Lengyel – Hőhne-források – Célpuszta – Annafürdő – Anna-forrás – Papdi-kápolna – Papdi-hegy – Papdi-forrás – Vadkörtefai-vadföld – Hétforrás – Kurd
2013. június 8-án, szombaton indultunk a Tolnai-hegyhát negyedik túrájára, hogy újabb forrásokat és nevezetes helyeket keressünk fel. Pécsről az 5.45-ös busszal Bonyhádig mentünk, onnan pedig Lengyelbe, ahová 7.40-kor érkeztünk meg. A piros négyzet jelzésen indultunk el, de arról hamar letértünk, mert Célpuszta felé vettük az irányt. Itt egy nagy mezőgazdasági telep van, régi uradalmi és gazdasági épületekkel, mely közül ma már sok üresen, pusztulófélben áll. A térkép szerint a közeli völgyben erednek a Hőne-források. A telepen tartózkodók útmutatásával jutottunk le a völgybe, ami rendkívül bozótos, nehezen járható. A patak hamar meg is lett, de innen már csak én folytattam utamat, mert nagyon elvadult, nehezen járható szakasz következett. Információink szerint 2 db téglából épített boltíves forrásnak kellene itt lenni. Sok forrásmezőt találtam, de mindegyik foglalatlan volt, csak a talajból tört elő a források vize. Egy forrást nem tudtam megkeresni, mert ott vadkerítés állta utamat, belül pedig méteres csalán. Így is mire visszaértem derékig sáros lettem. Itt előző éjszaka nagy eső lehetett, mert a fák törzse és levelei is csupa víz volt, kaptam is a nyakamba rendesen. Innen tovább már együtt folytattuk utunkat a piros négyzeten.
Már reggel szép napos, meleg, de fülledt idő volt, ezért hamar megszáradtam a
napon. Annafürdő természeti környezete csodálatos. Itt kicsit megpihentünk és
elfogyasztottuk a palacsintát, melyet előző nap sütöttem. Hozzá pedig édes
fehérbort kóstoltunk. Megkerestük a szépen kiépített Anna-forrást, és
körbejártuk az erdei iskola épületeit, melynek közelében vadaskert van kis
toronyszerű fakilátóval. Innen a piros irányított kör jelzésen és a hunyor
tanösvényen értünk fel a közeli kis magaslatra, ahol újabb fakilátó áll. Innen
a keleti dombhátakra nyílik szép kilátás. A közelben van a szarvasbogár
tanösvény is, melynek több állomását érintettük is. Az erdőből kiérve
csodálatos kis tó fogadott minket, melynek partján tucatnyi helyen erdei
pihenőhelyek vannak kialakítva, asztalokkal, padokkal, esőbeállóval.
Az út folytatását kis keresgélés után találtuk csak meg, majd a piros négyzetre tértünk át ismét. Itt mindjárt kerítésmászással kellett kezdenünk, de a létra megkönnyítette az átjutást. Az erdőből kiérve egy mezőgazdasági területre értünk, majd onnan a Kurdot Lengyellel összekötő országútra. Innen a piros négyzet szép erdőbe tért, ahol az utunk egyre meredekebben ereszkedett a völgy felé. Sajnos utunk jó 2 km hosszan rendkívül sáros és csúszós volt. Az agyagos talaj megnehezítette haladásunkat, többet csúsztunk, mint mentünk, de azért esés nélkül leértünk. Az erdei feltáró út mellett favágók dolgoztak, a kitermelt fát rakták fel a pótkocsira.
A piros rom jelzésen letértünk a Papdi-rétre, ahol magányos kápolna áll. Mellette kis pihenőhelyet alakítottak ki, és egy működő "nyomóskút" is van, melynek jó hideg a vize. A kápolna, mely valamikor népszerű búcsújáró hely volt, több törődést érdemelne. Bejáratánál a méteres füvet még nem kaszálták le ebben az évben. A kápolna feletti úton egy kőkereszt is áll koros hársfák árnyékában. Míg én a keresztet fotózom, addig társaim elindulnak a felfelé vezető úton. Mire visszaérek, már sehol sincsenek. Kiabálok, hogy jöjjenek vissza, de válasz nem érkezik. Próbálok telefonálni Mártinak, de nincs térerő. Tíz percet várok, gondolva, hogy majd csak visszajönnek, ha látják, hogy nem mentem utánuk. Csaknem jönnek, ezért elindulok arrafelé, amerre elindultak. Jó fél km után érem utol őket, amikor már megálltak és "keresni kezdtek". Annyira megörültek, hogy egy széles és nem sáros kocsiutat találtak, hogy inkább ezen mentek volna tovább. Elmondom, hogy nem jó felé indultak, mert a Papdi-forrás a túlsó völgyben van. Hát persze, hogy az az út sárosabb volt.
