adományként. Nem volt sem szent, sem pap, hanem nagylelkű és bölcs ember, ki mind a tíz ujjával cselekedte a jót, s kit itt temettek el. Egy hely, ahonnan tiszta időben csodálatos kilátás nyílik Siklósra és Baranyára. Itt temették el Stefan Štiljanović szerb despotát Siklós urát. Itt találták meg ereklyéit, amelyeket a šišatovaci kolostorba, majd később a belgrádi székesegyházba szállítottak, ahol ma is vannak.
St. Stefan Stiljanovic: Paštrovićiból származik. Minden vagyonát népére hagyta, és a velenceiekkel való konfliktus miatt Srembe ment. Sremben Morović városában uralkodott. A néphagyomány Stefan Štiljanović despotát a legpéldásabb keresztény uralkodóként mutatja be, és számos nemes tettet, valamint a török elleni hősi harcot tulajdonít neki. Ferdinánd király és Zapolje János herceg között a magyar trónért vívott harc során Ferdinánd oldalán találta magát. Részt vett a polgárháborúban az 1526-os mohácsi csatától 1541-ig, amikor a törökök elfoglalták Budát. Ferdinándtól Virovitica megyében kapott birtokokat (1527), valamint Valpovo városát, ahol uralkodott. Stefan Štiljanovićról az utolsó információ 1540-ből származik, amikor az erődített Valpovo város prefektusa volt, ami után minden nyoma elveszett. Feltételezik, hogy miután a város török kézre került, Siklósra vonult vissza, ahol életét vesztette. Feltételezések szerint 1543 körül halt meg. A hagyomány és a „Történelmi levél” feljegyzése szerint először itt temették el.
Siklós: a kistérség központja Siklós városa. Siklós legfőbb nevezetessége a XVIII. századi külsejű vár, amely az ország egyik legépebben megmaradt várkastélya. Említésre méltók a város török kori, valamint vallásos műemlékei is. A mai város helyén a római korban katonai telepet hoztak létre Serena néven. Az erődöt először 1294-ben említik egy oklevélben. Siklós várát és városát Pécstől délnyugatra, alig 30 kilométerre a Dráváig húzódó síkság, és a Villányi hegység találkozásánál a lapályból kiemelkedő dombra építették. A vár és a város története szorosan összefügg. A domb aljában meghúzódó település, akkori nevén Soklos már XII. században hallat magáról, de a várról csak később, a XIII. században történik említés. A település létéről az első hivatalos okirat 1190-ből származik. Ettől kezdve a magyar történelem legjelentősebb családjainak volt birtokközpontja és székhelye. Első birtokosai a Siklósi családbéliek voltak, akiket a XIV. század utolsó harmadában a felfelé törekvő Garaiak váltották fel. Idővel nem csak Siklós vára, hanem a település is elvesztette központi szerepét, mezővárosi rangját. A határsáv megszűnése, majd a beremendi cementgyár tette lehetővé, hogy 1977-ben városi rangot kapjon.
