A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör csoportja 31 fővel Magyaregregy kegyhelyét látogatta meg. Megtekintettük még az Arnold házat és a helyi cukrászdát sem hagytuk ki, ahol a környék legfinomabb süteményeit lehet kapni. Köszönjük helyi vezetőinknek, hogy nagy vendégszeretettel fogadtak bennünket és bemutatták a kegytemplomot, valamint a múlt örökségeit. A Völgység eme szép településének történetét és a látottakat az alábbiakban foglalom össze.
MAGYAREGREGY TÖRTÉNETE
A Kelet-Mecsekben futó Völgységi-patak festői völgyében fekvő Egregy a középkorban a pécsi püspökség birtokai közé tartozott. Lakói túlélték az oszmán hódítás évszázadait, a hatalmas rengetegek megvédték az egregyi magyarságot. Egregy azon kevés baranyai település közé tartozik, ahol a lakosságnak a középkortól kezdve soha nem kellett elhagyni az otthonukat, és idegen betelepülők is csak elszórtan érkeztek a faluba. Az elzárt település lakóinak leginkább az erdő biztosított megélhetést, fuvaroztak és vadásztak.
A 19. században Jankó János plébános kezdeményezésére gyümölcsfákkal ültették tele a határt, innen kapta a falu a „Gyümölcsös Egregy” elnevezést. Az itt élők mind gyakrabban szállítottak a környékbeli piacokra körtét, szilvát, almát és diót, bő termés esetén pedig pálinka illatát hordozta a szél a pincesorok között. Egregyen a 20. század elején már 1300-an éltek, ez volt a falu virágkora. Az egregyiek helytállásának szép bizonyítéka, hogy 1945-ben a falu minden lakója kiállt az itteni németség mellett, így a kitelepítések itt elmaradtak. A legutolsó évtizedekben a közeli bányák határozták meg a település képét, mára azonban a falu visszatért a régi értékeihez. Nyáron pihenni vágyó turisták, télen trófeára vágyó vadászok lepik el Egregyet.
EGREGY KISBOLDOGASSZONYA
A legenda rövidebb változata szerint Deákiné vak kis unokája – akit vittek már orvoshoz is – nagy tüzet lát a Tormavölgy felől. Elmennek oda, forrást találnak ott, ahol korábban víznek nyoma sem volt. Megtörtént a csoda, jelet látott, látóvá lett.
A legenda másik változatát így mesélik: a falu nyugati szélén emelkedő kis domb tetején nagy zöld füvű, vadvirágos rét szélén, az erdő szegélyénél volt a Torma-forrás. A tiszta vizű forrásra az arra járók és arra dolgozók gyakran ráhajoltak, hogy üdítő vize enyhítse szomjúságukat. A forrásból kis csermely vezette le a felesleges vizet a faluban folyó árokba. Partján kék nefelejcsek, aranysárga boglárkák, és sok-sok, vizet kedvelő vadvirág pompázott. A gyerekek kedvenc játszóhelye volt, pancsoltak a patakban, szedték a virágokat. Gyakran vitték magukkal a kis vak barátnőjüket, akinek meséltek, hogy kék az ég, csillog a víz, a sok-sok boglárka aranysárga, s így a vak kislány bár nem látott, de sok mindent tudott, sok mindenről hallott. Egy alkalommal a vak kislány ráhajolt a forrás vizére, hogy igyon belőle. Amikor a víz fölé hajolt, látomása támadt: egy fehér ruhás asszonyt látott a vízben, aki rámosolygott, szemét megmosta a forrásvízzel, aztán hirtelen eltűnt! A kislány csodálkozva nézte, hogy csillog a víz, kék az ég, a sok-sok virág biztosan a boglárka, és hogy zöld fű van körülötte. Megdörzsölte szemét, hogy valóban lát-e? Aztán örömében felkiáltott: Látok! A körülötte játszó gyerekek is hangosan kiabáltak: lát, valóban lát! Boldogan vezették szüleihez, akik sírtak is, nevettek is örömükben. A hír gyorsan terjedt a faluban és a környező településeken egyaránt. A Torma-forrás fehér ruhás asszonya meggyógyította a vak kislányt. „Csoda történt!” Aztán jöttek a vakok, a betegek a forráshoz, amit „Szentkút”-nak neveztek el, hogy gyógyulást nyerjenek. A falu akkori vezetői kiépítették téglából a kutat, mellé egy icipici kápolnát emeltek, benne a csodatévő fehér ruhás asszony szobra „Egregy Kisboldogasszonya”. Szeptember 8-án, kisboldogasszony napján ma is megtelik a hársfa-liget és gyönyörű kegytemplom, melynek oltárán ott áll a fehér ruhás asszony, arcán kedves mosollyal, széttárt karokkal, mintha csak azt mondaná: jöjjetek, jöttetek, én segítek nektek!