Egy vízmosásos árok felső végénél találtam meg a bővizű, de teljesen elhanyagolt forrást. Építménye a többihez hasonlóan zsaluzott betonból készült, és merítős medencével rendelkezett. Sajnos a hordalék már teljesen belepte, víz az építmény mellett és az alatt tör elő több ponton is. Innen egy jó gazos, csalános ösvényen érünk fel a Papdi-hegyre, ahol nagy kiterjedésű szőlőterület van. Mire felértünk, a nadrágomon 12 kullancs sorakozott, persze nem adtam nekik esélyt a túlélésre, mivel szétnyomtam őket.
A szőlőterület szélén haladtunk, majd a tetőn vadkerítésekkel találkoztunk. Kicsit el is kevertünk először, de aztán megtaláltuk a helyes utat. Amíg a többiek pihenőt tartottak, én elmentem le a közeli-völgybe megkeresni a Hét-forrást. Ehhez két vadkerítésen kellett átmásznom, amin létra volt, de könnyen megtaláltam a forrást, ahol még tűzrakó és asztal is van. Sajnos ez is gondozatlan, a falépcső tele levéllel, a korlátok, már elrohadtak, kiszakadtak. A forrás folyik, de vízhozama elég gyér. A fotózás után visszatérek a többiekhez. A Vadász-forrás megkeresése lenne még vissza, de ennek felkeresése fél óra lenne, és ugyanennyi vissza. Ez kb. 1 óra, így ezt a kitérőt nem vállaljuk, mert már jól benne vagyunk a délutánban és nagyon messze vagyunk még a Kurdi vasútállomástól. Hosszú gerincúton megyünk, majd egy kis rétnél rövidíteni szeretnék, hogy hamarabb kiérjünk a piros négyzetre. Régi fehér alapozásokat látunk több helyen, de a piros négyzet csaknem akar meglenni. Ennek ellenére tovább megyünk észak felé a széles gerincúton. Egy akácos erdőben haladunk, és nagyon egyhangú kissé unalmas ez az út. Megnéztük a térképen, hogy amint lesz balra egy leágazás, azon letérünk, és minden bizonnyal a Kurdi szőlőhegyre érünk, ahonnan már könnyen betalálunk a faluba. Fél óra alatt egyetlen letérési lehetőség sem volt, így hát mentünk egyenesen. Végül meglett a letérés, de a térképet nézve már távolodóban voltunk Kurdtól, feltehetően Csibrák irányába. Nekünk Csibrák is jó lenne, mert ott is megáll a vonat, de az még messzebb van. Egy meredek kanyargós szerpentin utat választottunk, melyet elég ritkán járnak, de gondoltuk, csak levezet a faluba. Így is lett, de nagyon sokat mentünk rajta. Végül csakugyan megérkeztünk a Kurdi szőlőhegyre, ahol egy hölgy útba igazítást adott, hogy 10 perc alatt leérünk a vasútállomásra. Autóval lehet, hogy 10 perc alatt le lehetett volna érnünk, de mi innen még legalább 25 percet mentünk mire a vasútállomásra értünk. 32 km-t gyalogoltunk idáig.
Vonat egy óra múlva, 17.33-kor jön. Márti leült a vasútállomáson, mi pedig hárman elindultunk kocsmát keresni. Nem volt semmi nyitva. Végül a közeli benzinkúton kaptunk sört, amit megittunk a GEO PARK-ban. Elindultunk vissza a vasútállomásra, ahol Márti már várt minket. 10 perc késéssel megérkezik a vonat, felszállunk. Sajnos Dombóváron mozdonycsere miatt félreállították a vonatunkat, és közel fél óra dekkolásra voltunk ítélve. Kurdtól Pécsig a vonat minden állomáson és megállóhelyen megállt. Kérdésünkre, hogy miért kell pótjegyet váltani a kalauz elmondta, mert ez sebesvonattá minősített személyvonat. Ezért! Végül 19.28-kor (25 perc késéssel) érkeztünk meg Pécsre, mert vonatunk a 82 km-es utat két óra alatt tudta csak megtenni. Köszönjük MÁV! "Magyarország én így szeretlek..." (Ma már szerencsére nem közlekednek e féle sebesvonatok, így gyorsvonati pótjegyet sem kell az erre közlekedő és olykor lassan araszoló vonatokra váltani...)
