Február 28-án a Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör csapata az Alföldre utazott, hogy Csávoly településsel és annak külterületén, Józsefházapuszta közelében található kegyhelyre látogasson. A buszmegállóban már várt minket Ábel György, az önkormányzat munkatársa, aki szinte egész nap kalauzolt minket. Elsőként a múzeumot tekintettük meg, ahol még a település polgármester asszonya, Csala Józsefné is jelen volt, és kedvesen köszöntötte csoportunkat.
A falumúzeum három évszázad múltját tárja a látogató elé: a magyarsággal sorsközösségben élő bunyevácok és németek hazát építő szimbiózisáról, az együttélés során kialakult hagyományos kultúrájáról villant fel képeket. Az épület korábban tejüzem, később szociális otthon volt, ma a múzeumnak ad otthont, mely igen gazdag gyűjtés eredményét tárja a látogató elé.
Rengeteg fénykép látható a településről az elmúlt évtizedeket bemutatva. A második helyiség vitrinjében felöltöztetett bábukon az itt élő három – magyar, bunyevác, német, – etnikai csoport népviseletét mutatja be. Külön tárolókban és paravánon látjuk a nemzetiségi megoszlásnak megfelelően a hímzéskultúra – népművészet – legszebb darabjait, jellemző szőtteseit, textíliáit, a háziipar készítményeit. A harmadik nagyobbik helységben tekinthető meg a régi csávolyi szobabelső. A paraszti család berendezése, felszerelése a századforduló népéletéből ad ízelítőt: Az udvar felőli kis helyiség üveg szekrényeiben kaptak helyet a katonai és egyéb történeti-néprajzi jellegű tárgyi emlékek. Egy másik terem az iskolatörténet tárgyi és szellemi emlékeit mutatja be. Korabeli tankönyvek, füzetek, térképek láthatók itt.
Második állomásunk az Urunk színeváltozása katolikus templom volt, melyben Muka Gábor plébános ismertette a templom történetét. Gábor atyát bár teendői már elszólították volna, mégis időt szánt ránk és kedvesen fogadott minket bemutatva a szép templomot. A templom egyik különlegessége, hogy itt őrzik Szent II. János Pál pápa haj ereklyéjét. Az országban mindössze két ereklyéje látható, az egyik itt Csávolyon. A másik érdekesség a templom orgonája. Faller Balázs kántor és hitoktató is tiszteletét tette a templomban, aki megszólaltatta a templom orgonáját, ami egy különleges alkotás és berendezés. Az eredeti Angster orgona 1895-ben Pécsett készült. Mechanikus, azaz vékony lécek, irányváltó vinklik bonyolult rendszerével szólaltathatók meg a sípok. Nemrég egy digitális megújuláson esett át a hangszer, melynek köszönhetően egy világhírű francia orgona, kitűnő minőségben rögzített síphangjai szólalnak meg, a csávolyi templom orgonáját kiegészítve. Így egyszerre működik a sípos és a digitális orgona része, mely az emberi fül számára szép összhangot ad. A működést vezérlő játékasztalt Faller Balázs tervezte és kivitelezte.
Harmadik állomásunk a Szent Mihály temetőkápolna volt. A temetőben 1929-ben új kápolna épült. Fritz József és sógora voltak az építtetők, akik az építő Kóbor Ferenc vállalkozót azzal bízták meg, hogy költségükre utazzon Olaszországba, arra a helyre ahol Tamás fiúk hősi halált halt. Az ottani kápolnákat tekintse meg, s a körletben domináló kápolnát mintázza meg Csávolyon. Fel is építette romantikus, eklektikus stílusban, ahogy Észak-Lombardiában jellemző. Némi túlzással, talán hazánkban nincsen párja. Ma ravatalozóként is funkcionál. A család egy ajándékozási levél értelmében a kápolna tulajdonjogát Csávoly község közigazgatására ruházta, míg az alagsori temetkezési helyre a temetkezési jogot 2031-ig a Hamháber családra. Festett üvegablakok: I. Szent Mihály; II. Szent Borbála; III. Szűz Mária; IV. Szent Erzsébet; V. Szent József; VI. Szent Tamás; VII. Szent Péter. Érdekesség még, hogy az építtetők családtagjainak keresztnevei azonosak a szentek neveivel. A temetőben látható egy piéta, a Fájdalmas anya szobor is. Az 1738-as csávolyi járványos betegségek (pestis, kolera) áldozataira emlékeztet az 1859-ben állított emlékmű, melyet Csávoly községe állítatott fel közadakozásból. Alkotója Kleitsch Miklós szobrászművész Apatinból.
