Bejárt útvonal: Kelenföld – Feneketlen-tó – Budai Szent Imre templom – Budai arborétum (Alsó-kert, Felső-kert) – Villányi út – Karinthy Frigyes út – Budafoki út – MÜPA – Csepel, Szent Imre tér – Csepel, strandfürdő – Kelenföld
Közösségi közlekedés Pécsről:
5.04 Uránból a 4-es helyijárat
5.18 IC (Pécs – Kelenföld, érk. 7.49)
8.01 19-es villamos (Kelenföld – Kosztolányi D. tér)
Gyalog a Budai arborétumhoz, melynek látogatása után gyalog a Budafoki útig
10.00 1-es villamos Közvágóhíd (Hév állomásig)
10.20 H7 MÜPA (Hévvel Csepel, Szent Imre térig)
Csepel, Szent Imre tér, Kisboldogasszony templom megtekintése
10.55 Csepel, Szent Imre tér, buszvégállomásról a 71-es busszal Csepel, strandfürdőig, (érk. 11.09)
Fürdés a csepeli strandfürdőben
14.52 152-es járat a strandfürdőtől Szent Imre térig
15.10 7-es HÉV Müpáig
15.25 1-es villamos Kelenföldig, érk. 15.37
16.09 Kelenföld – Pécs, pu. érk. 18.42
18.47 4-es Főpályáról Uránváros felé
Közlekedési eszközök: busz, vonat, villamos, gyalog, villamos, HÉV, busz, (fürdés), busz, HÉV, villamos, vonat, busz kombináció. Összesen: 11 közlekedési eszköz. Rendhagyó módon valamennyi járat pontosan, késés nélkül közlekedett.
Feneketlen-tó
Budapesten a XI. kerületben található, Újbuda belvárosában, Szentimrevárosban. A Villányi út és a Kosztolányi D. tér között elhelyezkedő mesterséges állóvíz felülnézetből egy elnyújtott papucs formára emlékeztet. Területe 1,1 ha, mélysége kb. 4-5 m. A 18. század előtt a Feneketlen-tó helyén lakatlan, mocsaras, értéktelen terület állt. A közelben kanyargó Duna egykor agyagot hordott a területre, épp ezért a 18. sz. második felében, a folyó szabályozását követően és az építőanyag igény miatt téglagyárat hoztak létre a mai Kosztolányi Dezső térnél, az agyagot pedig a tó helyén lévő agyaggödörből nyerték ki. Maga a tó az 1870-es években keletkezett, amikor az egykori téglagyár munkásai egy agyaggödröt mélyítettek, ami során felszín alatti vízfolyásra bukkantak.
A Feneketlen-tóban mély tavakra jellemző termikus utó-réteg alakult ki, így ebben az erős kénhidrogén-tartalmú vízben az élet egy ideig nem is volt képes kialakulni. A tó utánpótlása a kiscelli agyagon összegyűlt talajvízből származik. 1889-ben bezárták a téglagyárat, a talajvíz pedig szép lassan feltöltötte az agyaggödröt. A terület a 20. század elején is elhagyatottan állt, semmilyen funkciója nem volt.
A környék beépítése főként azután kezdődött meg, hogy a ciszterci szerzetesek 1912-ben Budán is megtelepedtek. A rend és a főváros között megszületett egy városrendezési megállapodás, és 1927-től láttak neki a kivitelezésnek. A szerzetesek számára Wälder Gyula építész tervezett egy templomból, rendházból, gimnáziumból és internátusból álló épületegyüttest a part közelébe. Ezek közül a Szent Imre templom és gimnázium áll a tó északi oldalán húzódó Villányi úton. A tó környékét csak 1958-1960 között parkosították Mőcsényi Mihály tervei szerint, aki a kivitelezési munkákat is irányította. A park nagy részben társadalmi munkában épült. A korábban szeméttelepként használt partoldalon épült fel a szabadtéri színpad. Az 1980-as évekre a park számos műalkotással bővült: fekvő fiúalak, néhány lépéssel távolabb egy kis kőmackó, majd Kosztolányi Dezső merengő alakja, a teniszpályák bejárata mellett Somogyi József Bartók Béla-szobra és Illyés Gyula emlékműve is helyet kapott.
Budai Arborétum
Budapest XI. kerületében, a Gellért-hegy déli lábánál, a Villányi út, a Szüret utca, és a Somlói út között elhelyezkedő arborétum. Területét a Ménesi út két, korban és jellegben elváló részre osztja: az Alsó és a Felső Kertre. Az Alsó Kert a Villányi út és a Ménesi út között, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium mellett található, a Felső Kert a Ménesi út és a Somlói út között terül el. Itt található a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem.
