Március 23-án harmadszor keltünk útra, hogy kerülgessük a Közép-Mecseket. Pécsbányáról (Ezeréves nevű buszmegállóból indultunk). Első állomásunk a Szent Flórián templom megtekintése volt. Vozár Pál jött kinyitni a templomot, és be is mutatta, elmesélte a történetét. Pécsbánya településrészt a bányászat hívta életre 1860-től nagy élet volt itt a 20. század közepéig, de még 1990-ig is. A mostani templom 1902-ben épült, de korábban is volt már templom innét délre, de azt a bányakárok miatt le kellett bontani. Fénykorában megtelt a templom hívekkel, ma már csak kevesen járnak ebbe a templomba is. A maroknyi hívő közösség próbálja megtartani és rendben tartani a templomot. Korábban még plébánia volt itt, de jó 20 éve nincs már helyben plébános.
Utunkat folytatva a Gesztenyés következett (hazai őshonos szelídgesztenyés maradványa ez is). Mivel nagyon sokan voltak, minden 5-10 percben megálltunk, bevártuk a lemaradókat. Többször is jelzést váltottunk, de páran még jobban lemaradtak, és továbbmentek a K+ jelzésen, és Fehérkútra értek. Mi elmentünk a 3-as forráshoz. Sajnos a rettenetes szárazság következtében szinte alig ad vizet. Már most borítékolható, hogy idén is súlyos aszállyal kell megküzdenünk a nyáron. Mivel sokan voltunk, ezért úgy döntöttem tegyünk egy kis kitérőt, és menjünk fel a Fehérkúti-kulcsosházhoz, hogy legyen lehetőség kényelmesen megebédelni. Ez nagyon jól jött ki, mert itt találkoztunk össze a tőlünk elszakadt túratársakkal. Innen többen Árpád-tető felé, mások Lámpás-völgy felé választottak rövidebb utat.
A pihenés után a régi KO jelzésen értünk el kék sáv és piros négyzet elágazásához. Az egykori piros négyzet turistaút a bányaművelés miatt pár évtizede kettészakadt. Egy rövid szakasz a Fehérkúti-kulcsosházhoz visz, a déli szakasz Lámpás-völgy és Kanta-vár felé lett terelve, míg a Zsuppon-parlag közti rész megszűnt és jelzés nélkül maradt. Érdekes mert a bányaművelés soha nem érte el a megszüntetett turistaút nyomvonalát, mindössze egy ponton, tőle kb. 50 m-re ér a külfejtés sarka. A turistaút akár ma is létezhetne, fontos kapcsolatot teremtve Lámpás-völgy és Fehérkút között. Igaz a Lámpás-völgy feletti rész jelenleg erdőgyérítés miatt igen nehezen járható, mert a fákat az egykori földútra döntötték, de ez csak átmeneti állapot, rövidesen depózzák és elszállítják azokat. Korábban többször is jártam erre, jól járható a megszüntetett szakasz, ha éppen nincsenek az útra dobbált nyesedékek.
A Lámpás-völgybe leérve sajnos baleset történt. Egy túratársunk elesett, valószínűleg kiment a bokája, és vezetve sem tudott tovább jönni. Mentőt hívtunk, ami kb. 25 percen belül megérkezett. Szerencsére közel voltunk, pár száz méterre a lakott területhez, így a mentő a helyszín közelébe tudott jönni. Köszönöm a túratársaknak, akik segítettek a mentésben és a helyszín biztosításában, hogy mielőbb ide találjon a segítség. Túratársunknak mielőbbi felépülést és gyógyulást kívánunk.
Többen Lámpás-völgybe mentek, de a csapat megmaradt tagjaival folytattuk eredeti terv szerint a túrát, és felkerestük a méltatlan állapotban lévő Szent Bertalan-forrást. Vize van, csordogál, de az igénytelenség uralkodik körülötte. Vizét, mindenféle csöveken a telkek különböző részeibe vezetik. Az egykori vallási kultúrát, műemléki környezetet a most itt élők és a város vezetése még csak hírből sem ismerik. A város összes forrása elhanyagolt, lepusztult, a szentek szobra mind az enyészeté. Szerencse, hogy a mecseki források azért sokkal gondozottabbak, köszönhetően a természetjárók munkájának. Egykor százak látogatták itt Alsógyükésben ezt a forrást, hiszen a környező Szent Bertalan-kápolna búcsújárói ehhez a Szent-kúthoz zarándokoltak. Jól időzítettünk, mert a Gyükési buszfordulóban csak 5 percet kellett várakozni és elértük a 14 órási buszt.
Néhány információ, mely elhangzott a túrán a bányászatról:
A mecseki szén említése az 1700-as évek elejére nyúlik vissza. A valódi bányászat kezdete 1780-ra datálható. Az első volt a Flórián-akna a Lámpás-völgy keleti oldalán, mely 1848-ban létesült, mely a híres Littke család tulajdonában állt. Ezt követte 1865-ben Mecsekszabolcsban a Ferenc József más néven Béke-akna. Somogy kevésbé volt jelentős a bányászat szempontjából, viszont Vasas jobban előretört. Itt 1860-ban létesült az első akna Alfa-akna néven. Utolsó ismert akna a Petőfi-akna.
A bányászat 1852 körül teljesedett ki a Duna-Gőzhajózási társaság révén. 1853-ban létesült az András-akna. 1952-től Pécsi Szénbányák néven folyt a termelés. A pécsi bányászat talán örök mementója András-akna (Karolina) külfejtése, a Széchenyi és Szent István-aknák, melyek ma már csak árnyékuk önmaguknak. A Mecsekben egykor 44 névvel jelzett akna volt, ebből 20 Pécsbánya területén működött. Az uránbánya további 13 aknát létesített egykor.
