Somogyvár története
Somogyvár hajdan Somogy vármegye székhelye volt, ahol hiteleshely is működött. A honfoglalás idején Koppány vezérnek, akit Géza fejedelem helyezett a somogyi hercegségbe és nemzetségének ősi szálláshelyeként ismert. Az István ellen lázadó Koppány sorsa a felnégyelés lett, s ezzel nemzetsége is elvesztette Somogyvár várát a hozzá tartozó földekkel együtt. A vidék védelmére I. István besenyő és más törzsbéli katonaságot telepített le, és birtokot kaptak itt a hozzá hű német lovagok is. Szent István elfoglalta a Nagyberek mocsaraiból kiemelkedő hegyen lévő vezéri szállást, és 1001-ben Szent Apollinaris tiszteletére keresztelő egyházat építtetett itt.
Az ispánsági várhoz tartozó település mellett út-, vásár- és vámhely volt, melyeket már az 1055-ből való írásos források is említettek. A város földesura egészen 1091-ig maga a király volt. Ekkor alapította meg Koppány egykori földvára helyén I. László a Szent Egyed tiszteletére felszentelt bazilikát, melyet saját temetkezési helyéül rendelt.
Somogyváron a középkor jelentős kultikus és kulturális központja alakult ki, s az 1220-as évektől már a vármegye okiratainak első letéteményese is volt. A környék lakói szőlőműves hospesek, akik virágzó gazdálkodást valósítottak meg. A városiak a településen keresztülvezető hadiutat használva élénk kereskedelmet folytattak, az itteni bor Fehérvárra, Budára és Szegedre is eljutott. Az összeköttetést segítette a „nemzetközi” zarándokforgalom, emellett az apátság bencés szerzeteseinek közvetlen kapcsolata a Földközi-tenger melléki Saint-Gilles-i apátsággal.
Az 1536. évi adólajstrom szerint két részből állt a város: Somogyvárhidas és Somogyvár-alsópiac. A hódoltság alatt telepítették be a törökök a földműves iflákokat (rác határőröket), akik az őslakossággal szemben kedvezményekben részesültek. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul a települést, amely egészen a huszadik század közepéig a család birtokában maradt. A hajdani Somogyvár a mai Váraljapuszta helyén feküdt. E rész 1726-ban Bátsmegyey János és a Szily örökösök birtoka volt.
A századfordulón megépült fonyódi vasútvonal érintette a települést, amelynek állomása, postája, távírója volt. 1914-ben 313 házból állt Somogyvár, 2299 katolikus vallású lakossal. A 20. század elején itt is megindult a társadalmi szerveződés, létrehozták a tűzoltó-, a levente- és a lövészegyesületet. Az iparosok polgári kört, majd ipartestületet, a fiatalok önképző kört alakítottak. Volt takarékmagtár és gőzmalom, az utóbbi a Széchenyi-uradalomé.
A Széchenyi család kastélya
A kastélyukat botanikai értékekkel bíró 24 hektáros park veszi körül. (Megtalálható itt a mamutfenyő, páfrányfenyő, lucfenyő, erdei és feketefenyő, ezüsthárs, platán, szürke nyár, japánakác, mintegy 200 különleges növény). A Széchenyiek szervező - jó gazdához illő munkáját és a nekik szolgálók értékteremtő képességét dicséri itt minden. A parkban található a Széchenyi-család klasszicista jellegű sírkápolnája, amely a 19. sz. második felében épült.
A Bűnbánó Szent Magdolna tiszteletére szentelt katolikus templom
1842-ben épült. Orgonája országosan is egyedül álló mű, két manuálos, 16 regiszteres König-orgona. Sajnos az 1700 fős településen a hívek száma erősen lecsökkent, ez a vasárnapi szentmiséken 10-15 főt jelent már csak, tájékoztatott bennünket Balsai Tamás atya. Köszönjük Tamás atyának, hogy fogadott bennünket és megnézhettük a templomot és, hogy elmesélte nekünk az egyházközség életét, jelenlegi helyzetét. A csodálatos templom boltívei sajnos intenzíven repednek, félő, hogy előbb-utóbb veszélyessé válik a templom műszaki állapota. A templom előtti kálvária népi faragásai tiroli hatást mutatnak, a 20. század elején közadakozással a helyi tehetősebb családok emeltek emléket Jézus szenvedéseinek.
Bencés apátság romjai és a Szent László látogatóközpont
Szent László király 1091-ben alapította a somogyvári bencés monostort a Kupavárhegyen. Somogyország szívében, Koppány vezér egykori birtokán telepített le a dél-franciaországi Saint-Gilles-ből hívott szerzeteseket. A középkori Magyarország legnagyobb monostortemplomát ezért a francia anyakolostor patrónusa, Szent Egyed (Saint Gilles) tiszteletére szentelték. Somogyvárt több mint négy évszázadon keresztül lakták a szerzetesek és látogatták a zarándokok. Hogy mi volt az az értékes ereklye, amelyet a zarándokok, köztük a fejedelmek és királyok is felkerestek itt, homály fedi.
Az egykori hatalmas épületegyüttesből a történelem viharai csak romokat hagytak, az évszázadokig virágzó apátságról szóló írott források is jórészt elenyésztek. A romok, faragott kőtöredékek, régészeti leletek és a megmaradt feljegyzések gondos tanulmányozása alapján lehetséges képet alkotni az apátság viszontagságos történetéről és az egykori épületekről. A legfrissebb tudományos eredmények interaktív bemutatásával ehhez igyekszik az érdeklődőknek kiindulópontot nyújtani a somogyvári látogatóközpont.
Nemcsak a legendák, de a történetírók szerint is kimagaslik a magyar nemzet legnagyszerűbb személyiségeinek sorából Szent László király. (1046-95) A somogyvári bencés monostorban a szerzetesek évszázadokon át nap mint nap imáikba foglalták nevét, így megemlékezve a monostor alapításáról is. A szentté avatott király emlékezetét, tetteit, a róla szóló históriákat őrzi és idézi fel a látogatóközpont különleges kiállítása, amely virtuális eszközökkel, interaktív módon mutatja be a Szent László-kultusz legfontosabb és legszebb műalkotásait.
Több mint háromszáz éven át senki nem is sejtette, miféle romokat rejt a Kupavárhegy. A régészeti ásatások a 19. század végén kezdődtek el Somogyváron. A modern látogatóközpont szomszédságában kialakított parkból induló, a hegy oldalában sűrűn kanyargó, fából ácsolt sétaúton közelíthető meg a várhegyen elterülő romterület. Lenyűgöző a látvány, madártávlatból látszik múlt és jelenben az egykori méltóságteljes apátsági rom.
