A Közép-Mecsek kerülő túrasorozat záró túrája a
Pécs környéki bányaterületek vidékére vezetett, ahol István-aknától
Mecsekszabolcsig, mintegy 6 km-en jártuk be 41 fővel az elhagyott szénbányák helyszíneit.
Sajnos ez már csak a múlt mementója, hiszen a sok évtizeden át működő és aktív
termelő bányák egy közel kétszázezres várost hoztak létre, majd mintha sohasem
létezett volna, pár év leforgása alatt mindent bezártak és felszámoltak. A
megmaradt épületállomány, amit még nem loptak/vittek el, hiába műemlék,
rohamosan pusztul. Ma az aknák és bányalétesítmények helyén az egykori Pécsi
Bányásztörténeti Alapítvány által elhelyezett emlékkövek emlékeztetnek csak
múltunk dicsőségére, mely városunkat éltette. Az alábbiakban ismerjük meg a bányászat
emlékeit. Ezúton is hálásan megköszönjük Szilas Andrásnak, hogy megnézhettük a csodálatos templomot, és, hogy nagy gondossággal bemutatta azt nekünk.
Szent István-akna
A Pécstől északra található István-akna régen meghatározó volt a Mecsekben folyó bányászatban, ám mára szellemvárossá vált a terület.
Az akkoriban építészeti remeknek számító akna 1925-ben nyílt meg, Zichy Gyula pécsi megyéspüspök 1925 április 26-án szentelte meg.
Meghatározó épület volt, Wertheimer Lajos, a Duna Gőzhajózási Társaság vezérigazgatója szerint „a pécsi bánya, nemzetközileg elsőrangú szakértők ítélete szerint is, Európa legmodernebbül berendezett bányái közé tartozik.
1998-ban fejeződött be a kőszénbányászat és a telepet lezárták. Az üresen álló épületegyüttest egy ideig még őrizték, aztán lassan minden eltűnt és romba dőlt. Az idő, és a sorozatos fosztogatások szellemvárossá alakították a komplexumot.
Az eredeti épületek (aknaház, felolvasó, öltöző, fürdő) tartozott az egységhez. Ezektől délre a kompresszorház és a kapcsolóház szintén híddal összekapcsolt épületegyüttese áll. Az udvar délkeleti sarkában egy transzformátorház található.
Ferenc József (Béke)-akna
Újságcikk 1964-ből: Tízéves munkával és 600 millió forintos beruházással elkészültek az István II. akna épületei. Az új bánya jelenleg 480 méter mély, de a hetvenes évek végére elérik majd a 900 méteres mélységet. A folyamatos nagyüzemi termelés 1965 év első negyedében indul meg. Az avatással egy időben bezárják a Béke-aknát. Az 1852-ben megnyitott első függőleges, 216 méter mély táró, egykori nevén Ferenc József-akna (1946-tól Béke-akna) bezárása után megkezdik a régi épületek lebontását, hogy a felszíni építmények alatt lévő mintegy kétmillió tonna szenet kitermelhessék.
Szabolcs táró (1877-1962)
A táró a Ferenc József-aknai és Rücker-aknai szénrakodókat összekötő 1588 m-es iparvasút föld alatti szakasza volt. A 2730 m hosszú felszíni iparvasút juttatta el a Vasasi és Somogyi bányák termelvényét a Szabolcs-Üszögi vasútra. Petőfi-aknáról egy összetett rendszeren keresztül jutott át a szén a Ferenc József-aknai gyűjtőbunker rendszerbe. Petőfi-aknán kiszállított szenes csilléket az üzem területén kialakított vasbeton tároló-feladó bunkerekbe körbuktatón és szalagrendszeren keresztül ürítették, majd a bunker alatti feladóhoz csatlakozó drótkötélpálya szállító edényeibe töltötték át. A függőpálya Petőfi- és Rücker-aknák között épült ki korábban fa, majd acélvázas oszlopokkal. A szintkülönbség a feladó és leadó állomás között 56,7 m. A kötélpályán átszállított szén a Rücker-aknai leadóállomáson ismét csillébe került, és iparvasúti pályán Szabolcs-tárón keresztül, villamos mozdony vontatással jutott a Ferenc József (Béke-)aknai üzemudvarra, majd a szénsilóba.
A Szabolcsi bányavasút
1873-ban létesült és 1965-ben számolták fel.
Szabolcsi légakna
1958-ban létesült, és 1991-ben zárt be. A légakna egy függőleges kútszerű nyílás volt, mely a föld alatti munkahelynek a ventilátoros szellőztetésére szolgált. Az az aknán keresztül távozott el a bánya elhasznált levegője.
Mecsekszabolcs
A Szabolcs név puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A Szabolcs személynév etimológiája nincs tisztázva. Némelyek egy szláv személynévre vezetik vissza. Szabolcs vezérről (fejedelemről) monda is maradt fenn.
