Evangélikus templom
Mohácson a városközponttól nem messze található meg az evangélikus templom fehér épülete. A templom építése 1942-ben kezdődött meg. 1944 őszére avatásra készen állt, de sajnos a második világháborús bombázások miatt megrongálódott, ablakai betörtek. A károk helyreállítása után, a templom felszentelésére 1946. szeptember 15-én került sor. Tornyában napjainkban 1 harang lakik. A mai harang előtt eredetileg 2 harang volt, a nagyobbik kb. 35 kg-os volt, a kisebbik pedig 18 kg-os. A nagyharangot Bácsfapusztáról kapta ajándékba a gyülekezet, a kisebbiket pedig a frontról hozták. 1966-ban a két harang beolvasztásával, illetve anyag hozzáadásával készült el a ma is használatban lévő harang. A templomot Lőrincz Árpád mutatta be csoportunknak.
Református templom
1790-ben épült késő barokk stílusban egy korábbi fatemplom helyére. 1922-ben megnagyobbították és oldalhajóval bővült, ekkortól innen van a főbejárat. 1978-ban teljes körű külső és belső felújítást végeztek, új padokat helyeztek el. 2013-ban Mohácson a déli városrész rehabilitációs programja keretében indult eredetileg a református templom rendbetétele is, ám menet közben derült ki, hogy a tervezettnél lényegesen több munkával, és ennek megfelelően költséggel lehet az épületet felújítani. Teljesen új födémszerkezetet kellett beépíteni, a gerendák zömét kicserélni, s így kerülhetett a tetőre az új lécezet, valamint a szintén új cserép héjazat. A programot támogató uniós forrás csupán a költségek egyharmadát fedezte, a hiányzó pénzt pedig részben a város, illetve a püspökség segítségével teremtették elő. Felújítása végül sikeresen megtörtént. A templom tornyában 2 harang lakik. A kisharang történelmi értékű, és érdekessége, hogy eredetileg nem a mohácsi templomba készült. Az I. világháború során a templom mindkét harangját rekvirálták, és az akkori kisharang pótlásaként vásárolták a mostani harangot. Az eredeti kisharangot Franciscus Millner öntötte Budán 1805-ben. A templomban Wébel Zsolt esperes úr fogadott bennünket.
Szentháromság szerb ortodox templom
A legelső templom fából, illetve paticsból épült, a második templom, vagyis a mai templom elődje viszont már téglából. Miután a templom túl kicsinek bizonyult, nekifogtak a mai templom építésének. A török veszedelem elől hazánkban védelmet kereső szerbek 1732-ben építették templomukat, Mohácson, melynek 48 méter magas, karcsú tornya emelkedik a város fölé. Ennél a templomnál az átmenti korszak stílusjegyeit figyelhetjük meg. Ebben az átmeneti periódusban már szervesebben kapcsolódott a toronytest a templomhajóhoz. A keleti oltárapszis térbeli tömegvisszaugrásánál az északi és déli homlokzaton az énekesi terek (pevnicák) önálló tömegelemként való megjelenése indult el. Berendezése a tradicionális ortodox templomrendet őrzi. Anyagát tekintve csak fából készült. Belsejében a szentélyt elválasztó szentképfal (ikonosztáz) kivételes látványt nyújt. Csóka Mór magyar festő munkája Uros Prédity szerb festő óbecsei ikonosztázainak mintájára készült. Figyelemre méltók a 18. századi falfestmények is, Buday Béla pécsi mester alkotásai.
A templom karcsú tornya 4 harangot is rejt, melyek közül a középharang történelmi jelentőségű. A harangot Salesius Feltl öntötte Grazban, felszerelése teljesen eredeti. A templomot Sztepanov Zorica mutatta be számunkra.
Kanizsai Dorottya Múzeum
A Kanizsai Dorottya Múzeum Mohács belvárosában, a Kisfaludy utcában található országos gyűjtőkörű intézmény. Magyarország egyetlen olyan múzeuma, amely a hazánkban élő délszláv nemzetiségek (horvátok, szerbek, szlovének) néprajzi és kulturális kincseit kutatja és mutatja be. Emellett kiemelten foglalkozik Mohács helytörténetével és a világhírű busójárás hagyományával is.
A múzeum központi tárlata a „Népek találkozása a Mohácsi Dunánál” címet viseli, amely izgalmas és interaktív módon kalauzolja végig a látogatókat a térség sokszínű múltján.
Délszláv néprajzi anyag: Tájegységenként bemutatott autentikus népviseletek, bútorok, ékszerek és egy 19. század végi Pécs környéki bosnyák-horvát szoba.
Mohácsi helytörténet: A város élete a török hódoltságtól egészen a 20. század közepéig, céhes emlékek és a dunai vízi élet eszközei.
Busójárás: A farsangi alakoskodó népszokás kellékei, köztük a legidősebb fennmaradt busómaszkok.
Látványtár: Egyedülálló, több ezer darabos mázas- és feketekerámia gyűjtemény a múzeum hátsó, emeleti részén.
A mohácsi csata 500. évfordulójához kapcsolódóan a múzeum különleges időszaki programsorozatnak ad otthont:
„A sírba is reménysugárral szállni...” – Harminc neves kortárs művész közel negyven alkotása (festmények, üvegművészeti tárgyak) reflektál az 1526-os sorsfordító történelmi eseményre.
Mohács művészei a mohácsi csatáról és az „1526 – Az én történetem” című alkotói pályázat bemutatói.
