Napok óta szinte egész nap nem oszlik fel a köd Pécs térségében. Október 31-én is így volt. A 10 órási busszal utaztam a Tótvári-aknáig. Ahogy Kővágószőlőst elhagytuk, és feljebb értünk a Jakab-hegyre, a ködhatárnak vége lett, és fent a hegyen egész nap ragyogó napsütésben, 22 fokban lehetett túrázni. Szinte végig a mecseki bányászúton haladtam, érintve a piros négyzet és piros sáv utakat is.
Egyetlen túrázóval sem találkoztam, igaz a Mecseknek ez egy kissé eldugottabb része, ide nem sokan jönnek. Olyanokkal, akik viszont nem túrázók, annál többel találkoztam: kíváncsiskodó gombázó cigányok (én birsalmát szedtem, s ezt feltétlenül meg akarták nézni, mert azt hitték ennyi gombát találtam), gyanakvóan kérdezősködő szintén gyűjtögető helybéliek, hogy mégis mit fényképezek az erdőben, őrült terepmotorosok, sőt egy részegen őrjöngő vagy bedrogozott alak is megjelent...
A Jakab-hegy nyugati oldalában legalább négy helyen folyik a fakitermelés, ott a faszállító kis járművek, és munkások jöttek-mentek. Szóval van élet az erdőben, de nem az, amit az ember idillikus módon elképzelne egy túrán. Bakonyán is mindent lefotóztam, kivéve a régi műemlék jellegű plébániaépületet, mert az ott terpeszkedő romáktól, ez lehetetlen volt. S nem tartottam szerencsésnek, szólni, hogy pár méterrel menjenek már arrébb 1 percre. Talán majd legközelebb ezt is le tudom fényképezni. Az is érdekes, hogy a buszon oda- és visszafelé is csak a kisebbséghez tartozó utas volt, és a sofőrnek elég nehéz dolga volt velük (volt aki nem akart fizetni, volt aki nem tudta megérteni, hogy ez a busz nem oda megy, ahová ő gondolta, volt, aki olyan büdös volt, hogy...) Egy szóval, örültem, amikor leszálltam. Hát ez Baranya, de már nem az ország aranya... Szerencsére az erdő és a természet még élvezhető, ami mindenért kárpótol.
A túra útvonala: Tótvári-akna buszmegálló - bányász út - Jakab-hegy nyugtai oldala - volt Petőczpuszta (harangtorony) - Karácsony-tó - Bakonya, volt bánya - Tótvári-völgy - Szent Antal-kápolna - Bakonya. Táv: 14 km. Szintemelkedés: 380 m.