November 3-án nyílt túra keretében Tolna megyébe, Mucsiba látogattunk, mely faluban Závodhoz hasonlóan, kiemelkedően sok régi érték van. Pécsről közel 3 órás vonat és buszos utazással jutottunk el Mucsiba. A buszmegállóban már várt minket Gommermann Györgyné, a templom sekrestyése, aki egész nap végig kísért utunkon.
A település első írásos említése Mulsche alakban 1403-ból ismert. A török hódoltság során elnéptelenedett, és csak az 1720-as években érkeztek új, Fulda környékéről származó német telepesek. A 19. században a grófi Apponyi család volt a falu birtokosa.
A Dózsa utca déli szakaszán elsőként egy érdekes alkotást láthattunk: a vállán tarisznyát viselő, a távolba tekintő kisfiút ábrázoló szobrát Bleser Kornélné, az Amerikába települt mucsi lakosok emlékére állíttatta 2007-ben. A szobor felirata: „Otthonomból elűzetve kerültem én idegenbe, de a honvágy hazahozott, most már itthon nyugodhatok.” Itt láthatjuk a község ismertető tábláját is.
A falu főutcáján szép régi népi sváb házakat láthattunk, néhány gyönyörűen felújítva, néhány pedig sorsára hagyva, amin nem lehet csodálkozni, ha ismerjük a népességi adatokat. Mucsi lakóinak száma az 1940-es évek elején 2300 fővel tetőzött. Ma kb. 450-en élnek itt. Mucsi a nagy kiterjedésű Mercy-Apponyi birtoktest második legnagyobb katolikus települése volt, lélekszámban egykor csak az uradalmi központ, Hőgyész volt népesebb.
Utunk a Nepomuki Szent János-szobor mellett vitt el, mely a patak partján áll, igaz, víz most nem folyik benne. Az egykori iskola épületét Kelemen Zoltánné jött kinyitni. Minden úgy van benne, ahogy az utolsó tanévben hagyták. Régen, vagy 50 éve nincs már tanítás mucsiban sem, elfogytak itt is a gyerekek. A régi iskolában nagyon kedves fogadtatásban volt részünk, kávéval, mézes puszedlival kínáltak minket. Még cserepes virágot is vihettünk hazára, mivel télire nem tudják őket elhelyezni, itt fűteni nem tudnak.
Az idetelepült németek számára 1745-ben építette fel Mercy Antal a plébániaház épületét az akkor még álló középkori templom mellé. Ezt is megnézhettük. Nagyon szépen felújították. Mivel már több évtizede nincs helyben pap, a paplak is üresen maradt. A mucsiak egy szép kiállítást hoztak létre benne, melyet büszkén mutatnak be az ide érkezőknek. Örömmel nyitják ki, és mutatják meg régi értékeiket, melyekből minden ide látogató részesülhet. A település régi világa nyílik meg itt a látogató előtt. Egy nagyon érdekes könyves-szekrényt is láthattunk, mely mögött titkos lejárat húzódik, ami egészen a temető felé vezetett, ott volt kijárata egykor. Vészhelyzet esetén az épület alatt így lehetett elrejtőzni egy föld alatti járatban, mely kivezetett távolabb a szabadba. Sajnos mára már beomlott a titkos alagút, de kezdeti nyílása még látható a szekrény mögött.
A plébánia megtekintése után felsétáltunk a templomhoz. A régi középkori templom a plébániához közelebb épült fel, a mostani ettől pedig már kissé távolabb, 1781-83 közt, Apponyi Antal kegyurasága alatt, Szent Istvánnak szentelve. A templomba belépve nagy meglepetésünkre Erb Józsi atya fogadott minket. Nagyon megörültünk a találkozásnak. Vele többször is szoktunk találkozni búcsúkon (pl. Marázán) vagy más egyházi rendezvényeken. Gyakran látogat el Máriakéméndre a kegyhelyre is, ilyenkor sokat beszélgetünk az egyház és a világ dolgairól. Ő egy igazi közvetlen személyiség, akivel már pár perc beszélgetés is megerősít lélekben, hitben. Józsi atya elmondta, hogy a templom legfőbb érdekessége a főoltár alatti ereklye. A Valerius Felicianus keresztény vértanú ereklyéit Apponyi (II.) Antal (1782-1852) kapta XII. Leó pápától. Az ereklye 1833-ban került mai őrzési helyére, a mucsi templomba. Apponyi (II.) Antal, aki diplomácia pályára került, 1820-26 közt Vatikánban volt követ. Ekkor kaphatta ezt a szokatlan ajándékot, amit tolnai birtokának e templomában helyezett el. Ez különösen akkor figyelemre méltó, ha figyelembe vesszük, hogy a család ősi fészke, a Nyitra melletti Appony is az ő birtokában volt. Annak ellenére, hogy a megye legjelentősebb ereklyéje, nem alakult ki számottevő kultusz körülötte. A csontvázat viasszal vonták be, ez adja szoborszerű kinézetét. A templomban közösen imádkoztunk, majd Emília vezetésével tovább indultunk.
Mucsi egykori nagyságára jellemző, hogy két temetője is van. az egyiket meg is néztük, ahol Nagy Ferencz, egykori plébános sírja áll. 1832-1866 közt volt plébános. Az idei évben a helyiek hatalmas földmunkát végezve megtisztították a sírt, és szépen rendbe tették.
A faluban négy úrnapi körmeneti kápolnát is láthattunk, sajnos szinte alig van már település, ahol ezeket használnák. Egy régi, félig fachwerkes (faszerkezetes), félig téglából épült gazdasági épületet is láttunk, mely építésére egyszerű a magyarázat: első fele tárolási célokat szolgált, ott fából, sárból is építkezhettek, hátsó felében ólak voltak, ott csak téglából lehetett építeni, hiszen az állatok szétfúrták volna a vályogot.
A falu központjában egy a megyében is nagyon réginek számító Szent Flórián-szobrot láthattunk 1795-ből. Sajnos az idő eléggé megviselte. Restaurálása, festése időszerű lenne, mielőtt teljesen elmállik. A falu felső végén egy tujákkal benőtt keresztet is megnéztünk. Valaha itt egy szép fakereszt állt, igazán értékes korpusszal, bádogtetővel. A mostani egy műkő alkotás. Ahogy haladtunk lefelé a faluban egyre több szép díszes-polgárias házat láttunk. Sajnos van üresen álló is, de az utóbbi években már többet felújítottak. Egy kőkereszt mellett vitt utunk, majd túránk utolsó állomása a helyi horgásztó volt. Itt kellemesen pihentünk, és napoztunk, élvezve az őszi idő talán utolsó meleg napját. A résztvevőket házi készítésű birssajttal kínáltam meg, amit a Mecsekben szedett birsalmából készítettem. Autóbusszal utaztunk vissza Hőgyészen és Bonyhádon át Pécsre.
Ezúton is köszönjük Emi kedves fogadását, és, hogy nagy szeretettel mutatta be településüket, amiben megannyi régi érték lelhető még fel. Kívánom, hogy sikerüljön őket az utókornak is megőrizni, és sok érdeklődő látogató érkezzen a jövőben is Mucsiba.