A legenda harmadik változata szerint a Szent-kút létrejöttét így mesélik: egy éjszaka egy öregasszony nagy fényességet látott, és megjelent előtte Szűz Mária. Másnap a Torma-völgyben egy forrás tört fel. A kárászi plébánosnak nem tetszett, hogy nem az ő falujában történt ilyen csoda, ezért ökrös szekerekkel földet hordatott, hogy eltömje a forrást. A következő nap reggelre az ökrök elpusztultak és a forrás újra működött. a monda szerint ennél a forrásnál szem- és lábbetegségükből gyógyultak meg, sokan mankójukat hagyták ott.
A 1850-es évektől évente több ezer ember zarándokolt ide. Ma is búcsújáró hely, búcsúnapja Kisboldogasszony (szeptember 8.) Mivel a falunak ekkor temploma még nem volt, Girk püspök engedélyezte, hogy az egregyiek saját erejükből templomot építsenek. Jankó János kárászi plébános 1867 szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén több ezer zarándok előtt szentelte fel a kápolnát, mely a magyarok, németek, és délszlávok kedvelt zarándokhelyévé nőtte ki magát. A jobb oldali kereszthajóban található Fatimai Szűz Mária-szobor Gyurosovics Mihály plébános ajándéka.
A magyaregregyi Szentkút egyedüli szépírója is Dénes Gizella. A Szentkútnál meggyógyult asszony életével és halálával először a Kisasszonyunk Mária című elbeszélésében foglalkozott (1928). Itt meséli el, hogy Tombi Juli ötven évvel azelőtt a Szentkútnál nyerte vissza szeme világát. Tombi Juli néni „az egregyi búcsújáróhely élő csodája”. Vezeti a búcsúsokat utolsó alkalommal is, amikor Mária „érte jön”, és „magával viszi”. Tombi Juli néni 67 éves szívbeteg. Mégis eljön a búcsúra, szeretné még egyszer átélni a csodát. Teljes odaadással énekli az egyházi énekeket, majd térdre rogy és meghal.
Jelentős alakja még a szenthely harangozója, az öreg Fóris, aki a búcsú előtt kikel betegágyából, a templomhoz szökik megnézni, minden rendben van-e. Ötven év alatt szerzett vagyonát egy „fényes templom” építése céljára hagyja. Miután utolsó szavaival ezt kimondta, összeesett és meghalt.
ARNOLD-HÁZ
Az Arnold család ősei a szomszédos Kisújbánya német fakitermelő lakosai között találhatók. Az 1800-as évek második felében Magyaregregyre kerülve kitartó szorgalommal különféle foglalkozásokba kezdtek, ám igazán sikerre az 1930-as években Arnold Ádám vitte az apai vállalkozásokat, a mészárszéket és a kocsmát. Nagy mezőgazdasági beruházásaik nyomán (pl. cséplőgép, önjáró gőzkazánnal) a környék számos gazdája dolgoztatott velük, illetve sok egyszerű napszámos jutott munkához.
A kocsmához kétágyas vendégszoba is tartozott, mely egész évben foglalt volt. A kocsma gyakorlatilag záróra nélkül működött, sőt a tulajdonosok egy füvészkönyv alapján készült gyógyszerekkel, beszélgetéssel gyógyították a hozzájuk betérők testi-lelki bajait. A mészárszék mindig friss termékeket árusított. A sikertörténetnek végérvényesen az 1950-es év vetett véget, amikor Arnold Ádámot kuláklistára vették, és minden vagyonától megfosztották.
Az épület az 1980-as években a falué lett, ma kultúrház és kiállítóhely működik benne. Mezőgazdasági és háztartási eszközök, szobaberendezés, iskolatörténeti emlékek tekinthetők meg abban a helyiségben, amely egykor a kocsma vendégszobája volt. Eredeti helyén és állapotában tekinthető meg az Arnold-féle mészárszék a 30-as évekből.
