2022. szeptember 18-án, vasárnap 3 esős nap után verőfényes, sziporkázó napsütésben, szép őszi időben indultunk útnak, hogy felkeressük a Papdi Szűz Mária-kápolnát. Pécsről 7 órakor indultunk Komlóra, ahonnan jó csatlakozás van 7.40-kor Mágocs és vasárnap Mekényes felé. Utunk során nagyobb részt az erdei feltáróúton haladtunk, de sár különösebben az erdei szakaszokon sem volt.
Bár tudtuk, hogy az esőzések miatt a búcsút a kápolnánál nem tartják meg, de a szervezőkkel előzetesen felvettem a kapcsolatot, és Benke Enikő készségesen eljött Lengyelről, hogy kinyissa nekünk a kápolnát. Mi már előbb odaértünk, így itt elfogyasztottuk szendvicseinket, és megcsodáltuk az eredeti pompájában tündöklő erdei kápolnát, mely sokáig elhagyatottan várta sorsa jobbra fordulását. Valóságos kis ékszerdoboz a rét sarkában megbúvó kápolna. Szép lett a felújítása, de én műszaki szemmel, sajnos több hibát is felfedezni véltem, melyeket, ha nem javítanak ki, újra hamar romlásnak indulhat a kápolna. A másik, hogy egy szépen berendezett kápolnabelsőre számítottunk, mert, a hölgy említette, hogy bent majd tudunk imádkozni, esetleg Mária éneket énekelni. Sajnos belül még nem sikerült rendet tenni, és a füvet sem nyírták le. Jó lenne, ha ez még idén megvalósulhatna, bár lehet, hogy mise itt már csak jövő tavasszal lesz. Mindenesetre nagy előrelépés a kápolna épületének megújulása. A többi már a helyieken múlik.
A hölgy viszont nagyon kedves volt, mindannyian befértünk nagy járművébe, és elhozott bennünket Lengyelig, így még jutott időnk egy kis sétára is a hatalmas Apponyi-kastély parkjában. Sajnos a kastély már évek óta kihasználatlanul áll, az iskola másik épületbe költözött, így állapota rohamosan romlik. Innen 14.32-kor bonyhádi átszállással utaztunk Pécsre, ahová 16.30-kor érkeztünk meg.
Útvonalunk az alábbi volt: Mekényes - mocsártó - Szentkúti-kunyhó - Papdi-erdő - Papdi-völgy - Papdi-rét - Mária-kápolna, majd Lengyel, kastélypark.
Táv: 12 km. Szintemelkedés: 140 m.
A papdi búcsújáróhely története
Több település által látogatott búcsújáróhely az egykori Papd falu helyén épített kis kápolna, a szomszédos települések közös misézőhelye.
A középkorban ezen a helyen, ahol most a kápolna áll egy falu terült el. Alsó-Papd volt a neve, és volt a falunak még egy része, kb. 1,5 km távolságra, azt Felső-Papdnak hívták. Alsó-Papdon jobb feltételeket találtak az emberek a megélhetéshez, ezért itt többen laktak. Ez kitűnik az adó összeírásokból. Az 1552-es defter szerint a törökök 41 adózót írtak össze, míg Felsőpapdon csak hetet.
A török megszállás után az ország 2/3-ad részében romba dőlt falvak jelezték a 150 éves elnyomást. A sok közül Mucsi, Papd, Láz és Hertelend is a pusztulás sorára jutott.
Mivel a népesebb Alsó-Papd volt, így itt épült templom még a török idők előtt. Ez a templom a mostani kápolnától kb. 400 m-re nyugatra, akkor két patak összetorkollásánál állott. Az észak felől betorkolló patak az utóbbi évtizedekben már eltűnt, kiszáradt, de gyakran a főágban sincs már víz.
Az itt álló kápolna és a Papdi-rét környéke az egyik legrégebbi völgységi vallási kultuszhely. Az elnéptelenedett falvak közül csak Mucsi települt újra. Ide 1720 táján gróf Mercy Claudius, a környező falvak birtokosa telepített le németeket. Ekkor még romosan, de állt az egykori Alsó-papdi templom.
Az 1730-as években egy Schauli nevű erdész az erdőben egy primitív faragású kis Pieta szobrocskát talált. Mucsi népe ezt csodának minősítette, és kis Pietát a romos templomban helyezte el, majd a betelepítés és újrakezdés nehéz napjaiban a fájdalmas Szűznél kerestek vigaszt, annyira, hogy a plébániai misét odahaza gyakran elmulasztották, és helyette az Máriánál kerestek vigaszt. A zarándoklatok terjedésével a hely csodatételéről szóló hírek kezdtek terjedni.
A zarándokok a templom romjain egy
faoszlopokkal megtámasztott templomot alakítottak ki, melyet náddal fedtek be.