Az arborétum területén korábban szőlők voltak, amiknek a nagy részét az 1800-as évek végén a filoxéravész elpusztította. 1860-ban a Vincellér- és Kertészképző Tanintézet kezdte meg működését a Felső Kertben. Az intézmény 1881-ben állami tulajdonba került, neve Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet lett, s az évek során területe tovább növekedett. Az arborétum kialakítása Räde Károly főkertész irányítása alatt történt 1893 őszén és 1894 tavaszán. Räde volt az üvegházak tervezője is, az építési munkák minden mozzanatát felügyelte. A háromhektáros, tájképi jellegűre alakított területen ezerféle fa és cserje, valamint 90 évelő növényfaj kapott otthont. A növényeket oktatási szempontból, rendszertani besorolásuk szerint csoportosítva telepítették. Az 1920-as évek végén újabb háromnegyed hektárral bővült az arborétum területe. Az új rész terveit a kor neves építésze és kerttervezője, Rerrich Béla készítette, a kivitelezést Magyar Gyula, a tanintézet dendrológus oktatója irányította. A kert növényvilága is gazdagodott: ekkoriban 1370 fa- és cserjefaj változat található az arborétumban. A hely mikroklímája azonban a kényesebb fenyők és lomblevelű örökzöldek számára nem volt megfelelő, így az 1950-es évekre a gyűjteményben már csak alig 800 taxon volt megtalálható. A kert a II. világháborúban harctérré vált, amit igencsak megsínylett.
1949-ben kezdődtek a háború utáni helyreállítási munkák az arborétumban Nádasi Mihály irányításával. Pótolták, illetve fokozatosan újakkal cserélték le az elpusztult vagy túl idős, sérült növényeket, közben pedig új fajokkal is gazdagodott a kert. 1963-ban új öntözőberendezés épült, amely lehetővé tette az igényesebb növények betelepítését is. Újjáépült és bővült a sziklakert, ezzel az évelő dísznövények száma is gyarapodott. Az Alsó Kertet - ami eredetileg a tanintézet kertészeti telepe volt üvegházakkal és szabadföldi haszonnövények ültetvényeivel - csak a második világháborút követően, az 1950-es évektől Ormos Imre tervei alapján kezdték arborétummá alakítani. 1974-ben a kert 1,5 hektárral, fásszárú növényanyaga 2011-ig mintegy 800 taxonnal, majd egy európai uniós pályázatnak köszönhetően további 300 taxonnal bővült.
A Felső Kertben a 100 éves fennállás évfordulóján 100 nárcisz- és 100 tulipánfajtát magába foglaló hagymás-gyűjtemény létesült. 1994-ben megépült a trópusi-szubtrópusi gyűjteménynek helyet adó alsó üvegház, 1997-ben kialakításra került a kerti tó. Az alsó kert létesítése - korrigálva az eddigi telepítési rendszer hátrányát - már a növények igényeinek figyelembevételével történt úgy, hogy a hasonló fajok, fajták a lehető legközelebb legyenek egymáshoz. Ezáltal tematikus gyűjtemények jöttek létre: így keletkezett például a mediterrán gyűjtemény, az árnyékkedvelő növények, a virágos díszfák, a lombszíneződéssel díszítő fajok, fajták gyűjteménye. Az arborétumban jelenleg közel 1960 féle díszfa, díszcserje, 240 fajta hagymagumós virág és 300 féle egyéb évelő dísznövény található. Bár az arborétumot folyamatosan gondozzák, egyes részei ma is elhanyagoltak, főként a területen található több használaton kívüli, romos épület tekintetében.
Csepel
Budapest XXI. kerülete: másik nevén Csepel, a főváros egyik legváltozatosabb területe, amely egyaránt rendelkezik kertvárosias, falusias, vízparti, illetve lakótelepi és ipari városrészekkel. Az egyetlen kerület, amely a Csepel-szigeten fekszik, így nem tartozik a történelmi Budához és Pesthez sem. Az első okleveles emlék 1138. szeptember 3-án keletkezett, mely Csepelt jobbágyközségként említi. Az évszázadok során a történelmi viharok elől elmenekült az itt élő lakosság. A falu újratelepítésére 1712-ben került sor. Az 1838-as tavaszi jeges ár elpusztította Csepelt. Újjáépítéskor a magasabb fekvésű területeket jelölték ki beépítésre. A 20. század elejére az ország legnépesebb és legnagyobb falujává vált. Később városi rangra emelkedett. 1950-ben már 46.000 lakosa volt, ekkor a fővároshoz csatolták. 1990-re népessége megduplázódott, és elérte a 90.000-et. 1990 után azonban jelentősen csökkent, ma már csak kb. 76.000 lakost számlál, de még így is Budapest egy népes kerületének mondható.
Csepeli fürdő
A strandfürdő jelenlegi helyén, a soroksári Duna-parton már az 1930-as években strand működött, az egykori Weisz Manfréd Művek üzemeltetésében. A Duna vizének egyre nagyobb mértékű szennyezettsége késztette arra a Csepel Vas- és Fémműveket, hogy új, korszerű strandfürdőt építtessen a régi dunai helyett. Mélyfúrásokat végeztek a területen, melynek nyomán értékes összetételű ásványvíz tört fel. Erre a vízkészletre alapozva, 1961-re épült fel a strandfürdő. A Csepeli Strand, a Soroksári Duna-ág partján, mintegy 7 hektárnyi üde zöld parkosított területen fekszik. Termálmedencéje 36-38 fokos. Bár hivatalosan nincs gyógyvizzé minősítve, de jellegzetes szaga árulkodik arról, hogy a budai hévizek sorába tartozik, noha azoknál valamivel kevesebb oldott ásványi anyagot tartalmaz. A nátriumot tartalmazó, kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, szulfátos és kloridos hévíznek különösen a fluoridion-tartalma a jelentős. A termálmedence mellett fedett úszómedence és nyári szezonban egy hatalmas élménymedence is működik. Budapest legolcsóbb fürdője, csupán 2200 Ft. a belépőjegy. A budai fürdők már 6000 Ft. feletti tarifával üzemelnek.
