Egy többször elhalasztott túrát pótoltunk be március 17-én. A Baranyai-dombság kora tavaszi hangulatával ismerkedtünk. A szelíd dombok hamar szívéhez nőnek az erre járóknak. Monyoród központjában megtekintettük az 1876-ban épült Szent Kereszt felmagasztalása titulusú templomot. Ezúton is köszönjük Bernadettnek, hogy kinyitotta és megnézhettük a templomot.
Monyoród egyre inkább a Baranyai-dombvidék legszebb településévé válik. No nem a modern új házaival, hanem a szépen felújított régi népies lakóházaival. Pont az eféle érték, mely a nagyobb és korábban jobban fejlődő falvakban eltűnt. Egyes zsáktelepüléseknek sikerült jobban megőrizni a 100-200 éves házakat. Monyoród fekvése csodálatos, a Kossuth Lajos utcát egy kis patak szeli ketté, végében sportpálya és szabadidőközpont játszótérrel, padokkal. Nagyon szép a falunak ez a ligetes része. A polgármester úr még vasárnap délután is a munkagépen ül és szépíti a falu közterületeit.
A települést elhagyva erdei úton folytattuk utunkat, s a domb oldalában még őzeket is láthattunk. Kéménd felé vettük az irányt és erdőn-bokron, mezőn át felértünk a Kéméndi magaslatokra. A Lankás-dűlőből a Mecsek teljes körpanorámáját élvezhettük. Az egykori sípálya érintésével jutottunk el a Nagyboldogasszony kegytemplomig.
Itt volt egy meglepetés a résztvevőknek, de ezt nem árulom el, aki nem jött el, az erről most lemaradt... Sajnálom. Itt ismertettem a Mária kegyhely és a kolostor történetét, majd a park megtekintése után borozós beszélgetős esttel zártuk a mai napot. Már sötétben szálltunk buszra a templom előtt.
Túravezető
