A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör csoportja ezúttal a Tolnai-Hegyhát területére látogatott. A hajdan közel 2500 lakosú, de még ma sem olyan kicsi, 900 lakosú Tolnanémedinek 3 temploma (evangélikus, református és katolikus) is van, mostanra gyakorlatilag eltűnt mindháromból a hivő közösség, a katolikus templomban (ez egy családi házból kialakított imaház) kb. 3 éve volt az utolsó mise. A helyiek tájékoztatása szerint az egyház éppen most készül eladni az épületet. Szomorú az összetartás és a közösség hiánya, de hamarosan sok település lép Tolnanémedi útjára. Köszönjük viszont a helybélieknek, hogy a templomokat kinyitották és megtekinthettük őket.
Utunk második felében egy erdei program várta az érdeklődőket, mégpedig a Nebojsza-domb, ahol esőbeálló és nagyon szép kilátópont található. Csodálatos kilátás nyílik innen a Kapos-völgyére és a falura.
Tolnanémedi
A Tolnai-hegyhát lankái, a kiterjedt, vadban gazdag erdőségek, a Kapos és a Sió völgye nagyon szép látvány. A Tolnai-Hegyhát északi csücskében helyezkedik el. A falut átszeli a 61-es főút, valamint érinti a Budapest–Pécs-vasútvonal. A bronzkorból származó 138 darabos kincslelet a régészek körében világszerte ismert hellyé tette a falut. A leletet 3400 évesre becsülik. A hagyomány szerint a település egy Németi nevű földbirtokostól kaphatta a nevét. A falu legkorábbi helye a vasúton túli magaslaton volt, majd a Kisnémedi-dűlőben. Egy 1324-ből származó feljegyzés szerint az Újfaluként ismert első település – valószínűleg a mai Kisnémedi – helyén lehetett a község a simontornyai várhoz tartozó egyik településként. Némethy, ill. Németi néven I. Miksa császár 1506-ban kelt adománylevelében olvasható a község neve. Az evangélikusok és a reformátusok a 18. század végén alapítottak iskolát, a katolikusok Pincehely filiájaként gyakorolhatták vallásukat. A 19. században alakult ki a település mai szerkezete.
Jelentős esemény volt a falu életében a vasút építése (1879), melyhez 1913-ban állomás is létesült. A fejlődésnek indult településen 1910-től új iskolák épültek és ipari létesítmények is megtelepedtek. Malom létesült (1912), majd téglagyár és kendergyár kezdett termelni (1922). A villamosítás 1942-ben kezdődött. A második világháború nagyon meggyötörte a falu lakosságát. 1945 után a földosztás adott új reményt a megmaradt lakosságnak, a felrobbantott híd újjáépítése is segítette a települést, de a Rákosi-korszak embertelen politikája kiábrándulást hozott. A mezőgazdaság az 1960-as évektől folyamatos fejlődésnek indult, új házsorok épültek. 1950 után a lakosság száma sokat csökkent, és jelenleg is fogy, ezért is nehéz a település létesítményeit fenntartani. Munkalehetőség helyben szinte semmi, messzire, sokan Székesfehérvárra járnak innen dolgozni.
Evangélikus templom
Az eredeti templom 1811-ben épült. 1935-ben a templom hajója váratlanul összeomlott. 1936-ban kissé arrébb épült meg az új hajó, ezáltal oldaltornyos templommá vált.
Református templom
A református templom műemlék jellegű, késő klasszicista stílusban épült a 19. század közepén. Síkmennyezetes, hajója egyenesen záródó hajója, északi végében falazott csehsüvegboltozatos karzat.
Krisztus Király-templom
A katolikus felekezet növekedésével 1954-ben szükségessé vált egy épület létrehozása, mely egy családi házból került kialakításra.
Nebojsza bronzkori földvár
A falutól D-re 1 km-re, a Kapos jobb partján, É-D-i irányú dombvonulat fut, melynek legmagasabb pontján egy bronzkori földvár maradványai találhatóak. Már a II. katonai felmérésen is fel volt tüntetve, Póganvár hegy (Pogányvár hegy) néven. Rómer Flóris Gyánti puszta néven írt az „őskori megerősített telep”-ről. Wosinsky Mór is Gyánthoz kötötte a földvárat: gyánti földerődítményként említve. Népi elnevezése Nebojsza/Nyebojsza. Jelentése: Ne félj! Valószínűleg a közép korban és a török időkben is mentsvárként használhatták, vagy a görbői szlávok vagy a pincehelyi rácok adhatták ezt a nevet.
A
vár első részletes leírását Wosinsky Mór készítette el. Megfigyelése szerint az
egykor kettős terasszal védett hegy „fensíkja 260 m hosszú s 70 m széles. A
fensík széléről 20, néhol pedig 30 m mély, meredek part nyúlik le az első
terassig, mely gyűrű-alakban futja körül az egész hegyet s néhol 6, néhol pedig
13 m széles. A jóval alantabb fekvő második terass csak a Kaposvölgy mentén, a
nyugati oldalon vonult s most már meglehetősen elmosódott. Az egész védművet
déli oldalon igen széles és mélybevágás (Vaskapu) választotta el a hegyláncz
többi részétől.”
A vár erődítése az elmúlt, több mint 100 év alatt erősen lepusztult, ezért
szerkezete nehezen áttekinthető, mérhető. É felől mintegy 30-40 m széles árok
választotta el a lakóterületet a tőle alacsonyabb dombhát folytatásától. D
felől keskeny, és a földvárnál alacsonyabb nyereggel kapcsolódik a dombhát
folytatásához. Ny felől a plató alatt 2-3 méterrel 5-6 m széles terasz húzódik,
amely északon csatlakozik az árokhoz. K felől csak rövid szakaszon követhető a
terasz, egyébként meredek az oldal. A plató domború.
Wosinsky Mór a felszínen sok cserepet és paticsot talált. „A mészbetétes
edények után következtetve, a bronzkorszakba kell helyeznünk e védmű korát.”
A 2. terasz alatt hamvakkal teli urnákat is találtak, amelyekről Wosinsky azt
feltételezte, hogy ott a földvár lakóinak a temetkezési helye lehetett. Torma
István által gyűjtött leletek vagy a kisapostagi kultúra (korai bronzkor, i. e.
2700/2500-191/1800) vagy a mészbetétes kultúra (középső bronzkor. i. e.
1900-1800-1400/1300) idejéből származnak. A földvárat minden bizonnyal
bronzkorban építhették ki, a kisapostagi vagy a mészbetétes kultúra idején.
Földrajzi elhelyezkedéséből adódóan – a már romlásnak indult földvár – még
sok-sok évszázadig menedékhelyet nyújthatott a környék lakóinak.
Irodalom:
K. Tóth Gábor. Miklós Zsuzsa: Tolna megye várai. Budapest. 2007. Szabó József: Régi korok emléke Tolna megye földrajzi neveiben. In.: Magyar nyelvőr. 134. évf. 2. sz. 2010. 195-211. Wosinsky Mór: Tolna vármegye történet. I-II. kötet. Budapest. 1896./
