Az őszi rekkenő melegben szeptember 10-én, 8 fő + 1 kutyus vállalta a kitűzött gyaloglást Szellő felé, hogy útközben felkeressük és megismerjük a környék vallási emlékeit.
A máriakéméndi Nagyboldogasszony kegytemplom történetének ismertetése után elindultunk és első megállónk a kegyhely vízlelő-helyénél, a Templom-forrásnál volt, mely 2012-ben épült, s azóta is bőven ontja a kristálytiszta forrásvizet, melyből 25-30 család rendszeresen vételezi a természet adta forrásvizet, de a környékben túrázók is szívesen felkeresik.
A második megállónk Kátolynál volt, az új horvát feszületnél, mely nagyon szép környezetben lett felállítva. A 3. állomáspont a régi piétás kőkereszt volt egy gesztenyefa tövében. Sajnos az ide vezető út eléggé járatlan és gazos, sőt magát a felújított keresztet is benövi teljesen a gaz. Ez egy egészen különleges alkotás, ahol a Fájdalmas Anya ábrázolását láthatjuk a keresztről levett Krisztussal. Ilyen piétás kereszt országszerte több is van, felénk viszont ritka.
4. megállónk a kátolyi temetőnél volt, ahol megmutattam a régi templom helyét. A templom lebontása után a területet annyira elegyengették, hogy semmi nyoma nincs, hogy itt 700-800 éven keresztül templom áll. Két mészhabarcsos követ azonban sikerült találnom.
A Kátolyi-fennsíkon a Szent Márton úton haladtunk végig, ahonnan Szellőre nagyon szép rálátásunk volt. A panoráma mindenkinek nagyon tetszett. A dombról leérve megérkeztünk Szellőre, ahol a Party téren piknikeztünk, és pihentünk, beszélgettünk egy jót. A haranglábnál szálltunk buszra 18.36-kor.