Szabolcs középkori falu a török hódoltság alatt is folyamatosan lakott helység volt. A Baranya vármegyei levéltárban őrzött török adófizetési defterek alapján tudjuk, hogy a faluban 23 ház állt, amelyekből 22 volt lakott. A 19. század közepéig csak rövid ideig volt nem magyar anyanyelvű lakosa. A század utolsó harmadában kezdtek itt német és cseh nyelvű bányászok letelepedni. Az akkori új lakótelepek és bányák (aknák) a magyar nevükön kívül német nevet is kaptak. Szabolcs területén a 19. század végén indult meg a kőszénbányászat és ekkorra tehető a külföldről érkező gránërok letelepedése.
A középkori temploma Szent Mihály tiszteletére volt felszentelve, melyet a mostani templom építése után bontottak le. Az ősi templom a régi temető alsó felében egy dombon állt. 1947 óta Pécshez tartozó, egykor önálló község.
Magyarok Nagyasszonya templom
A századforduló táján a régi plébániatemplom egyre kevésbé volt alkalmas a hívek sokaságának befogadására. 1788-ban bővítették, de a 20. század első éveire így is kicsinek bizonyult. 1904-ben Mayer György plébános élete fő céljának tekintette, hogy új templomot építsenek. Ennek érdekében igyekezett megnyerni a püspöki uradalom támogatását. 1906-ban gróf Zichy Gyula lett a pécsi püspök, akihez terjedelmes beadványt küldtek az építkezések ügyében. A jólelkű megyéspüspök méltányolva a hitközség kérelmét, elrendelte a templom építését, mégpedig a hívek hozzájárulása nélkül. A plébános kérése magában foglalta azt is, hogy mivel a székesegyház román stílusban épült, a szabolcsi templomot is ily stílusban építsék fel, kereszthajóval, akkora nagyságban, hogy a templomba járó hívek kényelmesen elférjenek benne. A Pécsi Egyházmegye 3. legmagasabb tornyát építették fel. (Legmagasabb a bátaszéki templom tornya, 2. a pécsi székesegyház).
A templom felszentelésével kapcsolatos eseményekre érkező püspököt 1912. október 12-én délután díszes küldöttség fogadta a falu határában. A régi templomban litániát tartott, majd az iskolában a mártírok imáját mondta el. Másnap, október 13.-án verőfényes szép időben került sor az ünnepélyes szentelésre.
Az új templom felépítése után a hitközség erejét messze meghaladta volna, hogy egyidejűleg két templomot is fenntartson. Ezért a plébános azt javasolta, hogy a régi templom tornyát, hajóját és sekrestyéjét bontsák le, míg a megmaradt szentélyt alakítsák át temetőkápolnává. Szőnyi Ottó, aki korának kiváló műemléki szakértője, építészettörténésze volt, megvizsgálta az épületet, s mint műemléknek a megtartását javasolta. A püspök elfogadta a szakértői javaslatot, de a temetőkápolna elkészítése azonban nem valósult meg, sőt egy éven belül teljes bontásáról határoztak. Miután a régi templom sorsa így eldőlt, a templomi berendezéseket a Darázson 1902-ben épült kápolna részére átadták.
Bányász mártírok emlékműve
1937. február 24-i, három áldozatot követelő csertetői rendőrsortűz 3 halottját jelképezik az oszlopok. Az akkori sztrájkban vettek részt, ezért estek áldozatul.
Lelovics-kert
Az itt álló egykori házat Danicz uraság építtette, és kezdte el a kertben a fák, cserjék ültetését. A házat később a Hoffmeister nevű bányamérnök megvásárolta, aki István-akna főmérnöke volt. A világjáró ember minden égtájról hozott magával egy-egy növényt, amit a háza körüli területen meghonosított. Ebből lett a több hektáron elterülő Lelovics-kert néven ismert arborétum. Később a Lelovics név onnan eredt, hogy Lelovics Imre, a DGT Ferenc József-akna irodavezetője kapta meg az itteni házat és itt élt családjával. Egykor csodálatos parkerdő helyezkedett itt el szép csorgó forrással, vízfolyásokkal, hideg vizű tóval. Szép nagy szálfák, cserjék, virágok borították a környéket. Sok volt a cserfa, vadgesztenye, hárs, krisztustövis, platán, fekete dió, júdásfa, tiszafa, jegenyenyár fent a tó fölött, szelídgesztenyék, vadgesztenyék, fenyőfélék, köztük a legyezőfenyő. Ma már az öreg és koros fák közül csak kevés van meg. A Csertetői-forrás vize ma is zuhatagszerűen csobog le a meredek hegy oldalában táplálva az előtte lévő kis tavat.
Biki Endre Gábor, túravezető
