Zobákpuszta – Gyopár-kulcsosház – Cigány-forrás – egykori legelőrétek – Takanyó-völgy – Takanyó-forrás – Kis-kaszáló – Pusztabánya, kulcsosház, üveghuta – Betyár-pihenő – Kis-tóti-völgy – Daragói-Nagy-forrás – Bába-kút – Völgyi-rétek – Hosszúhetény.
Táv: 11 km.
Szintemelkedés: 280 m.
Indulás: a szekszárdi görbe járattal 9.00, Hetényből vissza a 15.01-es járattal.
Már rég nincsenek annyian a 9 órási „görbe szekszárdi járaton”, mint valamikor. A régi turisták nevezték el, mivel ez a Kelet-Mecsek falvain át kacskaringózva jut el Szekszárdig, nem a 6-os úton. Szerencse azért három kisebb túracsoport, összesen kb. 15 fővel most is utazott. Ők a megyei természetjárók, akik különböző szakosztályok tagjai. Valamikor hosszú évtizedeken át két ismert sofőr volt ezen a járaton, akik egymást váltották. De én valahogy 90%-ban mindig ugyanazt fogtam ki, a másikra már nem is emlékszem. Ő nagyon jól ismerte a Keleti-Mecseket, hiszen ott is lakott (talán Szászváron?), vagy valamelyik közeli faluban. Ismerte a régi mondákat és a Barna-kő feltételes megállót is. Ha megkértem, mindig kitett, a Hidasi-völgy bejáratánál. Akkoriban fontos is volt, mert a hátizsákom mindig tele volt cementtel, forrástisztító és építő eszközökkel.
Az idők azonban változnak. "Azok az idők" elmúltak… Már nincs meg a régi busz és a "régi iskolát végzett" pilóta… Nyugdíjba ment. Újabbak, fiatalabbak jöttek. Ők már nem beszélgetnek az utasokkal, sőt ha kérdése van az embernek, arra sem szívesen válaszolnak, nemhogy megálljanak csak úgy akárhogy. Már nem tudnék elindulni úgy, mint akkor a 30-35 kilós hátizsákommal, hogy a gépjárművezető jóindulatával 6 helyett csak 4 km-t kell majd gyalogolnom. De nem is lenne miért. A források többsége sem működik már. Tartósan elapadtak a szélsőséges időjárás és a kegyetlen aszály miatt. Már csak igen kevés ad némi vizet.
Szeretem a kora őszi túrákat. Régen minden évben legalább három szeptemberi túrát tettem csak egyedül, fotózgatva, nézelődve a Mecsek, a Baranyai- és a Geresdi-dombság tájain. Ez egy olyan különleges hangulat számomra, amit leírni és elmondani nem tudok, ezt át kell élni, de ez az érzés csak szeptember első napjaiban van mindig bennem, valahogy éppen Kisboldogasszony (Mária születésének) ünnepének táján. Nem tudom, miért van így, biztosan más ezt nem érzi. Nem is írtam vagy mondtam el soha senkinek, mert aki a természet ilyenfajta pozitív impulzusát nem érzékeli, az úgysem tudná sem megérteni, sem elképzelni. Sőt, el sem hinné…
Szeptemberben már
megkezdődik a tanítás, a gyerekek iskolában, a felnőttek a munkahelyeken. Nekem
szerencsére mégis éveken át megadatott a lehetőség, hogy szeptemberi
munkanapokon is útra keljek. Ilyenkor már nincs forróság, de még kellemesen
meleg van. A Nap is ragyogóan süt. A őszi szellő lágyan lengedez, a fák
susogása ilyenkor semmihez sem hasonlítható. Ebben az időszakban a magaslatokra
szeretek felmenni és onnan szétnézni, holott, egyébként a patakos völgyek a
kedvenceim. Ott fent van ilyenkor a legkülönlegesebb érzés. Lenézni a mélybe,
ahol a nyüzsgő és forgalmas utakon haladnak a járművek, az emberek végzik a
munkájukat, és a távoli hangokból sejtelmesen csak egy kevés szűrődik át. Egyszer az egyik évben kora ősszel a Budai-hegyekben túráztam épp. Ott is éreztem ezt, de voltam ugyanott nyáron is, akkor semmi különöset.
Nagyon kellemes volt a mai túrám, bár ezt az érzést most csak részben és csak a túra első felében érzékeltem. Pusztabányán azonban mások is voltak, sőt a leégett Betyár-tanya helyén az új Betyár-pihenőt még fotózni is csak sokára sikerült, mert csaknem akartak „elmozdulni” az ott falatozók és beszélgetők. Nekem viszont olyan kép kellett, amin nincs senki, meg feltételezem ők sem akarták volna, hogy őket fotózzam. Sajnos mire továbbindultam volna, ők is ugyanazt az utat választották, folyton szelfiket készítettek mindenütt, így a Daragói-Nagy-forrást ki is hagytam, nem akartam senkit sem megzavarni, aztán sietősen letudtam a Völgyi réteken át a visszalévő utat, és egy 20 perces várakozás után busszal visszautaztam Pécsre.
További kellemes őszi napokat mondanak a hétre, talán még lesz lehetőség egy kis barangolásra.
