Harmadik alkalommal tettem egy szép túrát Bakonya térségében. Mivel lakóhelyemhez ez közel van, és hamar kiérek, még hétköznap is belefér egy kis erdőjárás, amolyan felfedezésként a jövő évi túrák összeállításához. A szokásos 10 órási járattal utaztam a Bakonyai erdészházig, majd ide is tértem vissza, ahol éppen elértem a 14.23-kor induló járatot.
Először a régi Lajos-forrást kerestem fel, térképeken már nem szerepel, építménye romos, bár egy kevés vize még van. Közelében épp fakitermelés folyik, a korosabb fákat kivágják. Ami érdekes, hogy ezen a részen fás legelő lehetett, mert az erdei fák között alacsony növésű szerteágazó hatalmas törzskerületű tölgyfák állnak, szinte vízszintes ágakkal. A fák csak akkor nőnek ilyen formában, ha nem zárt erdőben fejlődnek és magányosan állnak a réten. Ha sok fa van az erdőben egymás mellett, akkor felfelé törekednek, jóval magasabbak lesznek és a lomkorona is felfelé ível.
A Nagy-rege területrész felé egy sorompóval lezárt úton lehet bemenni, itt régi bányaépületek vannak, amiket még egy cég telephelyeként ma is használnak. Innen jelzetlen úton mentem déli irányba, ami egy vadföldre vezetett. Akácos és tölgyes határán értem el a Mária utat, ami egy nagyon szép erdei úton vezet a Nagy-völgy érintésével. A völgyből kiérve nagyon szép legelőerdő látványa fogadott. A hatalmas réten ritkásan tölgyfa csoportok, ami fantasztikusan szép látvány. Ugyan legeltetésre utaló nyomokat nem láttam, de a rétet kaszálják.
Innen a Mária út az akácosban folytatódik északi irányban. Egy idő után a térkép szerint balra fordul a jelzés, ami sajnos egy dzsumbujos akácosban vezet tovább. Itt egy nehezen járható bozótos szakasznál a tölgyeken még van nyilas jelzés. De maga az út és a jelzések folytatása is megszakad. Kárpótlásul ezen a helyen csoda szép őszi színeket örökíthettem meg az erdő fáin. Hosszas keresés után sem leltem a folytatást. Így hát a meredek völgyből kikapaszkodtam a domb oldalába, majd tüskés bokrokon át a szántóföldekre értem. (Mivel az én laminált térképem, amit magammal vittem, 2018-as, csak otthon vettem észre, hogy a legújabb kiadáson már egészen más útvonal van bejelölve a Mária útnak. Ez viszont köszönőviszonyban sincs a valósággal, a régi jelek nincsenek megszüntetve, és az új nyomvonal, ami meg kb. 4 km-el hosszabb lenne, nincs felfestve. Az egész magyarországi Mária útnak a rendszere, kivitelezése elég gyenge lábakon áll. (A Magyar zarándokút kivitelezése még ennél is rosszabb...) Nem tudom, mennyi értelme van ennek így... Persze számukra az sem érdekes, ha ezeket az utakat többé soha senki sem járja. Egyszer elkészült, elszámolták, kifizették, utána már nincs gazdája.
Végül a magas fűben csurom vizesen leereszkedtem a Bodai-völgybe. Ez már egy szép szurdokerdő. Innen a piros négyzet jelzésen bandukoltam felfelé a szép őszi színeket adó erdőben a hetvehelyi műút felé. Onnan a piros sávon folytattam utamat, de egy idő után kijöttem a műútra, mert erdőművelés miatt a belső út egy szakaszon nagyon sáros, keréknyomos. Úgy értem a Bakonyai-erdészházhoz, hogy csupán 5 percet kellett várni a buszra.