Papd búcsújáróhely története
Öröm, és ürömteli napok a papdi kápolna történetében
A Török megszállás után az ország 2/3-ad részében romba dőlt falvak, és létesítmények jelezték a 150 éves elnyomást. A sok közül Mucsi, Papd, Láz és Hertelend is a pusztulás sorára jutott. Közülük csak Mucsi népesedett újra. A többi település romokban, lakatlan maradt, igaz Papd az 1600-1700-as évek elején kissé lakott volt. Winkler, szakadáti plebános 1759-ben kelt "protocollum Szakadátiensis"-ben megemlíti, hogy 1703-ban Mucsi, Závod és Papd falvakból érkező Magyar hívek szállják meg Diósberényt, de ezek a kuruc háborúk idején a Rácok elől Pincehely, Mélykut vidékére menekültek. Utóbb visszajöttek Berénybe ahol szabadon legeltethették állataikat. Papdról az 1722-i püspöki vizita tesz említést "van egy másik templomocska a Mucsi-in kivül Papd pusztaságban, mely kápolna módjára épült hasonló épitési formában mint a Mucsi-i erős épitmény" Brüsztle megemlíti, hogy Mucsi, Závod anyai kebléről leszakadva 1745-ben Papd-ot is gondozza, ahol csak 15 lélek él.
Papd falu, hol valamikor bíró, pap és templom is volt elnéptelenedett és csak a romos templom maradt. Papd látogatása valójában az 1730-as években kezdődött, amikor egy Schauli nevű erdész az erdőben egy primitív faragású kis Pieta szobrocskát talált. Ezt a nép csodának minösítette, és kis Pietát a romos templomban elhelyezi, és a betelepítés és újrakezdés nehéz napjaiban a fájdalmas Szűznél keresett vigaszt, annyira,hogy a plebániai misét odahaza elmulasztják, és helyette Máriánál keresnek vigaszt. Horribile dictu! sem isteni, sem egyházi parancs nem kötelez, hogy mise helyett a nép Papdra menjen lelkileg erősödni, de a közösségi szt. mise, az kemény parancs volt akkor különösen.
És most jönnek a bajok, az árnyékok: A környék papjai feljelentik a püspöknél Papdot, hogy elcsábítja a híveket a vasárnapi szt. miséről. Ezért: anathema sit; gr. Esterházi püspök nem is habozik, 1783 IX. 15-én megbizza Nunkovics Antal ker. esperest, Apari plebanost, hogy a templomban található tárgyakat égesse el, falait romboltassa le. Meg is történik IX. 22-én. A régi szent épület falmaradványait az új telepesek lassan lakásaik építéséhez használták fel, és csak a szenthely emléke maradt meg.
Fény: A pietát megmenti a nép, és a templom helyén gallyakból készít sátracskát, ott helyezi el féltett kis Pieta-ját, és a zarándoklás újból megindul a püspök akarata és tiltása ellenére is. Az újabb látogatások gyakoriságát már jelzi, hogy a Pieta sátracskában gyüjtött adományokból a Mucsi templom felszerelését egészítik ki.
Újabb zivatar közeleg Papd felé 1828-ban a környék plebánosai felől. Meghallják hogy gr. Apponyi Antal 1826-ban XII. Leo pápától megkapta Val. Feliciánus viaszba öntött csontváz ereklyéjét, mely számára a gróf kis kápolnát tervez építtetni. A gróf ehhez a püspöki engedélyt meg is kapja, a környező papság ellenkezésére azonban a püspök az engedélyt visszavonja, és az esperessel újból felgyújtatják a most már csak gallyakból készült sátracskát. A nép látva a vihar jöttét sietve menti féltett kis szobrocskáját, hogy számára újból gallyakból megépítse kis sátracskáját, mely őket, és féltett kincsét kissé megóvja az időjárástól.
