Ezúttal valami olyan helyre szerettem volna elmenni, ahol a madár se jár, s még én sem voltam ott. A választásom Szentbalázs és Kaposhomok környékére esett. Pécsről a 8.30-as kaposvári járatot néztem ki, ezzel utaztam Szentbalázs, telekhegyi elágazásig. Innen az erdei feltáróúton indultam útnak szép erdőkön, pinceépületekkel tarkított egykori szőlősdombokon át Kaposhomok felé. Útközben egy néhány évesnek tűnő, de csak félig elkészült turistautat találtam, mely egyetlen térképen sem szerepel. Egy zöld háromszög jelzés létezik erre, de van benne olyan szakasz, ahol nincs felfestve, van olyan rész, ahol csak fehér alap van, és olyan is, ahol a zöld háromszög is megfestett. Viszont több helyen csak egy irányból van festve, aztán másutt "kétpofás". (Jelzésfestők tudják, mit jelent ez.)
Utam során egyetlen emberrel találkoztam, akit meg is kérdeztem, hogy mit tud erről a turistaútról, honnan hová vezet. Kiderült, jó személyt szólítottam meg, mert ő a falu polgármestere, s ő festette fel, aztán a somogyi természetjárókkal történt egyeztetés után a további festés abbamaradt. Sajnos az út egy része jelenleg nem is járható, mert az út benőtt, kidőlt fák és szúrós bokrok akadályozzák a továbbjutást. Így kénytelen voltam egy szintén nehezen járható akácosban egy meredek dombon leereszkedni a völgybe. Innen kis hétvégi tanyák mentén már jó út vezetett be a faluba, Kaposhomokra.
Végigmentem a hosszú falun. Sajnos a templomtól épp 10 perce ment el a busz, de az elágazástól, ami innen 1,1 km-re van, volt fél óra múlva egy másik járat, ez pont ideális volt a hazautazásra. A falu szélén még a buszmegállónál is közelebb lenne a vasúti megálló, ahol van teherforgalom, és személyvonatok is közlekednek, csak épp 2022 decembere óta a falvak többségében nem állnak meg a vonatok. Értsd: egyetlen egy vonat sem áll meg. Most csak végigrobog Kaposvár - Dombóvár közt a vonat, na persze tudjuk, micsoda nagy sebességgel, s utas nem szállhat fel vagy le a köztes helyeken. A helyzet "megoldására" azóta persze több autóbuszt állítottak forgalomba, s naponta tucatnyi vonat és busz megy párhuzamosan egymás kárára. A másik felháborító dolog, hogy nemrégiben Kaposhomok vasúti megállóhelyén komolyabb beruházást is végrehajtottak a magyar adófizető emberek pénzéből, mégpedig egy kiemelt, térkövezett peron készült közel 200 m hosszan. Ugyanaz a kormány volt pár éve aki elkötelezett volt az állomáshelyek, peronok felújításában, majd ugyanaz a kormány pár év leforgása alatt teljesen szétveri a magyar vasúti közlekedést.
S akkor már csak hab a tortán: 13.15-kor felszálltam a Kaposhomoki elágazásnál a buszra, mely 13.50-kor ér a dombóvári vasútállomásra. Innen épp 13.50-kor elmegy Pécsre az IC, de van személyvonat is 14.06-kor. Gondoltam, a kettő közül valamelyiket elérem. A busz 13.47-re beért, tehát elérhettem volna az IC vonatot. Csakhogy a hangosbemondó már harsogta, műszaki hiba miatta a Bp. felől érkező és Pécs felé közlekedő IC előreláthatóan 30 percet késik. A szemből jövő IC szintén 20 percet késett a tájékoztató szerint. Ebből már sejthető volt, hogy a 14.06-os személyvonat sem fog időre leérni Pécsre.
Tudtam, hogy 14.05-kor indul az állomásról a Veszprém felől jövő busz, mely nagyjából a vonattal megegyezően ér Pécsre. Ezt választottam. Hát ez is öt percet késett, s 14.05 helyett csak 14.25-kor indult csak tovább, mert néhány utasnak pisilnie kellett, a sofőr pedig szólt, hogy neki is pihenőre, és egy kis szünetre van szüksége, így el is ment valahová ő is, és csak 15 perc után jött vissza folytatni útját. Ez van, szeretjük, vagy sem... Végülis beértünk Pécsre.
