Március 20-án a Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör tagjai Sükösdre utaztak. Látogatásunkat a Mindenszentek tiszteletére szentelt, és 1821-ben épült katolikus templomban kezdtük. Itt Jánosity István plébános fogadott minket, és mutatta be a templomot. Az Alföldön nagy szerencsénk van, mert szinte minden településen lakik pap, aki csak átjön a szomszédos plébániáról és fogad bennünket. Sajnos Baranyában, csak ritkán jön lelkipásztor, s, ha igen, akkor is sokat kell utazzon a plébániától távolabbi falukig.
A második helyszínünk a sükösdi tájház és falumúzeum volt, melynek érdekessége, hogy megtekinthető benne egy interaktív kiállítás a környék élővilágával kapcsolatosan. A hangtábla gombjainak megnyomásával madárhangokat is hallhattunk. A telek aljában élőben is megtekinthető a vízi világ, hiszen itt folyik a Duna-völgyi-főcsatorna (kanális). A gyönyörűen felújított múzeumot Orbán Zsanett mutatta be, akin látszott a természet iránti lelkesedés és a tudás, mellyel bemutatta a vidék jellegzetességeit, és a közösségi tér igénybevételének lehetőségét is.
Harmadik állomásunk az Alföldi kéktúra útvonalán, a már külterületen elérhető kegyhely volt. A Magyarországi kegyhelyek többsége általában Mária tiszteletűek, de van néhány Szent Anna kegyhely is, ilyen a sükösdi Szent Anna-kápolna is. A kápolna kulcsát megkaptam plébános úrtól, így a csoportot be tudtam engedni, és megnézhettük a sírhelyet is magában rejtő kis szakrális épületet.
A kegyhely történetéről és az 1747-ben épült kápolnáról az alábbi legendák szólnak.
A helyi hagyomány legendaváltozata szerint a vadászni induló Potskai Gergely tiltása ellenére Anna lánya utána ment, majd apja fás ligetben álló lesének közelében, egy bokorban bújt meg. Hangyacsípés okozta fájdalom miatt rejtekén megmozdult, a látottakat apja rókának vélte, így odalőtt (korábban ott rókát látott). Az eltalált lány belehalt sérüléseibe, s a vadászbaleset helyén emlékére engesztelésül a gyászoló apa kápolnát emeltetett.
A legenda másik változata szerint a közeli uradalmi erdészházban családjával lakó Potskai Gergely egyetlen gyermeke, 13 éves lánya kiment sétálni az erdőbe. "Hosszú, szép vörös haja volt. Édesapja éppen az erdőn jött át, amikor megpillantotta az őz szőréhez hasonlító, lobogó vörös hajat. Azt hitte, hogy szarvas. Felülről tölthető puskájával gyorsan rálőtt. Az ő kislánya volt. Megölte! Szörnyű gyászában ezen a tisztáson temették el a kislányt, és emlékére, szülői fájdalmuk enyhítésére fölépítették a kis kápolnát. A környékbeliek mindmáig nagyon szeretik ezt a helyet. A főbúcsú a Szent Anna ünnepét (július 26.) követő vasárnapon van. Ilyenkor tömegesen jönnek a zarándokok búcsút járni."
A néphagyomány harmadik változata szerint "… egy ember vadászni ment erre a tájékra, ahol akkoriban még hatalmas vízmelléki erdőség volt. Anna nevezetű kislányát is magával vitte és kocsisára bízta. A gyermek elkóborolt és egy bokor alá bújt. Az apa azt hitte, hogy vad mozog alatta, odalőtt. A kislányt érte, azonnal meghalt. A kétségbeesett apát álmában Szent Anna vigasztalta, és felszólította, hogy a szomorú helyen az ő tiszteletére kápolnát építsen. A kislányt ezután az oltár alá temették." A kápolna nyugati oldalának lábazatában ma is látható nyílás valószínűleg a sírbolt szellőzője.
A kegyhely legendáját adó történetekben közös vonás Potskai Anna tragikus halála, amelynek részleteit az emlékezet többféleképpen színezte. Szent Anna kultusza tette az emlékként, engesztelésként emelt kápolnát a tágabb térség búcsújáró helyévé. Hagyományosan jönnek ide búcsút járni Bátya, Dusnok, Fadd, Homokmégy, Jánoshalma, Kalocsa, Nemesnádudvar, Őcsény, Szekszárd és Szeremle hívői.
A magyarországi búcsújáró helyek többsége Szűz Máriához kötődik, mellette Anyjának, Jézus Nagyanyjának (azaz Szent Annának) vannak leginkább kultuszhelyei. Anna pártfogásáért főleg a gyermekáldást várók, a terhesek és a női bajokban szenvedők fohászkodnak. Kultusza régebben jellemzően a keddhez kapcsolódott, Szeged környékén Kedd asszonyának hívták. Pünkösd után könnyű szülésért fohászkodva kilenc kedden könyörögtek hozzá az asszonyok, ezek a napok szentannakedd elnevezéssel bírtak. A közelmúltig Anna volt az egyik leggyakoribb keresztnevünk, s a hagyomány szerint Szent Anna különösen gondoskodik a nevét viselőkről.
