Idén harmadik alkalommal emlékeztünk meg Kállai Jánosról, akinek igen nagy érdemei vannak Máriakéménden, ezt letagadni nem lehet. Jani bácsi tiszteletére idén is emléktúrát szerveztünk, melyen azok vettek részt, akik tisztelték és szerették. Idén 21-en gondolták úgy, hogy ott a helyük ezen a túrán és az azt követő megemlékezésen.
A túra első állomása a Szent Márton templom volt, melynek külső felújításakor a templomkert rendbetétele Jani bácsihoz kötődik. A második állomás a temetőben lévő sírja volt, ahol fél perces néma csenddel emlékeztünk rá. A harmadik pont a Schleicher-kereszt volt, melynek felújításán és avatásán is ott volt Jani bá.
A Kéméndi-tető és a Liptódi-szegély mentén gyönyörűen kaszált úton haladtunk negyedik állomásunkhoz a Katolebergi-képoszlophoz. Valaha itt szőlők voltak, s a környékbeli 4 templom védőszentjét ábrázoló képoszlop volt hivatott őrizni és védelmezni a határt. Mi már csak ledőlt darabjait találtuk meg a 2010-es években. Jani bácsi és többek segítségével sikerült újból felállítani és restaurálni.
A Liptódi-szegélyen haladva ismertettem az itt álló fák és növények neveit, majd egy idő után már mindenki tudta, milyen fák alkotják a Baranyai-dombságnak ezt a vidékét. Egy meredek ösvényen ereszkedtünk le, ahol egymást segítve a bokrokba fákba kapaszkodva jutottunk le a Váralja környéki-erdőkbe. A zöld sáv jelzésű turistaút sajnos egyáltalán nem volt lekaszálva, így a Törökvári-pihenőhelyre csak csaláncsípés és némi bozótharc árán jutottunk el. Persze edzettek vagyunk, és nem fogott ki rajtunk, teljesítettük ezt a feladatot is.
Ötödik állomáspontunk a Törökvári-pihenőhely volt, mely Jani bá és családja „főhadiszállása” volt egykor. Gyakran volt itt azelőtt bográcsos főzés, móka, mulatság és gitározás. Sajnos mindez már a múlt, csak felidézni és emlékezni tudunk a szép eseményekre, a közös együttlétekre. A falu felé haladva gyönyörű pipacsos mezők mellett vezetett utunk, ez kárpótolt a korábbi nehéz terepért.
Hatodik állomáspontunk a Fűrész-kereszt volt, melynél 10 évvel ezelőtt megannyit ténykedtünk Jani bácsival, hogy méltó és rendezett legyen a környezete. Sajnos a máriakéméndi keresztek közül nem sokat gondoznak már, ezért is öröm, hogy újabban a falu déli oldalán lévő feszület környezete rendezett és gondozott. Nagyon köszönöm azoknak, akik törődnek sorsával. Bárcsak a többi is szívügye lenne az itt élőknek, hiszen elég sok pénzből lettek megújítva (adományokból, később pályázati pénzekből), s a múlt egy darabkáját őrzik. A múlt megőrzése fontos, hiszen a múlt megbecsülése nélkül nem lehet sikeres jelen, sem jövő.
Utunkat folytatva közeledtünk a kegyhelyhez, ahol már vártak bennünket házigazdáink, akik hagymával rakott zsíros enyerekkel fogadtak minket. Friss forrásvíz, üdítő és bor kínálkozott még szomjunk oltására. Kötetlen beszélgetéssel töltöttük a délután további részét. Itt a Mária kegyhely ismertetése volt utolsó „napirendi pontunk”, majd a Jani bácsi emlékfájánál néhány emlék és gondolat felidézésével zártuk a napot.
Jani bácsi munkássága, és példamutató szorgalma mindnyájunknak követendő példa lehet. Bárhol is élünk, mindenütt vegyük észre teremtett világunk szépségeit, annak épített értékeit és közösségeinket építve segítsünk abban, hogy hazánk kincsei méltó állapotban legyenek láthatók a későbbiekben is. A klímaváltozás súlyos hatással van az élővizekre és a forrásokra, sajnos már sok forrás tartósan elapadt, melyeket évről-évre újabb források megszűnése követ. Jani bácsi és a magam által kiépített vízforrások nagyobb része ma már csak egy néma tanú arról, hogy valaha emberek sokaságának szomját oltották. Bolygónk megmentésében és a környezetünk védelmében, ha mindenki csak egy aprócska dolgot visz előre a maga területén, már egy szebb és jobb világban élhetünk. Ha egymásra is odafigyelünk, és egymást is segítjük, akkor Isten országához is közelebb juthatunk.
Biki Endre Gábor, túravezető
