A "cuftig megtöltött buszunk egyre "kisebb fokozatba" kapcsolva, egyre lassabban kapaszkodott fel a Misinára. Innen indult el a Közép-Mecsek kerülő túrasorozat 2. része. A csapatunk tagjai között az utóbbi időben egyre többen érkeznek távolabbi "vidéki városokból", és itt kell kiemelni, hogy rendszeresen jönnek Komlóról, Bajáról, néha Mohácsról és Szentlőrincről is többen, de ezúttal még Nagyatádról is jöttek, és 3-an vállalták innen az utat a kora reggeli busszal. Ez 100 km-nél is több és 2 óra 40 perc utazás Pécsig.
A Misina-tetőről az alábbi útvonalon értünk Árpád-tetőre: Kis-rét – Kanta-vár romjai – Kantavári-forrás – Rábay-fa – Fehérkúti-kulcsosház – Letics-parlag – Kozári-erdészház – Tripammer-fa. A 10 km-es úton 4 hosszabb pihenőt is tartottunk, de még így is korán célba értünk, Árpád-tetőn már elértük Pécs felé a 14.47-es buszt.
Egy furcsaságot is láthattunk: A kék túra útvonalán a Mecsekháti műutat keresztezve a Tripammer-fa előtt egy kb. 20 m hosszú 1,5 m széles térkövezett útszakaszt találtunk. Vajon mi szükség volt erre itt az erdőben??? Sem előtte, sem után nincs burkolt útszakasz. Egy erdei ösvényről beszélünk, melyből egy kiválasztott 20 m-es szakasz lett térkövezve. Ismerve a térkövezés árait, ez milliós kiadást jelenthetett, a másik, hogy nem való és nem is illik a térkő az erdőbe. Régen azért ennél szigorúbb volt az "erdei hatóság"! Vagy van, aki ezt is megteheti (?), de egy rozsdás csövet nem lehet kicserélni az egyik forrásnál, mert az a 10 perces munkálat veszélyezteti az élővilágot. Egyébként is értelmetlen a térkövezés az erdőben, mivel látható módon nem söprik, nem tisztítják, így jó részét már most föld és levelek takarják, ami szerencsére igyekszik mielőbb eltüntetni az ide messze nem való műtárgyat. Bezzeg a városi járdákra meg nem jut elég térkő...
A szép tavaszi erdőben viszont már sokféle virágzó növényt fedezhettünk fel, és ezúttal a fákról is bővebb tájékoztatót adtam a résztvevőknek. Az útvonalon található érdekességeket mind ismertettem, de ezúton is közreadom, hogy akit érdekel, még itt is elolvashassa. A Közép-Mecsek kerülő túrasorozat 3. túrája március 23-án, szombaton lesz Ezerévestől Gyükésig.
Túravezető
Kanta-vár
A Mecsek egy száraz árokkal kerített meredek hegycsúcsán találhatók Kantavár romjai. Oklevelek nem említik, ez is a névtelen kisvárak közé tartozik.
Kantavár építésének időpontja és építtetője nem ismert. Az 1770-es években Koller József a pécsi püspökség történetét leírva felveti, hogy esetleg a pécsi kántor kanonok lakhelye volt a 15. században, innen is a neve Kántor-, Kantavár. Más vélemények szerint valószínűbb, hogy a Kanta névből alakulhatott ki, pl. 16. századból ismert több Kantha családnevű ember. Egy helyi monda szerint a rablólovag Kanta vára volt.
Kárpáti Gábor felmérése szerint az öregtorony tipikusan 13. századi, amit később a várfal belső feléhez épült épületekkel bővítettek. A belső udvarban egy ciszternát alakítottak ki. Később egy 5 méter széles falszoros is épült a vár nyugati oldalán, az északi oldalon pedig kaputorony maradványait azonosították.
A vár alatt helyezkedett el egykor Váralja középkori település, ami a 16. században elpusztult. A vár területén szórványként előkerült leletek (közel-keleti fajansz, díszkés) azt bizonyítják, hogy az erődítmény még a hódoltság idején is funkcionált.
