Útvonal: Lovászhetény – Lovászhetényi-tavak – Malom-dűlő – volt Szentiván középkori falu helye – Apátvarasd, temető – Várkonyi-nagy-rétek – Piros-domb – Erdősmecske. Táv: 14 km.
Szabadnapokon jó autóbusz-közlekedés van ide, megfelelő időpontban, jó átszállási kapcsolattal:
7.00 Pécs (ind.) 15.10 (haza érk.)
7.45 Pécsvárad (átszáll.) 14.40 (átszáll.)
7.54 Lovászhetény (érk.) 14.03 (haza ind.)
Túrám elsődleges célja a Szentiván nevű középkori falu helyének, és templomának felderítése volt. A régi falu Lovászhetény és Apátvarasd közt helyezkedett el a Malom-dűlő völgyében, Pusztakisfalutól nem messze. A kis települést a török idők végén felégették Apátvarasddal együtt, s ez a hely később már nem népesült be. Templomáról az utolsó tudósítás 1776-ban volt, ekkor még romosan, de látták. Ezt követően köveit építkezésekhez elhordták. Talán az Apátvarasdi templomba is került, hiszen az 1792-ben épült. Sajnos a régi templom helyét nem sikerült fellelnem, bár a falu helye behatárolható a völgyben. Több ősi szurdokút vezet fel a dombra ezen a helyen.
Találtam viszont a völgyben egy jelentős épületromot, először majdnem azt hittem, hogy a templomot találtam meg, de kiderült, hogy ez egy malom romja volt, és régi kővályú is látható itt. Három üzemelő malom is volt itt a völgyben az 1940-es, ’50-es évekig. A sötét árnyékot adó völgyben egyszer csak vaddisznókat pillantottam meg a közelemben a fák között. Nagyok és több kisebb, de már nem olyan kicsik. Nem mertem megállni fényképezni (a kép csak illusztráció lesz). Szó nélkül haladtak tovább, ők is észrevettek, és ahogy fél szemmel visszanéztem, beljebb mentek az erdő mélyére.
Amit még megtaláltam az két ismeretlen és gondozatlan kőkereszt Lovászhetény határában. Az egyiket kiszabadítottam a bozót fogságából. Erdősmecskén is felkerestem több keresztet, sajnos többségük nincs jó állapotban. A szerb templom felújítása, hogy mást nem mondjak, bosszantó. X millió forintból (nem írok összeget, többféle számot is hallottam) „felújították” a Magyar Állam pénzén és kihirdették, hogy megőriztük hazánk egy örökségét, a szerbek hagyatékát, hiszen az ortodox közösség 100 éve nincs jelen Erdősmecskén (se). Hát a lényeg, hogy a tető felújítás elkészült, s a torony legfelső része, a többi részén a vakolás, festés sehol. A kőkereszt továbbra is ledöntve, a templom falából pedig elburjánzó eperfa nő ki, s környezete teljesen gondozatlan. Hát ilyen felújításokra nincs szükség, akkor a milliókat inkább ne is költsék templomok felújítására. Egy templomot kell tetőtől talpig rendbehozni, s utána kezdjünk bele a következőbe. Akkor használni is lehet, akár kulturális célokra, mint, hogy itt nincs élő gyülekezet sem. Nincs értelme az ilyen jellegű részleges felújításoknak, s utána évtizedekig továbbra is lakat alatt, s használaton kívül marad. Lásd: turbéki kegytemplom, mely továbbra is életveszélyes, vagy a félig lebontott és félig felújított hegyhátmaróci templom, s sorolhatnánk… Nyilván, ahol kell, kisebb munkákat, tatarozásokat van értelme elvégezni, de az egészen más, mint ami itt folyik.
Mecskén még felmentem a pincesorra is, hát siralmas az is, szinte csak romos elhagyott pince van. Végezetül a katolikus templomot kerestem fel. Éppen nyitva volt, mert szombat délután előesti misére készültek. Hát itt is 20 éve volt egy felújítás, ami érdektelenség és anyagi okok miatt félbemaradt. Azóta is úgy van, ahogy… Pedig ez a templom igazán különleges és szép az egyházmegyében. Persze hívei már csak maroknyian maradtak, néhány idős személy jelenlétében. A mecskeiek, mert, hogy vannak fiatalok, nem járnak a templomba. A plébánia 1990 óta, azaz 33 éve lakatlan. Az épület már életveszélyes, és romos, de ami érdekes, hogy a benne élő utolsó plébános berendezési és használati tárgyai még mindig az épületben vannak, melyet szemmel láthatóan már többször feldúltak. Épp a régi pincét nézegettem, amikor hangos suhogás hallatszott a pince mélyéről, mely felém közeledett. Félre is álltam, mert úgy éreztem, nagy robajjal jön/tör fel valami a pincéből. Csaknem az utolsó plébános…? Kiderült, egy őzike menekült ki a rémülettől, miután észrevett. Kellemesen hűsölt itt ezek szerint. A túrám a meleg ellenére kellemes volt, de sajnos ismét szembesültem vele, hogy a magyar faluk jövője teljesen bizonytalan legalábbis errefelé, az igénytelenség, a nemtörődömség van jelen mindenütt. Igaz, a városban, Pécsett is.