Kezdetleges kis oltárt is készítettek, melyeken különböző ájtatossági tárgyakat
helyeztek el. Az 1740-es években olyan gyakorivá vált az ide zarándoklás, hogy
a hívők közül sokan a vasárnapi szentmise helyett is Papdra mentek imádkozni. A
környékbeli települések plébánosai panasszal éltek gróf Eszterházy Pál László
püspöknél. A püspök 1783. szeptember 15-én tartott bérmálása és
egyházlátogatása alkalmával megbízta az apari plébánost, hogy egy bíráló
bizottsággal menjen ki a helyszínre, és az ott talált tárgyakat égesse el, a
templom falmaradványait pedig romboltassa le. A pap szeptember 22-én
végrehajtotta a püspöki rendelkezést, a lerombolt falak kőanyagát pedig
elhordták azok, akiknek a házaik építése végett erre szükségük volt.
Ennek ellenére a szent hely tisztelete továbbra is megmaradt a hívők körében, akik szinte azonnal megkezdték a kegyhely újbóli kialakítását. Az egykori templom helyére ágakból és vászonból egy sátorkápolnát emeltek. Ebbe helyezték el a korábbról megőrzött Szűz Mária szobrocskát.
1828-ban gróf Apponyi Antal, miután a pápától egy Szent Valér ereklyét kapott, egy kápolnát szeretett volna építeni ezen a helyen. Az építkezéshez meg is kapta az engedélyt Szepesy Ignác püspöktől, de a környékbeli papok ellenvetése miatt a püspök az engedélyt visszavonta, így a kápolna építésére nem került sor. Sőt a püspök újból elrendelte a lerombolását, és a liturgikus tárgyak elégetését, amit az akkori pap végre is hajtott.
Az újabb rombolás sokak kedvét elvette a zarándoklástól, de voltak, akik kitartottak és továbbra is látogatták a szent helyet. A hívek hamarosan megint sátorszerűen lefedték az egykori templomrom helyét, és azt ágakból font kerítéssel körbekerítették, majd újból elhelyezték benne a Szűz Mária szobrocskát.
A látogatások híre a későbbiekben eljutott Szcitovszky János püspökhöz is, aki egy alkalommal felkereste a zarándokhelyet. 1847 június 21-én Mucsiban bérmálás volt, melyen a szentséget a püspök szolgáltatta ki. Amikor hazafelé indult, megállt Papdon, és elsétált a sátorhoz, majd bement. Letérdelt a szentként tisztelt szobrocska előtt és hosszasan elmélkedett. A helyiektől megismerve a hely hányattatott történetét és a hívek több évtizedes kitartását mellette, elhatározta, hogy a kegyúrral közösen az egyházmegye kápolnát épít ezen a helyen. Azonban a kápolna építése továbbra sem valósult meg, sőt 1864 tavaszán eltűnt a Mária szobrocska is. Ekkor a lengyeli plébános egy újabb Mária szobrot adományozott a papdi sátorkápolnának. Ezután perselypénzekből kezdetleges kis fakápolnát emeltek ezen a helyen.
1883-ban jelentős fordulat következett be: április 23-án Dulánszky Nándor püspök hivatalosan is elismerte a zarándokhely létét, és engedélyezte kőből és téglából egy szilárd anyagú kápolna felépítését. Keidl János mucsi lakos saját pénzéből építette meg a kápolnát, de feltételezhető, hogy a környékbeliek közül mások is támogatták a munkálatokat. Érdekes, hogy a kápolna nem teljesen az eredeti templom helyén, hanem attól keletre kb. 400 m-re egy ingoványos réten épült meg. A kápolna hamar, 1883 júniusára el is készült. Kallenberger József plébános Budapesten új Mária szobrot vásárolt, amit itt elhelyeztek. Az új szobrot 1883 június 1-jén Ajaki Jenő varasdi plébános szentelte fel. A nyár folyamán elkészült az új oltár és a padok is. A kápolna felszentelésére 1883. augusztus 26-án került sor a helyi plébános jelenlétében. Több ezer hívő érkezett a környékbeli falvakból erre a napra. Ettől kezdve a papdi kápolna még látogatottabb zarándokhely lett, és a környék falvainak búcsújáró helyévé vált.
1919-ben Dr. Weigand Sándorné Wilhelm Teréz vidinpusztai (Csibrák) lakos a kápolna előtt egy Jó pásztort ábrázoló kőszobrot állíttatott.
Negyven év után a kápolna állapota romlani kezdett, megsüllyedt a vizenyős talajon, végül életveszélyesé vált. Mucsiból Kaufmann János plébános 1929-ben megkezdte az új kápolna előkészítését, melyben az egyházmegyei hatóság segítségét kérte. A püspök 1930 áprilisában jóváhagyta az újbóli építkezést, és pénzbeli támogatást is adott. A többit a helyi plébánia vállalta, de adománygyűjtés is történt, mely jelentős összeget tett ki.