A vihar után fény közeleg Papd felé, 1847-ben bérmálás van Mucsiban, Scitovsky püspök a bérmásás után Szászvár felé menet útba ejti a "hirhedt" papdi helyet, kezébe is veszi a kis Pietát, csodálkozik a nép ennyire ragaszkodik a helyhez, és kedves szobrocskájukhoz. A püspök Papdi látogatásnak fénypontja, hogy a gróffal tervezik egy rendes kápolna létesítését ha már a nép ennyire ragaszkodik a helyhez, és kedves szobrocskájukhoz. A szabadságharc vihara e szép tervet azonban szétzavarja.
A szabadságharc vihara után azonban már nagyobb fény lebeg Papd felett, 1854.V.5-én egy Schneidler Vilmos nevű zombai hívő Papdra zarándokolván a Plebánosnak 50 Forint összeget kíván adni, egy kőoltár építéséhez a segítő szt. Szűz iránti hálából. Hivatalos elismerése Papdnak nem lévén a plebános nem fogadja el az összeget, említi azonban, örököseinek hagyja végrendeletben, ha egyszer lesz rá engedély ezen 50 Ft. használtassék a nemes célra.
1864 tavaszán újból üröm Papdnak, a kunyhócskából elviszik a féltett szobrocskát. De kisüt a nap Papd felett, mert az akkori lengyeli plebános az ottani templomból egy használaton kívüli Mária szobrot ad a kápolnácskának. Ekkor olvasható először, hogy 26 Ft. összegből rendbehozták a kunyhocskát, és az adományozott szobrot benne elhelyezték. Az 1870-es években a tönkrement faváz helyébe deszka sátort készíttetnek szintén perselypénzből.
Lassan kivilágosodik az ég Papd felett. Az első hivatalos elismerés és engedély 1883 VI. 28-án kelt, Dulánszky püspöktől való, egy rendes kápolna építésére. Az engedély megadása nagyon körültekintő, nehogy "valami hazugságok, és csalárd haszonlesés a nép jóhiszeműségét felhasználhassa, engedélyemet a következő feltételekhez kötöm: 1. Papd ne tekintessék talán egyházilag engedélyezett bucsuhelynek, hanem olyannak csupán, ahol bárki elvégezhesse magán ájtatosságát. 2. A kápolna csak oly nagy legyen, hogy a Szt. Szűz képének csak védelmére, és ne ájtatoskodók befogadására legyen alkalmas". Miseengedélyről még szó sincs, csak 1889-ben adja meg ezt az engedélyt. De 1907-ben majdnem visszavonják, mondván nem találják a püspöki iratok közt az 1889. III.31-én kelt engedély iratát.Megint előhozza a hatóság régi aggodalmát, nehogy a hívek Papdra mennek, és ott nem hallgatnak szt. misét. Hétközi misét is évente 1-2-szer engedélyeznek, mert lehetetlen hogy odahaza nincs hétközi szt.mise, mert a plebános Papdon néhány hívőnek misézik, míg odahaza elmarad. Az engedélyezett 1-2 alkalommal jó előre figyelmeztetendők a hívek, hogy tudják meg miért marad el az otthoni szt. mise. Vasárnapi misézésről szó sincs Papdon.
Mindenesetre Dulánszky püspök engedélyében bízva, Keidl János jámbor mucsi hívő vállalkozik,hogy saját költségén felépítteti az engedélyezett új Papdi kápolnát. El is készült VI. hónapban 200 Ft-ért. Kallenberger akkori plebános Pestről vett egy kb. 140 cm. magas fafaragású Mária szobrot, készült hozzá koporsó alakú oltár, és felszerelés.
Az Ajkay Jenő esp. bonyhádvarasdi plebános által felszentelt szobrot a hívek sokasága ünnepi menetben vitte örömmel Papdra julius 1-én. A kápolna felszentelése 1883. VIII.26-án volt, Kallenberger plebános fáradozása koronázását látta benne. A nagy örömbe újból üröm vegyült, méghozzá alig 50 év múlva. A vizenyős kis kápolnát bedőlés veszélye fenyegette, ezért Kaufmann János plebános ezt lebontani volt kénytelen, és Montuanó Jenő egyh. építész tervei alapján Schüszler Ferenc szakadáti kőműves még ez évben 1930-ban elkészítette a mostani kápolnát, melyet Lerch István lengyeli esperes plebános szentelt fel 1931. V. 2-án, a szentbeszédet Scharfenberger János závodi plebános mondta. Papjaik vezetésével 4-5000 ember szorongott az új kápolna rétjén. Papd fényét növelték az 1932-ben Kaufman plebános úr buzgalmára elkészült 6 színesüveg ablak. Ebbe nagyon besegítettek a kisdorogi hívek, kik szt.Lőrinc patronusok fennségesen szép színes ablakát készíttették Papdnak. Részüket a mucsi és környező hívek, sőt USA hívő család is adományozott színesüveg ablakot.
