A Bakonyai-erdészházhoz szerencsére busszal is el lehet jutni. A ház előtt buszmegálló is van, tulajdonképpen ez a Bakonyai elágazás. A Hetvehelyre vezető útból itt ágazik le a Bakonyára bevezető út. A megállót turisztikailag fontos objektumként említhetnénk, hiszen a közelben vezet a Dél-dunántúli Piros túra útvonala, abból sok egyéb jelzés (piros kereszt, piros négyzet, piros háromszög, piros kör) ágazik le, de itt lehet rácsatlakozni a Baranyai Zöldút jelzéseire is. Mindehhez gyönyörű erdők, szép és jól járható utak tartoznak. Ám mindez hiába, Pécstől ez a helyszín már kissé távolabb van (bár csak 15 km), de ide nem jönnek csak úgy a kirándulók vagy kutyasétáltatók, mint pl. Éger-völgybe, vagy a Kis-rétre. A közelmúltban létesített sok új turistaút sem kapott különösebb hírverést, a Mecsek turistatérképén beleolvad a "sok közé". Így hát a buszmegálló, bár turisztikailag fontos, és jó, hogy van, ám gyakorlatilag senki sem használja. Talán csak én pár évente, hiszen túl gyakran én sem járok erre... Bár ezekben az erdőkben nincs különösebben kiépített infrastruktúra, erdei pihenőhelyek, stb. mégis érdemes eljönni ide, hiszen változatos és szép a Nyugat-Mecseki táj.
Jelzett utakon felkerestem a Miska-forrást, mely sajnos nem folyik (hiába, a szeptemberi esőknek nem volt folytatása), majd a Kőházat (erdészház). Innen jelzetlen gerincúton haladtam, amin egy idő után leértem a Sás-völgybe. Meglepődtem, hogy a Petőczi-árokban egy csepp víz sincs, a patak nem folyik. Gyakorlatilag egész Bakonya körül a hegyen és lent a völgyben sincs víz. A Kánya-völgytől keletre egy meredek erdei úton indultam felfelé. Már a hegy felsőbb szakaszán jártam, amikor a fák között valami érdekességre lettem figyelmes: egy fehér kecske nézett velem szembe. El nem tudtam képzelni, hogy kerül ide. Próbáltam hívogatni, közelebb menni, de végül elszaladt le a völgynek. Tovább mentem, majd favágókkal találkoztam. Első kérdésük az volt, láttam a kecskéket? Egyet láttam, de miért több is van? Azt mondják, még a nyáron szöktek el (4 db) egy hetvehelyi birtokról, s nem tudják őket befogni. (7 km-re van ide Hetvehely.) Szerintük télen elpusztulnak, mivel nem lesz táplálékuk, s menedékük, de addigra lehet, hogy a vadászok is kilövik őket. Hát még ilyennel sem találkoztam...
A tetőre felérve rácsatlakoztam a piros sávra, ahol egy kis csipkebogyót is tudtam szedni. A Farkas-tetőn át értem vissza a Bakonyai-erdészházhoz. Csak pár percet kellett várni, és meg is érkezett a busz.