Korábban a kápolnához nem tartozott földterület, így annak tulajdonosát zavarta, hogy a zarándokok a réten letapossák a füvet, ezért az egyház megvásárolt egy részt a kápolna körül.
Az új kápolna 1930 novemberében készült el, de a szentelése csak 1931. május 2-án történt meg. Lerch István lengyeli plébános áldotta meg, a szentbeszédet Scharfenberger János závodi plébános mondta. A környező falvakból a hívők plébánosaik vezetésével körmenetben érkeztek a helyszínre. Az ünnepségen kb. 4000 ember vett részt. A következő években egyre többen zarándokoltak el a kápolnához.
1979-ig állt a kápolnától dél-keleti irányban néhány száz méterre az út mellett egy hosszú nagy vadászház. Ennek udvarán a gyümölcsfák árnyékában pihentek meg a búcsújárók. A közelben régebben egy forrás is volt, ennek vizében frissültek fel a zarándokok. Egykor árusok is érkeztek a papdi búcsúra, ahol rózsafüzéreket is árultak, de sokak kedvence volt a ráhedli, mely egy különleges ízű és illatú kellemes üdítőital volt.
A II. világháború után a kápolnát egyre kevesebben látogatták, hiszen a németajkú lakosság egy részét kitelepítették. Így lecsökkent a papdi kápolna vallási hagyományait ismerő és ápoló hívek száma. A zarándoklatok is csak szórványosan, kihagyásokkal szerveződtek. Ennek ellenére 1962-ben a kápolna belső terét felújították, tornyára új kereszt készült. Ennek megáldása 1962. szeptember 2-án volt.
Poór József bonyhádi plébános jóvoltából 1963-ban Papdra került a bonyhádi kórházkápolna nagyméretű oltára. A faddi plébánia ajándékaként egy keresztúttal is gazdagodott a belső tér. Május 5-én került megáldásra az új oltár, és erre az alkalomra Bonyhádról is nagyon sokan jöttek, akik korábban sokat imádkoztak ennél az oltárnál. A megújult kápolnához ismét rendszeressé váltak a zarándoklatok. A zarándokokat gyakran két fúvószenekar kísérte. Az egyik a híveket kísérte a menetben, a másik a kápolnában a mise alatt muzsikált. A zarándoklaton a menet élén a pap, a kántor, és azok a felnőttek és gyerekek mentek, akik a feszületet és a zászlókat vitték. Amikor a kápolnához valamelyik faluból megérkeztek a zarándokok, mindig megszólalt a kápolna harangja. Ha a búcsúra nagy tömeg érkezett, a misét a szabadban, a kápolna előtt tartották.
Az 1970-es évek vége felé, és az 1980-as évek elején a kápolna állapota fokozatosan romlani kezdett. Az időjárás viszontagságai is kikezdték, de többször rongálás is érte, vandál kezek tették használhatatlanná az épületet. A toronyról a fém nyílászáró elemeket is ellopták. Emiatt 1984-ben a kápolnát teljesen fel kellett újítani. A megújult kápolnában 1985. augusztus 11-én, ünnepi püspöki misét tartottak 14 pap, és kb. 1500 hívő jelenlétében.
1990 és 2000 között csak időszakosan volt búcsú és szentmise, volt, hogy évek maradtak ki, mert nem volt, aki megszervezze az eseményt.
Az új évezred első szentmiséjét 2002. október 6-án tartották a papdi kápolnában. A lengyeli hívek ez alkalomból egy keresztet is állítottak a kápolna elé. A következő búcsú 2004. szeptember 8-án volt. A hívek Lengyelből, Mucsiból és Kisvejkéről érkeztek. A misét Horváth Sándor akkor lengyeli plébános tartotta. Sándor atya a résztvevők közül többeket saját gépkocsijával szállított a helyszínre. A hívek a mise után a kereszt előtt imádkozva, szent énekeket énekelve emlékeztek meg a kápolna mindenkori építőiről, a korábbi zarándokokról, szülőkről és nagyszülőkről.
A 2000-es években már ismét látszott a kápolna lepusztultsága, ami egészen 2022-ig tartott. 2022 tavaszán kidőlt a 20 éve állított fakereszt, majd hamarosan el is tűnt. Ekkor bontották el a kápolna előtti szobrot körbeölelő fakerítést is. 2022 nyár elején megkezdődött a kápolna felújítása, és a munkálatok ez év augusztásra el is készültek, mintegy 30 millió forintból. A régi palatetőt lebontották, új cserépfedést kapott a kápolna, újravakolták, újrafestették, és új nyílászárókat is kapott. Sajnos teljesen zárt bejárati ajtó készült, így ezentúl az erre járó már nem tekinthet be a kápolnába.
A szöveg készült Biki Endre Gábor, Fábián Andrásné, dr. Jelenszkyné Fábián Ildikó és Ónodi János plébános írásai, kutatásai alapján.