E nagy örömteli fényt hamarosan követte egy szörnyű sötét zivatar, a második világháború, és a vele járó régi német hívek szinte teljes kitelepítése, kik nem sokáig örvendhettek a papdi kies rét ragyogó fehér falú Mária hajlékuknak.
Itt kellett hagyniuk örökre. Helyükbe betelepített mostmár teljesen magyarajkú hívek nem nőttek a történelemmel Papdhoz, így vonzalmat sem érezhettek iránta. A fény csak lassan kezd újból felderengeni, mikor Kaufmann Ferenc 1962-ben a harmincéves vakolatot nagy áldozatok árán kijavíttatja, új kereszt kerül a toronyra, mely keresztet 1962. IX. 9-én áld meg Szinger József kerületi esperes, mikoris ő mondja a német szt. beszédet, Gyuk István teveli plebános a magyart.
Új fény támadt Papdon, mikor Póor József bonyhádi plebános felkínálja a volt zárdakápolna szép oltárát, felszerelésével együtt, melyet 1963. V.5-én Szinger József esperes kisdorogi plebános áld meg. A délelőtti szertartás magyar és német nyelvű szentmisével zárul. Ebéd után Kámán Emil ferences atya aparhanti admin. megáldja a most létesült, kis képekből álló keresztutat. Lassan újból jönnek zarándokcsoportok, már az új hívekkel is.
Papd öröme megint nem tarthatott sokáig, a szép bíztató fényt fekete gyászfellegek kezdik oltogatni. Árnyak sokasága jön papdi kápolna felé. 1975-ben lebontják a valamikor oly hangulatosan szép erdészlakot, nincs modern fiatal aki világtól elzárva ott akarna lakni; a kis kápolna őrző nélkül marad. Az 1930-ban készült külső ajtó mivel egy síkban volt a torony fallal állandó esőnek, zivatarnak volt kitéve, lehetetlen volt el nem korhadnia. Így pedig már mindenki meghúzta a kilincset és bent is volt, igaz eleinte nem bántott a kápolnában senki semmit. A biztonság kedvéért új, kétszárnyas, kisebb, de megfelelő ajtót kellett venni, amit már a kápolna belső síkjával kellett hozatni, hogy vihartól védve legyen. És akkor jött az áradat. Az ajtót egyelőre nem törték fel, de a fennséges színes üveg ablakokból minduntalan kilőttek egy-egy darabot. Legutóbb a dorogi hívek szt. Lőrinc ablakából törtek ki egy komolyabb darabot, melyen aztán könnyűszerrel behatolva el lehetett lopni az 1883-ban vett szépséges, fafaragású Mária szobrot. A többi színes ablakot is folyamatosan rongálták, sőt a komoly ajtót felfeszítve már a bonyhádi hívek adományozta oltárszőnyeget is elviszik és minden felszerelést. És hogy teljes legyen a desolatio abominatio csak úgy kedvtelésből az összes színes üveg ablakot pozdorjává zúzzák, és mindent ami a kis kápolnácskában volt. A toronyba felmászva a toronyzsalukat ledobálva, használhatatlanná teszik. Ily állapotban már körmenet egyáltalán nem jött. A legtovább Perczel Bertalan bonyhádi kántor volt énekeseivel hűséges az egykor oly szent és szép helyhez. Beborult az ég Papd felett.
Papdnak oly fennségesen szép kápolnája most kifosztva, meggyalázva, mint az emberi gonoszság nagy felkiáltójele áll a papdi szép rét magányában, elhagyatva mindenkitől, árván. Bízzunk azonban abban, hogy majd új idők új embereivel sikerül régi fennségében felújítani az annyit féltett, annyi viszályon keresztülment ősi papdi kegyhelyet, és majd egyszer mégiscsak felcsendül még a papdi erdők aljában a régi szép ének: "Mit frohem Herzen will ich singen, dir Jungfrau Mutter Königin." "Máriát dícsérni hívek majd újból jöjjetek!"
Összeállította: Ónodi János, plébános