A vár legendája
A Mohácsi vész utáni időkben járunk. Ekkoriban a Mecsekben egy üresen álló sziklavár állt, amelyet egy lovag foglalt el, kit Kantának hívtak. Lovagunk nem éppen lovagias természetéről volt híres. Erről a helyről járt rablóútjaira és itt rejtette el zsákmányait. Nemcsak értékes kincseket, hanem a vidék legszebb lányát is magával hurcolta. Kanta tehát rablóvezér volt, kit a sors tett azzá, ugyanis gyermekkorában elrabolták őt és öccsét az édesanyjuktól. Mindössze egyetlen emléke maradt meg: egy aranylánc, melyen anyja képe volt... Történt egyszer, hogy ezt a leányt el akarta adni egy jómódú török basának, de mielőtt az üzletkötés megszületett volna, maga szeretett bele a gyönyörű leányba. Hogy megnyerje kedvesének a lányt, szebbnél-szebb kincsekkel, ajándékokkal halmozta el őt, de mindhiába, ugyanis a lány szerelme egy ifjú harcos volt, ki a törökök ellen harcolt. Egyszer egy szép nyári estén egy ismeretlen ifjú kért szállást a várban éjszakára. Az ifjú a török elleni harcból tért vissza és menyasszonyához igyekezett. Ekkor tudta meg Kanta lovag, hogy a fogvatartott leány e ifjú miatt nem lesz az ő kedvese. Nagy haragra gerjedt ekkor és megfogadta, hogy elpusztítja az ifjú harcost. A másnap tovább induló ifjút Kanta egyik embere követte és a Mecsek hatalmas erdőiben meggyilkolta őt. Tettének bizonyítékául a nyakláncát vitte el gazdájának. Ez a nyaklánc megegyezett Kanta nyakában lévő aranylánccal és a rajta függő képpel. A rabló lovag magába roskadt. Saját testvérét ölette meg. A leány, mikor egy szolgálótól megtudta az eseményeket, követte kedvesét a halálba. Kanta mindkettőjüket a vár mellé temette el. E tettétől teljesen megváltozott. Többé már nem rabolt. Kincseit szétosztotta a szegények, nincstelenek között és magányos remeteként élte le életét. Az ő nevét őrzi a Kantavár.
Rábay-fa (Közép-Mecsek): a Keresztkunyhó és a Kantavár között álló öreg tölgyfa, Rábay Gyula emlékét őrzi. Rábay (Raab) Gyula: (1892-1968) erdőmérnök, a Városi Erdőhivatal vezetője volt. Nagy erőkkel szorgalmazta és segítette a turistautak kialakítását, turistalétesítmények készítését és a Mecsek-háti műút kivitelezését.
Fehér-kúti kulcsosház
A Letics-parrag nyugati kúpján található, a TTE által épített Wolf József turistaház, mely 1951-ben készült el. A múlt rendszerben vendéglőként is üzemelt. Fehér-kút régen gémeskút volt, majd kerekes kútként működött. A kút vizét hidroforral juttatják fel. A ház ma kulcsosházként üzemel.
Tripammer-fa
Tripammer Károly a Mecsek egyik igazi „védőangyala” volt. 1872-ben született Nagykanizsán, Selmecbányán végezte az erdészeti tanulmányait. Fiatalon, 1894-ben lett erdőhivatali segédtiszt, 1912-ben pedig Pécs szabad királyi város erdőhivatalának vezetője egészen haláláig. Ezen időszak alatt csak a szerb megszállás idején távolították el pozíciójából.
Útjára indította az erdőgazdálkodást: áttért a házi termelésre és értékesítésre, a fakitermelést szerződött munkásokkal végeztette. Erdészeti fagazdaságot állított fel tíz pár lóval és tíz igáskocsival. Az irtások helyén létrehozta az első előnevelő csemetekerteket. Mecseknádasdon községi malmot tervezett. Mindemellett tagja volt az Országos Erdészeti Egyesületnek is.
Nagyon sokat tett a túrázókért is. Segített a turista útvonalak kijelölésében, 1923-ban pedig erdei kövesutak építéséhez kezdett, ami a Mecsek kaputól a Manduláson keresztül a Lapisig, a Keresztkunyhó és a Kozári erdészház érintésével a mánfai országútig tartott. Miután véget ért a munka, 1926-ban új szakaszokon kezdtek el dolgozni, de ekkor váratlanul elhunyt az erdőmester nagyon fiatalon, ötvenöt évesen.
A tölgyfa legendája
A neves erdőmester a kozári vadászházban lakott. Egyik nap, mikor Melegmányból hazafelé tartott, egy sebzett vadkant vett észre felé közeledni. Az egyre közelebb ért, megtámadta Tripammert. Ő menekülni kezdett, más lehetőséget pedig nem látván, felmászott az egyik fiatal kocsányos tölgyfára. Egy fél éjszakán keresztül várakozott fent a fán amíg a vadkan el nem tűnt, majd mikor biztonságban érezte magát, lemászott. Másnap visszament a tölgyfához, ami tulajdonképpen megmentette az életét, hálája jeléül összekötötte két ágát, hogy hirdesse életmentő szerepét. Később aztán egy léckerítést is eszkábált köré és egy fémtáblával jelölte meg, amire a „Tripammer-fa” feliratot írta. A fa legendáját az ott élők mesélték tovább egymás között. Az 1970-es években egy viharban kidőlt a fa, így egy közeli másik tölgyet ruháztak fel a táblával. Azóta őt nevezik Tripammer-fának.
