A baranyai szerb ortodox templomok sorozatában újra Dél-Baranya határmenti két településére, Illocskára és Lapáncsára látogattunk 18 fővel. Délelőtt borongós, némi szemerkélő esőben tettük meg az utat, a túra utolsó 10 percében kezdett csak rá igazán az eső. Sajnos a kinézett 12.19-es járatot hiába vártuk Lapáncsán, az 13 óráig nem érkezett meg. Végül segítséget kértünk Lapáncsa polgármesterétől, Nagy Leventétől, aki a falubusszal átvitt bennünket a magyarbólyi vasútállomásra. Ezúton is köszönet a segítőkészségért. Többen autókkal voltak, ők már korábban elmentek és elvitték a csapattagjaink egy részét. Mint kiderült, a busz lerobbant Villányban, és a mentesítőjárat pedig órák kérdése lett volna míg ideér, mire előkerítenek buszt és gépkocsivezetőt.
Így Magyarbólyon egy és negyed órát vártunk a vonatra, szerencsére a fűtött váróteremben, aminek viszont az elektromos vezérlésű ajtaja elromlott, s nem lehetett becsukni. Így amennyi meleg bent keletkezett, az mind távozott is. Annyi értelme volt így a bentlétünknek, hogy az eső nem esett ránk… A vonatról: a két kis piroska szerelvény (az egyik már felújított kék), újabban csak Pécstől Magyarbólyig közlekedik párosan. A határmenti kevés utas végett itt a kéket, a pótkocsit lecsatolják és csak a motorvonat megy át Horvátországba, és jön vissza 25 perc múlva, majd újra rácsatolják a pótkocsit és közösen mennek vissza Pécsre. A csatolgatás oda- és vissza is perceket vesz igénybe. Késtek is a vonatok e napon is 3-40 perc között váltakozva. Vajon mi pénzt lehet megspórolni, hogy a vonatnak csak a fele hagyja el az országot? Na de inkább lássuk, hogy mit is láttunk.
Illocska
Villánytól dél-délkeleti irányban fekszik, közvetlenül a déli (magyar-horvát) államhatár mellett, bár határátkelőhellyel nem rendelkezik. Határában csordogál a Karasica-patak, mely az elmúlt évszázadok során meghatározó volt az itt élők életében, ma már víz sem mindig van medrében.
A község neve egy 1496. évi okmányban olvasható először Wylakcza alakban írva. Feltételezések szerint ez a falu volt akkor Illocska. A török megszállás alatt a település elnéptelenedett, de a felszabadító háborúk után nem magyarok, hanem délszlávok települtek be. A falu magyar eredetű Újlak nevét a 18. században fokozatosan kiszorította a délszlávok által használt Illocska név. Ebben a században olvadt egybe a szomszédos, ugyancsak délszlávok lakta Csat községgel. A 19. század második felében magyar családok is megjelentek a településen.
1910-ben 591 lakosa volt. Ebből 18 fő magyar, 311 fő német, 251 fő szerb, 3 fő horvát és 8 fő egyéb nemzetiségű volt.
Az 1920-as években a lakosság nagy részét kitevő délszláv lakosság jelentős része Jugoszláviába települt át. A második világháború után pedig több német családot kitelepítettek a községből. A lakosság korábban katolikus és ortodox vallású volt. A 20. század végén a lakosság döntő többsége római katolikus. A falu a 20. század közepéig Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott.
Illocska a 20. század második felében a hanyatlás és a stagnálás útjára lépett. A faluba vezető utat és a kultúrházat 1958-59-ben az akkori tanácselnöknek id. Mészáros Józsefnek és a falubeliek áldozatos munkájának köszönheti a falu.
A műemléki védelem alatt álló Szent Paraszkéva szerb ortodox templom 1808-ban épült. A templom immár 100 éve nincs rendszeresen használva, csak a búcsúi napot tartják meg, ilyenkor a környékből jönnek sajnos egyre fogyatkozó számban szerb hívek. A Szent Márton katolikus templom 1892-ben épült. Havonta egyszer van szertartás benne.
Lapáncsa
A község neve az írott forrásokban először 1349-ben bukkant fel Lappanch változatban. Valószínű a magyar laponya, lapály, mocsaras terület jelentésű főnévvel tartozik össze, s alapszava a lapos szavakéval azonos. A középkorban Lappanch és Gátwége néven szerepelt. Itt végződött a Dunától húzódó gát. Lapáncsa és Magyarbóly között a török időkben nagy csata volt.
Előbb a Dárdai, majd a Veterán család birtoka, végül az Esterházyaké lett. A török időkben teljesen elnéptelenedett. 1760 körül népesítették be német lakossággal. 1850 körül római katolikus magyarok érkeztek ide. 1910-ben 479 lakosa volt. Ebből 35 fő magyar, 440 fő német, 1 horvát és 3 egyéb nemzetiségű. A lakosok közül 200 fő tudott magyarul. A 20. század közepéig Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott.
Templomát 1781-ben szentelték fel a Szeplőtelen fogantatás tiszteletére. Lapáncsán két emlékkövet találunk: 1993-ban avatták a kitelepített németek hazalátogatásakor az egyik emlékkövet, majd 1996-ban adtak át egy másikat a németek kitelepítésének 50. évfordulójára. A Szeplőtelen fogantatás katolikus templom 1791-ben épült. Gyönyörűen rendbentartott templom, belső berendezése még eredeti, az nagyrészt építéskori.