Kb. négy km-es gyaloglással, homoktalajú földúton értük el a vodicai Segítő Szűz kápolnát. A Józsefháza-pusztának nevezett külterületen található az erdei kegyhely, mely egykor csodatévő erejűnek hitt kútjáról volt nevezetes. Már az 1700-as évek közepe óta létezik, mely hosszú ideig zarándokhelynek számított a csávolyiak körében. 1874-ben az akkor már 126 éves kereszt mögé kápolnát építettek Szűz Mária tiszteletére, arcmásával díszítve. A későbbi átépítések során a fakeresztet vasra cserélték, gondnoki őrházat és haranglábat készítettek.
Vodica nevének hallatán mindenki előtt a Bajától néhány kilométerre délre fekvő kegyhely képe jelenik meg. Kevesen tudják, hogy több Vodica létezik Észak-Bácskában, így Bajától keletre, Csávoly határában is van egy.
A csávolyiak emlékezete négy olyan legendát őrzött meg, amelyek szerint a Božja ledja (Isten háta, Isten fekvése) szél által összehordott futóhomokos dombjából előbuggyanó víz csodatévő erővel bír. A jelenések Csávoly több nemzetiségének tagjaival történtek (magyarok, bunyevácok, németek), s közös vonás a történetekben Szűz Mária megjelenése és egy kivételével forrás keletkezése.
Az egyik szerint egy néma magyar fiú családja eltűnt lovait keresve megszomjazott, majd valaki elvezette egy helyre, ahol jóízű forrás fakadt. Miután ivott a vizéből, tudott beszélni. A gyerek azt állította, hogy vezetője Szűz Mária volt.
Egy másik történet egy bunyevác család bénán született lányával kapcsolatos, akinek tizennegyedik születésnapján udvari játszadozás közben hófehér ruhában megjelent Szűz Mária. Magához hívta a lányt, aki mankóját eldobva szaladt hozzá. Egy csokor virágot és egy piros almát adott neki. A kislány ettől kezdve tudott járni. Ahol Szűz Mária állt, ott forrás tört elő.
Egy német nemzetiségű helybéli Mária napján, ünnepnapon dolgozott a szőlőjében. Megjelent Szűz Mária és nevén szólítva kérdezte: „Tudod-e milyen napot jelez ma a naptár?” Ettől kezdve a később magas kort megélt helybéli vasárnap és ünnepnapokon sosem dolgozott.
A csávolyi szőlőkben lakó magyar juhász és bunyevác asszony házasságából született iker fiúk eltűntek egy zivatar alatt a Božja ledja részen. A keresésükre indult szülők egy villám sújtotta fa tövében forrást találtak, amelynek víztükrében fiaikat és Szűz Máriát látták meg, aki így szólt hozzájuk: „Ne várjátok vissza gyermekeiteket, mert azok az én vőfélyeim, angyalok lettek.” Emlékükre a szülők a falu északi részén keresztet állítottak.
Mivel mindegyik nemzetiség tagjai előfordulnak a történetekben, a község egész lakossága magáénak érezte a helyet. Mayer Ferdinánd csávolyi plébános 1874 tavaszán kérvényezte, hogy az 1748-ban állított kereszt mögött, a forrás mellett kápolna épülhessen. Az érsekség engedélyezte az építkezést a hívek költségre, akik vállalták ezt és a hely mindenkori gondozását. A helybéli mesterek kivitelezésében rövid idő alatt elkészült a kápolna. Berendezése is a hívek adományaiból történt. Az oltárkép a „Segítő Szűz Mária” kegykép másolata lett, és a csávolyi templomból elhozták Szűz Mária faszobrát. Mayer plébános úr a szentelést 1874. május 3-án végezte és Vodica ettől kezdve búcsújáró hellyé vált, amelyet a katolikus közösség főleg Mária ünnepeken keresett fel. A csávolyiakon és a falu külterületének számító Józsefháza-puszta lakóin kívül jöttek hívők Rémről, Felsőszentivánról, Sükösdről és a bajai határhoz tartozó Lakhandiból is. Az első időkben évente négy alkalommal indult processzió a faluból Vodicára. Először a szentelés évfordulóján, másodszor Pünkösd hétfőjén, harmadszor Nagyboldogasszony napján és negyedszer Kisboldogasszony napján. Az 1900-as évek elejétől már csak kétszer (pünkösdkor és augusztus 15-én) zarándokoltak szervezetten, napjainkban pedig már csak évente egyszer, pünkösdkor tartanak kint búcsút. A szentmisét majálisszerű program követi. 1904-ben a kápolna közelében két szoborkápolna is épült. Egyikbe a bunyevácok Nepomuki Szent János szobrát, a másikba a németek Szent Flórián szobrát tették, de sajnos ezek mára eltűntek.
A kegyhelytől visszaindulva Józsefházapuszta érintésével az 55-ös főútig sétáltunk, ahol a buszmegállóban vártuk meg a Baja felé induló buszt.
